Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


A félelem

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Miért? Ezt a kérdést tettem fel magamnak hónapokkal ezelőtt, és kerestem rá a választ. Miért van ekkora támogatottsága és ilyen hosszútávú támogatottsága a Fidesznek? Miután kizártam minden lehetőséget, maradt a Félelem.

A félelemnek több fajtája van. Félhetünk például az oroszlántól, vagy félhetünk az ismeretlentől, a szokatlantól, bár persze sok más fajtája is létezik a félelemnek. Ám ez a fajta félelem egyénfüggő, a félelem kevés fajtája kovácsolja egységbe az embert. Ha a magyar történelmet és az ok-okozat törvényét veszem, mindig valamitől való félelmünk miatt buktunk el. Aztán ott van az az egyedi tulajdonság, ami csak a magyarra jellemző: képes magyarabb lenni a magyarnál. Ebbéli állapotához jön még, hogy sok esetben irigy, egoista, szolidaritás és együttérzés hiányos. Ezért is ilyen mérhetetlenül megosztott a magyar nép. Ennek okát valószínűleg Szent István korában kellene keresni. Örökségként azonban cipeli generációk óta. De maradjunk inkább a jelennél és a nem oly távoli régmúltnál.

A ma élők jelentős része a szocializmusban szocializálódott. Nyugatról kerítéssel elválasztva a fejlődő világtól. A kerítés itt most nem csak fizikai értelemben értendő. A poroszos oktatás sem könnyítette meg a helyzetet, ezért egy bezárt világban éltünk, ami csak kelet felé volt nyitott. A nyugati dolgok, a fejlődés csak lassan és csak kevés embernek elérhetően szivárgott be az országba. Bizonyos dolgokban 20-30-40-évvel voltunk lemaradva, és ma is le vagyunk maradva. A rendszerváltásnak nevezett időponttól kinyílt a világ, és tömegével ismerhette meg az ember a nyugati világot, a nyugati létformát. Cunamiként szakadt rá a fejlődés, a nyugati világ, és ez sokként érte. Arra jutottam, hogy az egyszerűség kedvéért kénytelen voltam 3 csoportba osztani a népet. Vannak a fejlődésre fogékonyak, akik nem félnek a fejlődéstől, képesek feldolgozni, elfogadni, és bátran mernek, akarnak és képesek fejlődni.

Aztán vannak azok, akik mai napig képtelenek feldolgozni a rájuk szakadt nyugati világot, nincs késztetés bennük a fejlődésre, a tanulásra.

És van a kettő közti csoport, amely bizonyos dolgokat elfogad, más dolgokat viszont elutasít. A fejlődésre fogékonyak előre tekintenek, általában nyelveket beszélnek, jövőt terveznek, a felmerülő problémákat megoldani akarják. Céljaik vannak, és ezekért a célokért képesek munkálkodni is.

A fejlődést elviselni nem bírók félnek tőle, ezért abba az ismert állapotba akarnak visszamenni, azt akarják visszahozni és élni benne, amikor a fejlődés még lassú volt, és számukra is feldolgozható. Ez a réteg abban szeretne élni, amikor egy munkahelye volt egész életében, amikor megmondták neki miről mit kell gondolnia, így nem kell neki megerőltetnie magát, hogy feltegye a miértekre vonatkozó kérdéseket, és azokra válaszokat keressen. Elfogad, éli a szerény mindennapi életét és ebbéli állapotában érzi jól és biztonságban magát. Ez a csoport fél a legjobban a fejlődéstől. Számára felfoghatatlan, értelmezhetetlen és alkalmazhatatlan. Ez a csoport a kádári világ puha langymelegében érezte jól magát. Biztonságban volt, külső hatások sem érték, az állam gondoskodott róla és gondolkodott helyette. Neki egyetlen dolga volt: élni és dolgozni.

És van a harmadik csoport, amely e kettő közti létben vergődik. Bizonyos dolgokat elfogad, fejlődne, képes is rá, de bizonyos dolgoktól fél. Röviden ők a köztes létben dagonyázók, az első és a második csoport keveréke. Ez az a csoport, amelyben bizonyosan kialakulnak a szélsőségesek. Ezzel most nem foglalkozom így maradjon az első és a második csoport. A fejlődésre képesek és a képtelenek csoportja.

Az elsővel igazából nincs dolgunk, hiszen ők mindenre fogékonyak, demokraták és liberálisok.

A második csoportot a fejlődésre képtelenek alkotják: ők ma jelentős mértékben alkotói a Fidesz táborának. Ők azok, akik képtelenek a változásra, sokuk tanulása a középiskolával befejeződött, azóta vegetálva sodródnak. Legfeljebb a napi fenntartásukra képesek energiát fordítani. Csak a kormány által finanszírozott médiákból tájékozódnak: M1, Kossuth rádió, Duna TV, Origo, Lokál, Ripost, megyei napilapok, stb. A világ történései szűrve, elferdítve vagy hazugságként jutnak el hozzájuk, ha egyáltalán eljutnak. Nincs affinitásuk a hírek és a történések mögé nézni, a Google keresőjét nem használják, a független hírportálokat nem olvassák, valójában minden tudásuk és ismeretanyaguk kimerül a kormány által nyakukba öntött maszlagban. Ezért minden új és szokatlan félelmet kelt bennük, nem bírják követni felgyorsult világunkat, ezért aztán félnek is tőle. Nincs meg a megszokott biztonságérzetük, ennek hiányában pedig abba a helyzetbe vágynak, ahol ez még megvolt. Félnek a változástól, képtelenek kezelni, nem bírják követni a fejlődést. Nem beszélnek nyelveket, a fejlődő technikához és az informatikai eszközökhöz nem értenek, ha igen, legfeljebb alapszinten. Nincs meg bennük a képesség a dolgok mögé nézni, egy hír valóságtartalmát firtatni vagy feltenni a kérdést, hogy miért? Megkérdőjelezhetetlenül elfogadják valós, hiteles információnak azt, amit pártunk és kormányunk eléjük önt. Valójában ők azok, akik a kádári világban, a kerítések mögötti világban rekedtek mentálisan. Az eltelt 30 évben egyetlen kormány sem “fogta meg a kezüket”, nem tanította őket, igen számukra, milyen is liberális demokráciában élni. Ők azok, akik emiatt visszavágynak oda, ahol még biztonságban érezték magukat. Felgyorsult világunk félelmet kelt bennük, és félve rettegnek is tőle. Így aztán hárítanak, bűnbakokat keresnek, akikre rákenhetik kudarcaik és félelmeik okát.

A Fidesz kormány legnagyobb bűne eme csoport félelemben tudatlanságban hazugság tartása. A rettegtetésre szánt pénzeket nem ezen csoport/réteg oktatására, hanem eme rettegés-félelem fenntartására fordítja. Nem a nemzet egységesítése, hanem a lövészárkok mélyítése, a nemzet megosztása, a tábora mentális nyomorban tartása az, ami mindennél nagyobb bűne a Fidesznek és a magyar kormánynak.

A nagyon okosok megmondták, hogy bár a liberális demokrácia nem tökéletes tele van hibákkal és naponta állandó megvédésre szorul, mégis eddig nem találtak ki jobbat. Ha úgy vesszük, az ember alapvető természetes léte a liberális demokráciában való élés. Ebben érzi igazán szabadnak, önállónak magát, ez áll a legközelebb valódi belső énjéhez. Mai tudásunk szerint, eddig eme állapotában érezte és érzi a legtermészetesebben magát az ember.

Európa közös identitása az alapjogok és az emberi jogok tiszteletben tartására épülő liberális demokrácián alapul – Európa demokráciája nem csak a szabadságjogok demokráciája, hanem összes régiójának és lakójának egyenlőségét és teljes elfogadását, valamint a gondolati szabadságot jelenti. Ez sérülékeny, de minden másnál erősebb modell, amelyet meg kell védeni. (Emmanuel Macron)

Czotter József 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.