NEHAZUGGY

Nem akarunk Európán kívüli, nacionalista bezárkózást az orbáni teljhatalomban

Tóth Ilona | 2019. Április 8, Hétfő | 18:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem a-ka-rok bezárva élni 93 ezer négyzetkilométeren ezzel az őrültté lett Fidesz hatalommal. Nem a-kar-ok! Ahhoz már öreg vagyok, hogy felcuccoljak és kisétáljak ebből az országból. Európából Európába – milyen könnyű ezt így leírni akkor, amikor ez a dilis, éppen a magyar embereket igyekszik leírni a vén kontinens térképéről. Európa vagy Orbániáda? Természetesen Európa. Mert ha Európa, akkor Orbániáda előbb-utóbb taccsra kerül, és beállhatunk a demokratikus országok sorába. Így természetes. Ezeknek a megbüdösödött, a nagy történelmi lehetőséget szétszakítani akaró gerinctelen, saját és rokonaik, csókosaik zsebét degeszre tömő fideszeseknek már teljesen elment a józan eszük. Ki gondolta volna 2004-ben, hogy ez az elméje vesztett ember elköveti a legnagyobb bűnt az ország ellen, és hatalmi mániájából, az egyetlen igazság felkent papjaként szembe megy mindennel, ami az ő teljesen megzavarodott értékítélete ellen van.

Közpénzből az utcákat teleaggatott plakátjait egyszerűen át kellene szabni a valóságra: Támogassuk Európát, állítsuk meg Orbán Viktort! Ez a dohos, penészes szagú alakulat már úgy kikezdte a magyar emberek érzelmeit, gondolatait, hogy eljutottunk odáig, hogy szégyellnünk kell magunkat európaiként, amiért kinyírta az emberek egyenlő méltóságának elvét; szégyellnünk magunkat egy olyan ország állampolgáraként, amelyik több százezer menekültet és bevándorlót adott a világnak. Szégyellnünk kelljen magunkat azért, hogy egy körülbelül kétmilliós szavazattal bíró kisebbség az egész rendszerét a gyűlöletre építette fel: határon belül és kívül is. És ebben a szégyenérzetben még mindig az látszik, hogy tehetetlenül asszisztálunk ennek az őrültnek. Ezért is minden előtt Európa, mert talán ott hal meg Orbán tébolyodott illiberalizmusa. Emlékeznek, amikor Trump megnyerte a választásokat Amerikában, mi volt a gyors reakciója Magyarország miniszterelnökének? Az újdonsült amerikai elnökre utalva azt mondta:

„Engedélyt kaptunk a legmagasabb világi helyről, miszerint nekünk is szabad magunkat az első helyre tenni.”

Egoista barom, akinek megengedtük, hogy koronázás nélkül is megteremtse királyságát. Isszuk a levét, csak még meddig? Volt már arra magyar történelmi példa nem egy, amikor lelkesen tapsolt a diktátoroknak a tömeg, halálukkor úgy bőgtek, mint a kajától elvont szopós malac. Mire keserves áron összeomlott a rendszerük, mint a szél fújta kártyavár. Ez az ember nem Európát akar magyar földön, hanem szétverni populista, erőszakos és szélsőjobboldali akaratával.

Tudják, ha Pannika óvodába megy, rácsodálkozhat egy más, közösségi világra. Anyuval is, apuval is jól érezte magát, de az oviban látja: vannak barna, szőke hajú, sötétebb bőrű gyerekek. Vannak, akik dadognak vagy kicsit sántítanak. Van olyan kisfiú és kislány, aki önzetlenül segíti bukdácsolását, mások és az óvó néni megtanítja neki, hogy nem vesszük el más játékát; azt is, hogy egymást segítve érezheti jól magát a többi társával együtt. Így lesz Pannika számára természetes, hogy elfogadja társait, jól érzi magát közöttük és a kicsi gyermek lelki szabadságával puszilgathatja otthon édesanyját, édesapját, testvéreit. Jó helyen van itt is, ott is Pannika.

Nekünk is Brüsszel tiszta levegője, szabadsága, mozgástere, demokratizmusa, élhetősége kell. A tanulás, a munkavállalás lehetősége – még akkor is, ha ottan sem sárga rózsából van a kerítés. Igaz, nem is szögesdrótból. Nem csak a pénzük után kellene kapkodni, a sok milliárd euróért, amit Orbánék eljátszottak saját zsebükre. Bár az az igazság, hogy euró nélkül halott az ország gazdasága, és ezért sem a-ka-rok na-ci-o-na-lis-ta bezárkózást az orbáni teljhatalomban.

Orbánnak nagyon jól kellene tudnia a foci világából, hogy a jó eredményhez erősíteni és nem ellazsálni kell a formánkat az edzéseken. Putyin karjaiban, a diktatúrák ölelésében lehet csak ilyen módon érvényesülni: nekik. A büdös franc akar megint vesztett csatában elvérezni. Nekünk az orbáni ámokfutásban nem csak a közvagyont kell megvédenünk, hanem gyermekeink biztonságáért, szebb, boldogabb jövőjéért és egy erős, stabil Európa létéért érdemes küzdeni.

Kafka A kastély című regényében Josef K. megérkezik a kastély mellett fekvő faluba. A kastély földmérőként kívánja alkalmazni. K. nem tudja munkáját elkezdeni, belefog értelmetlen küzdelmébe azért, hogy feljuthasson a kastélyba. Minél többet próbálkozik, helyzete annál reménytelenebbé válik, és soha nem sikerül elérnie a célját. A faluban élő emberek már elfogadták a fennálló rendet: a kastély emberei megközelíthetetlenek és mindenhatóak. Személyesen érintkezni velük lehetetlen. K. nem tud beilleszkedni közéjük, mert soha, de soha nem tesz le arról, hogy eljusson oda, ahova nem juthat el. De K. nem alázkodik meg és a végsőkig küzd még azért is, amit lehetetlen elérnie. Ez a küzdelem élete értelme. K. önmaga tud maradni egy olyan világban, ahol majdnem mindenki behódol a hatalomnak.

Majdnem mindenki. Nekünk, kisembereknek megint csak itt a nagy történelmi és rágós feladat: a holnapunk. Európával, Európában. Nem a-ka-runk egy őrülttel egy kis- és nagy közösségben élni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!