Június 16,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A magyar kultúra gyerek- és családbarát, ezért papi pedofília sem létezik

Veres András győri püspök, a püspöki kar elnöke a minap interjút adott a Népszavának, ebben pedig több igen érdekes dolgot mondott el. Itt persze ne gondoljon senki kritikára, sem az egyházzal, sem pedig a nekik milliárdokat juttató kormánnyal szemben. Veres beszélt viszont a pedofíliáról, mely szerinte – véleményét elmondása szerint Ferenc pápára alapozza – legkevésbé sem egyházi ügy, az egy világi jelenség. Vagyis az egyházi pedofília szinte nem is létező jelenség, ezért túl nagy feneket sem érdemes neki keríteni:

ahogyan a Szentatya is hangsúlyozta, a kiskorúak zaklatása és szexuális molesztálása legkevésbé egyházi ügy. Alapvetően világi jelenségről van szó. Az egyházi személyek által elkövetett bűncselekmények aránya 0,4-0,5 százalék körül mozog. A fennmaradó 99,5 százalékról senki nem beszél.

Ha már a százalékoknál tartunk, jegyezzük meg azt a kutatást is, amely szerint a katolikus papok 6%-a pedofil. Hogy ez ellen mégis mit tett eddig az egyház? Eltussolta. Azokat ugyanis, akikről kiderült, hogy gyermekeket molesztáltak, nem a hatóságoknál jelentették, hanem áthelyezték egy másik egyházmegyébe, ahol a legtöbb esetben tovább folytatták azt, amit máshol elkezdtek. Az egyház csak a legritkább esetben értesíti a rendőrséget arról, ha valamelyik papjuk szexuálisan zaklatott egy gyermeket, arról már nem is beszélve, hogy az áldozatok többsége – lévén kisgyermekek – évekig, évtizedekig képtelen egyáltalán felfogni, hogy mi is történt velük.

Az eddig a közvélemény tudomására jutott több ezer eset csak a jéghegy csúcsa, a valós szám a legtöbb a témában jártas újságíró és kutató szerint több tízezer lehet. A Vatikán is pontosan tud a legtöbb esetről, azonban ahelyett, hogy beismernék azt, hogy papjaik százszámra erőszakolnak gyermekeket világszerte, inkább minden erejüket arra fordítják, hogy még a nyomait is eltüntesség ezeknek az eseteknek. Ma már szinte nincsen egyetlen olyan ország sem, ahol ne derült volna ki hasonló eset, az egyház hatalma mégis elég jelentős ahhoz, hogy ezek az ügyek ne csorbítsanak lényegesen a megítélésükön.

Felnőttek ezrei, akik gyermekként papok szexuális bántalmazásának voltak kitéve, válnak lelki roncsokká egy életre, vagy vetnek saját kezükkel véget életüknek. A mai napig emberek ezrei, vélhetően tízezrei maradtak némák és tartották meg maguknak és legközelebbi hozzátartozóiknak azokat a fájdalmas emlékeket, melyek egész hátralévő életüket befolyásolják. Hogy Magyarországon mennyien válhattak az egyház pedofil papjainak áldozataivá, azt még felbecsülni is nehéz lenne, ugyanis erről senki nem gyűjt adatokat. Veres Péter szerint azért nem hallani magyar esetekről, mert azok szinte nem is léteznek:

Külföldön sorozatban törtek ki a botrányok, a szexuális visszaélések megrengették a világegyházat. Magyarországon miért volt ilyen nagy a csend?

Nem titkolóztunk, mert nincs miért. Nálunk valószínűleg kevesebb visszaélés történt, mint más országokban. Én úgy látom, a magyar ember és a magyar kultúra gyerek- és családbarát, ami akadályozza az ilyen irányú bűnelkövetést. 

Persze jó dolog a mesékben hinni, azonban szinte mindenki tisztában van azzal, hogy semmi köze a pedofil papok visszaéléseinek ahhoz, hogy egy ország mennyire gyerek- és családbarát. Amennyiben ez igaz lenne, akkor például a többségében katolikus Spanyolországban sem történtek volna visszaélések. Erre is van magyarázata a győri püspöknek:

Meglátásom szerint liberálisabbak nálunk. (…) A nyugati társadalmak jelentős részére érvényes a liberális szellemiség. A „liberálist” nem politikai kategóriaként használom, hanem az emberek felfogását meghatározó kifejezésként.

A magyar papok tehát azért sem pedofilok – amellett, hogy gyermek- és családszeretőek – mert a liberalizmus ide még nem tette be a lábát. Bezzeg a francia, spanyol és német liberális papok, na azok csak az igazán pedofilok. Egy konzervatív, magyar pap soha nem vetemedne arra, hogy molesztáljon egy kisgyermeket, viszont ha esetleg mégis megtörténne – Veres szerint tizenegynéhány hazai esetről tudni – akkor sem tud róla a magyar közvélemény, méghozzá a következők miatt nem:

Nem kaptunk rá felkérést, hogy készítsünk összesített statisztikát, és nem is érzem szükségét ennek, mert minden egyházmegye és minden szerzetesrend maga jár el a saját ügyeiben.

Tehát, mint ahogy az a világ többi országában is megszokott, Magyarországon is az egyházmegye, valamint az egyes szerzetesrendek járnak el a saját ügyeikben. Ha pedig bíróságra nem kerül az ügy, akkor könnyen meg nem történtté lehet tenni az egészet. Erre jó példa a Spotlight című film, amely a Boston Globe pedofil papok hálózatát bemutató cikksorozatait filmesítette meg. Ott tökéletesen látszik, hogy a szálak sokszor egészen a városvezetésig elérnek, ezért aztán szinte lehetetlen olyan szervhez fordulni, amelyik ne lenne valamilyen szinten érintett a dologban.

Az egyház hatalma évszázadok óta vetekszik az egyes kormányokéval, ezért is tűnik szinte lehetetlen feladtnak az, hogy bármi előremutató is történjen a papok általi molesztálások ügyében. Az esetekről sokszor a legfelsőbb szinteken is tudnak, azonban az egyház hírneve fontosabb bármely gyermek életénél. Ne csodálkozzunk hát azon, ha idehaza sem derült fény a valós visszaélések számára. Kiváltképp egy olyan országban, ahol a kormány és az egyház egymást segítve uralkodik 10 millió magyar felett. Ha így haladunk, talán egyszer azt is megérjük, hogy a katolicizmus újra kötelező államvallás lesz.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS