Mai mesém.
Mint minden reggelem, a mait is a Syrup kávézóban kezdem. Úgy járom körbe nap mint nap a pultot, mintha lenne bármi más választásom a ham and eggs és a főtt virslin kívül. Ezek is szigorúan pékáru nélkül, csak úgy magukban, mert hát ugye az a fránya szénhidrát, diabétesz.
Ma azért kaptam fel a fejem az üvegfal mögötti péksüteményekre, mert beszállítóváltás történt, és gyönyörû nagy, porcukorral behintett túrós batyuk, lekváros bukták, kakaós csigák mosolyogtak rám. Nosztalgiával gondoltam arra az időre, amikor még gyerekfejjel, meleg kakaóval avagy hideg tejjel ezeket a csemegéket reggelizhettem. Aztán eszembe ötlött, késöbb vagy 15 év múltával, én nem is tudhattam, hogy a kakaóscsigának van közepe. Nekem mindig a keményre sült szélei maradtak. A közepét mindig kiették a gyerekek, vagy ha ők nem, akkor az akkori feleségem Di. Tehát én nem is a kakaóscsigára gondolok nosztalgiával, hanem a kakaós gyűrűre.
Errúl aztán eszembe jutott a kenyér sercli is. A frissensült, még meleg kenyér csücske. Azt is mennyire szerettem. Mások körbevágják a kenyeret, mert a héja kemény, az nem kell. Én meg azt szerettem a legjobban. Csakhogy nálunk mindenki szerette. És a sercliért harc folyt. Akkor még nem volt kör alakú kenyér, így egy veknit csak 2 serclivel áldott meg az Úr. Igen ám, de a mi kenyerünknek csak egy volt, mert a másikat valamilyen szatyormanók hazafele kicsípkedték és otthonra csak a megcsócsált vég érkezett meg. Azt a megmaradtat meg a gyerekek kapták.
Végül arra a következtetésre jutottam így a válás után 12 évvel és 3 felnőtt gyerekkel hátam mögött, nem is baj, hogy már nem ehetem ezeket. Ma már egyedül nem is esnének olyan jól. Valami hiányozna belőlük, ami megvolt a kakaós gyûrûben és a kicsipkedett kenyérsarokban.
V. Z.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.