Április 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


A felszín alatt

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Fényezzük a semmit, s a semmi alatt rohad közben minden.

30 év. 89′- ben volt a pillanat, amikor eme nemzet igazán szabad lehetett volna végre. Vér nélkül. Forradalom nélkül. Elbukott szabadságharcok nélkül. Ajándékot kapott. Egyszerit, megismételhetetlent. A pillanat akkor és ott volt megélhető, használható, alakítható a saját jövőképünkre. Most, 30 év elteltével ismerjük, megtapasztaltuk. Ismét csak nem éltünk a lehetőséggel.

Az élet, a sors vagy ha úgy teszik nevezheted Istennek, nagy ajándéka a választás szabadsága. Az egyén minden reggel új vásznat kap s csak döntésein múlik, mit fest rá egész nap. Este, lefekvéskor viszont azt kell néznie, amit egész nap festett a vászonra. Hogy jó a kép vagy rossz, az csakis az aznap meghozott döntésein, választásain múlik majd. Ám eme képesség csak és kizárólag a bátor, a céltudatos, a felelőséget vállaló, a félelemnélküli ember képessége. A sodródók, az árral úszók azt festenek a vászonra, amit a körülmények hoznak. A vászonra festett kép nem az ő alkotásuk lesz.

Egy nemzet sem működik másképp, hisz a benne élők, a részek, az egyének alkotják, s ha a rész, az egyén bátor, maga festi a képet, ha nem, mások festik helyette.

Ha az utolsó kb. 200 évünket nézzük, mindig mások feltették a vásznunkra a képet. Pedig számtalan pillanat volt, számtalan reggel, amikor ott volt a lehetőség, hogy végre a nemzet fesse a képet a vászonra.

De, mint oly sokszor a történelmünkben, 30 éve is gyávák voltunk ismét csak. Megosztottak. Irigyek. Felelőséget nem vállalók. Másokat hibáztatók saját gyávaságunkért. Magyarabbak a magyarnál. Mert nekünk senki ne mondja meg, hogy szállunk le a lóról. A valódi magyar Hungarikum.

30 év elteltével nézünk egy képet, amit valójában már 30 évvel ezelőtt elkezdtünk megfesteni. Ott és akkor húztuk az első ecsetvonásokat, s az eltelt idő alatt minden nap alakítottuk. Festettük. Ma azt a képet látjuk, amit akkor elkezdtünk festeni.

Liberális demokráciát akartunk, ma egy autokráciában, majdnem diktatúrában élünk. Reformokat akartunk, az egyén szabadságát, ma államosítás és az egyén szabadságjogainak,  jogainak csorbítása van. Egységes nemzetet akartunk, ám ma megosztottabb, mint valaha. Bátrak akartunk lenni, ma gyáván gyűlölködünk.

Le akartuk rázni magunkról a kádári világot, de ma még annál is rosszabb világban élünk. 30 év valódi reformok nélkül.  Csak sodródás. Alkalmazkodás a körülményekhez, nem mi alakítjuk a körülményeket.

Túlélő játékot játszunk, remélve, hogy ezt is túléljük. Eme játék közben cipeljük az uram-bátyám világot, az ügyeskedést, a „megoldjuk a dolgainkat okosba” egyénileg, irigykedünk, másokat hibáztatunk kudarcainkért még mindig, gyávaságunk közepette gyűlölködünk, gyűlölünk mindent és mindenkit, még azt is, aki jót akar csak. Mert nekünk senki ne mondja meg. Mi magyarok mindent mindenkinél jobban tudunk, ne hogy má. Mi magyarok még a magyaroknál is jobban tudjuk.

Pedig 30 éve ott volt a lehetőség. Lehettünk volna bátrak. Kezünkbe vehettük volna a sorsunkat, a jövőnket. Megfesthettük volna a saját képünket. Ha akkor, ott bátrak lettünk volna, ma nem lenne gond az egészségügy, az oktatás, ma lehetnénk büszke, sikeres európai ország, mint oly sok velünk akkor együtt induló. Ma nem a Mészárosok a Tiborczok sikerét kellene nézni, ma nem a dilettantizmus uralná az országot a valódi tudás helyett, hanem a tudás, az egyén sikerén alapuló valódi sikereink lennének. Az a hozzáadott érték, ami ma nyomokban sincs meg eme nemzetben.

Semmi sem tart örökké. Az Orbán-rendszer sem fog. Egyszer majd ennek is vége lesz, és ez a nép ismét majd ott lesz ahol 30 évvel ezelőtt. Kap majd ismét egy lehetőséget. Mert ne legyenek illúzióink. Az Orbán rendszer bukása sem rajtunk fog múlni. Ismét csak  a körülmények fogják megbuktatni. A 30 évvel ezelőtt el nem végzett munka következményei. A folyamatos lejtőn lefelé  menés, s majdan a gödör aljára érés fogja ismét csak felébreszteni eme nemzetet, hogy megint elszúrta. Nem kicsit. Nagyon. Nem a mi életünket. A gyerekeinkét.

 Czotter József 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.