Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

LUCA AJTAJA


Képzelt levél /Luca ajtaja 3

 Kedves fiam!

Régóta készülök levelet írni neked, de mindig arra gondoltam, úgysincs időd elolvasni, talán meg sem kapnád. Most mégis leülök és leírom, mit gondolok. Hátha mégis eljut hozzád. Bár rég jártál itthon, nap mint nap látlak, hallak, olvaslak.

Kisfiam, nagyon aggódom érted. MI lett belőled, gyermekem? Felidézem a múltat, milyen aranyos kisfiú voltál! Igaz, hogy akaratos, durcás is tudtál lenni, apád keze gyakran el is járt, hogy helyretegyen, de én mindig igyekeztelek megvédeni, mert féltettelek, szerettelek. Most is szeretlek. Mindig büszke voltam rád, büszke voltam arra, hogy milyen eszes, jó tanuló voltál. Mindig azon voltam, hogy támogassalak, taníttassalak, azt akartam, hogy sokra vidd.

Hát vitted is. Igaz, nagy árat fizettem ezért, sokat voltál távol tőlem, nagyon hiányoztál, mikor külföldön tanultál, egyre ritkábban látogattál haza… De tudtam, hogy mindez a javadat szolgálja. Hiába, ez az anyák sorsa: felnevelünk, aztán kirepültök… Tudod, kisfiam, bármennyire is bíztam benned, soha nem gondoltam, hogy ilyen sokra viszed. Azt hittem, beéred valamilyen jól fizető, tisztességes állással, hiszen megvolt hozzá a tudásod, a képzettséged. De nem, nem érted be. Amikor először láttalak a tévében, kicsit aggódtam érted. Féltem, hogy bántani fognak, de mikor követőid akadtak, sokan támogattak, megnyugodtam és nagyon büszke voltam rád. Igaz, ezután még ritkábban jöttél haza, de megint csak megértettem.

Jó gyerek vagy te, öreg napjaim a te jóvoltodból gondtalanul telnek, nem feledkeztél meg a kis faludról sem. Most mégis aggódom. Valami nagyon elromlott. Nem most, már évekkel ezelőtt. Nagyon megváltoztál, kisfiam. Idegenkedve nézem azt a pöffeszkedő, lekezelő, lelketlen, harácsoló, faragatlan tahót, aki lett belőled. Nem erre neveltelek fiam! Tudom, hogy most már minden hiába, nem fogsz megváltozni, de akkor is fáj… Tudom, hogy most már nem érdekel még az én véleményem sem, hiszen minden hónapban megkapom a havi ellátmányomat, a gondtalan életet, fogjam be a számat, hiszen most már én is “csak egy nő” lettem a szemedben. Megtettem a kötelességemet… mehetek a levesbe a többi, téged kiszolgáló, de már elhasznált emberrel együtt.

Kisfiam, tudod, mindig azt mondtam, és most is azt mondom, ha rablógyilkos lennél, akkor sem tagadnálak meg, mert a vérem vagy… Soha nem gondoltam, hogy még ennél is rosszabb leszel: egy vérszívó, beteg szörnyeteg. De most sem tagadlak meg. Csak szégyenkezem. Nem kicsit, nagyon. A vesztedbe rohansz, és én kénytelen vagyok tehetetlenül végignézni… Nem is folytatom tovább, mert elfogytak a szavaim. Fájó szívvel, megtörten búcsúzik tőled anyád.

Sági Zsuzsanna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS