Tiborcz Istvánt az Átlátszó egyik olvasója egy minimum 50 millió forintot érő Mercedesben fotózta le. Hogy ez mégis mennyi pénz? Annyi – sőt több – mint amennyibe az utóbbi napokban sokat támadott Ujhelyi István teljes háza kerül. A vitatott – állítólagos – felújítás pedig az egykori Szeviép vezér szerint 30-40 millió forint volt, amely még ha igaz lenne is, 10 millió forinttal kevesebb, mint Orbán Viktor vejének autója. A sajátláb család úgy gazdagszik ebben a szerencsétlen országban, mint a legutolsó afrikai diktátorok csemetéi. Milliós órákkal és táskákkal rohangásznak, miközben azt hazudják, hogy ezért a pénzért ők keményen megdolgoztak. Azt mondjuk, hogy ezt Németh Szilárdon, vagy Kósa Lajoson kívül még ki hiszi el akár a parlamentben, akár az országban, nem tudom. Mindesetre kétlem, hogy túl sokan lennének.
Tiborczot az sem zavarja, hogy egy demokratikus jogállamban már régen a börtönben rohadna, ugyanis az OLAF jelentés – noha annak nincs hatósági foganatja – kimondja, Orbán Viktor veje bűncselekményt követett el, meglopta az Európai uniós polgárokat, méghozzá milliárdos értékben. Polt Pétert, a miniszterelnök jó barátját azonban a tények egyszerűen már nem zavarják. Ő maga elszámolási kötelezettséggel vélhetően csak Orbán Viktor irányába tartozik, ezért sem jelent gondot az, hogy a miniszterelnök vejének ügyében bűncselekmény hiányában megszűnt a nyomozás. Olyan jogállamban élünk ma, ahol egy bizonyos körnek mindenhez megvan a joga, a társadalom legnagyobb részének azonban szinte alig maradt joga bármihez is.
Elég csak megnézni azt a szintén csak tegnapi hírt, miszerint a Dózsa György úti halálos balesetet okozó M. Richárd ellen megszüntették a letartóztatást. Hogy ez mit is jelent a valóságban? Budapesten és Pest megyében szabadon járhat és kelhet, sőt, látva a rendőrség korábbi töketlenkedését az sem kizárható, hogy újra autóba ül, noha jogosítványát már régen bevonták. Amikor az ember már azt gondolná, hogy ilyen tényleg nincs, akkor jön a pofon. A mai magyar valóság, amelynek részeként kénytelenek vagyunk szembesülni azzal, hogy ha az embernek komoly kapcsolatai vannak a legfelsőbb politikai körökben, akkor talán még egy gondatlanságból elkövetett emberölést is megúszhat.
Teljesen mindegy, hogy mennyire átlátszó az, ami a szemünk előtt napról napra kibontakozik, a hatalom gyakorlóit nem zavarja. Mészárosok és Tiborczok lopják el a közvagyont, miközben egy, a kormánypárti politikusok körében is ismert egykori maffiatag elleni letartóztatást egyszerűen megszüntetnek. A hatalom nem pironkodik, még csak nem is próbál úgy tenni, mintha egy demokratikus jogállamban élnénk. A szemünk előtt teszik mindezt úgy, hogy jelen állás szerint nincs, aki megállítaná őket. A legkomolyabb ügyek már el sem jutnak a hazai bíróságokhoz, a nyomozati fázisban szűnnek meg létezni. A hatalom gyakorlói a mai magyar keretek között azt tehetnek, amit csak jónak látnak, ugyanis biztosak lehetnek abban, hogy tettükért a felelősséget nem kell vállalniuk. Hogy ez a határtalan, minden kontroll nélküli rablás, csalás és korrupció vethet-e majd véget egyszer ennek a rendszernek, azt még nem lehet tudni. Remélni azonban biztosan lehet.
A cikk végén pedig, csak mint érdekesség jegyzem meg, hogy Tibrocz István 50 milliós Mercedesén német rendszámtábla volt, a frissen szabadlábra helyezett M. Richárd pedig azzal keresi kenyerét, hogy német luxusautókat ad bérbe Magyarországon. Véletlenek persze vannak.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!