Június 16,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Magyar gógyi

Isten csudája ez az ország, de most komolyan. De ám az egyik végétől a másikig, keresztben, hosszában, átlósan és körben is. Puritán miniszterelnökkel, a CEU ügyből kitáncolni látszó nagypofájú kormánnyal, az Eliost vizsgáló uniós bizottsággal (drágaminiszterelnökúr drágaveje akkor már ott se volt és azt se tudja, miről van szó, demeg miért ne lehetne vállalkozó csak azért, mert a drágajóminiszterelnökúr veje és a települések direkt kérték, hogy sötétebb legyen és különben is, Soros György szervezte az egészet), Csányi golfklubját felvásároló gázszerelővel, mindennel. Cakli pakli.

Ebbe a nagyüzemi diliházba szervesen illezkedik Ókovács Szilveszter a folyamatos megmondásaival – alighanem ez volt az ára a főigazgatói székének, rendszeresen meg kell írnia a propagnadakanálison, miért hülye mindenki, kivéve a drágajóminiszterelnökurat és kormányt. Ez a kedves, szép, gerinces ember ráadásul annyira agyafúrt, hogy az valami egészen csodálatos, fantasztikus és egyáltalán. Megminden.

Van ugye – illetve fizikailag már nincs, sajnos csak volt – egy George Gershwin nevű zeneszerző. Ő egy orosz zsidó családból származó amerikai zseni volt és írt egy operát Porgy és Bess címmel. Gershwin halála után a jogutódok úgy rendelkeztek, hogy csak abban az esetben lehet bemutatni az operát, ha afroamerikai énekesek adják azt elő. Magyarországon viszonylag ritka az afroamerikai származású ember. De aki mégis az, az valószínűleg az utolsó szálig istenáldotta zenei tehetséggel bír, ezért az Állami Operaház tagja.

Történt ugyanis, hogy az Operaház készülgetett a Porgy és Bess bemutatójára. Gyakoroltak, tanultak, próbáltak és igazából tojtak arra az aprócska, ám megkerülhetetlen tényre, hogy törvénytelen amit csinálnak. Ugyanis a szerző vagy a jogutód akár azt is kikötheti, hogy csak albánul adható elő a darab és azt is, hogy csak afroamerikaiak szerepelhetnek benne. És ezt a kikötést be kell tartani. Pont. És itt jön a képbe a magyar gógyi. Ókovács aláíratott egy nyilatkozatot az operaénekesekkel, hogy ők bizony büszke afroamerikaiak. Gond letudva, máris be lehet mutatni a darabot. Legfeljebb majd per lesz belőle, de semmi probléma, Ókovács szerint úgyis ők fognak nyerni.

Ez az agyafúrt, csavarintos észjárású hazafi akaratán kívül bebizonyította, hogy a meztelencsiga némely honfitársunkhoz képest feltétlenül gerinces lény. Komolyan, mi a valószínűsége annak, hogy az Operaház 15 afroamerikai énekessel büszkélkedhet? Már azon kívül, hogy a világon semmi. Van ugyan néhány nem magyar hangzású név, például Alexandru Agache, aki Kolozsváron született vagy Alexandru Aghenie Moldáviából és van néhány olasz csengésű név, de nyugodt lélekkel merem állítani, egyik sem afroamerikai.

Ez a történet bármely más országban legfeljebb megmosolyogtató csibészségként vonulna be a köztudatba, Magyarország azonban ebből a szempontból is meglehetősen különleges hely. Már csak azért is, mert éppen ez az ország az, ahol a pénzünket nem kímélve hergeli a kormány az ő drága híveit minenki ellen, aki nem magyar. Afrikai menekültek, magyar származású amerikai zsidó, brüsszeli bürokrata, egyre megy. Mind veszélyes és persze megmondta a vallásos, erkölcsös, igazmondó és főleg bátor szabadságharcos szektavezér is, hogy ide senki nem jöhet, ez egy fajtiszta fehér ország fajtiszta fehér férfiakkal, akik nem sírnak és nem érzelegnek és természetesen fajtiszta fehér asszonyokkal, akik a sparhelt mellett állva szülnek, aztán kavarják tovább a csülköspacalt, nehogy megagyalja őket az uruk.

Ez az az ország, ahol eldugott kis falvak komplett lakossága (legifjabb hölgytagja 70 körül) szavaz a Fideszre és amikor valaki megkérdi, miért, akkor kiderül, félnek attól, hogy gyünnek a migránsok és gerincre vágják a nénikéket. Abban a faluban, ahová még bennszülött magyar sem téved be, mert életében nem hallott a faluról. Teljesen reális.

Most mi lesz? Újabb plakátkampány, amiben felhívják a főállásban a lányságukat óvó agg nénéket, hogy továbbra is rettegjenek a büdös négerektől, kivéve az afroamerikai gyökerekkel rendelkező operaénekesektől? Nem, perszehogy nincs szükség ilyesmire. Hiszen azok az emberek ott, azokban a világvégi falvakban kívülről sem fogják soha meglátni az Opera épületét, pláne nem vesznek bérletet. Se. Meg buszjegyet a legközelebbi városba. Se. Mert nincs rá pénzük. Se.

Így tehát teljesen rendben van ez, hogy 15 operaénekes azt hazudta írásban, hogy ő büszke afroamerikai. Mert mindez csak a drágajó közönség érdekében történik. Úgy vígan lehet hazudni akkorát, hogy a fal adja a másikat. Ha esetleg Puccini jogutódai japán származáshoz kötötték volna a Pillangókisasszony előadhatóságát, akkor valószínűleg találódna megfelelő számú japán származású operaénekes. Talán éppen azok, akik ebben a hónapban afroamerikaiak. Mert a büszke magyar úgy szarja telibe a jogtulajdonos akaratát, ahogy van. Hiába, feltétlenül különleges nép vagyunk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS