Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Pócs János, a magyar társadalom tükörképe

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az eset, amelynek kapcsán Pócs János, fideszes politikus – több más polgárpukkasztó balhéja után – most újfent a magyar közélet célkeresztjébe került, alighanem mindenki előtt ismert, aki e sorokat olvassa.

Ő régebben, még Jászapáti polgármestereként kazánba zárt egy roma származású embert, aki – elmondása szerint – neki mellesleg jó barátja és nagy cimborája volt. Mindezt állítólag nem rasszista indíttatásból, csupán viccképpen, amolyan heccből, poénból tette. Az esetet aztán videóra vette, amit a helybeliek közül sokaknak megmutatott, s akik azt látták, bizony derültek is rajta rendesen. A kazánba zárt roma ember könyörgése hiteles, jó színészi alakítás volt. A roma cimbora azonban időközben sajnos elhunyt, akinek a temetési költségeit szintén a jó barát, Pócs János állta.

A sértett – ha ezek után egyáltalán lehet még annak nevezni azt a néhai roma közmunkást – így az esetről hitelt érdemlően eleve nem tud már se pro, se kontra megnyilvánulni. Marad hát a barátja magyarázkodása, aki állítólag éppen ennek az esetnek köszönhetően akkora népszerűségre tett szert, hogy noha se érettségije, sem diplomája nincs – csupán Mészáros Lőrinc úrhoz hasonlóan ő is víz- és gázszerelő szakmunkás végzettséggel rendelkezik – mégis immár a Jászság országgyűlési képviselőjeként tevékenykedhet a közjóért a Fidesz színeiben.

Pócs János

Feltéve persze, ha pártja, a Fidesz, a mostanra napvilágra került és sokakat sokkoló egykori kazános hecce miatt példát statuálva nem függeszti fel őt minden tisztségéből, ahogy tette azt anno az MSZP a szintén csak viccelődő párttársukkal, Zuschlag Jánossal.

A Jobbik egyik országgyűlési képviselője tudniillik feljelentette a fideszes Pócs Jánost közösség tagja elleni erőszak és személyi szabadság megsértése miatt, míg Setét Jenő roma polgárjogi aktivista levélben kérte Orbán Viktortól, hogy mondassa le Pócs Jánost. Az Országos Roma Önkormányzat persze szintén beállt a sorba, de ők már megelégednének egy bocsánatkéréssel is. Tény, hogy erősen rezeg a léc Pócs János alatt. Leveri, vagy megússza, ez most a kérdés.

Egyszerű véleményformálóként semmiképp nem akarok a polgárpukkasztók szerepében tündökölni, ám roma emberként most mégis azt javaslom, ha nehezünkre esik is, de nyeljük le ezt a békát is, mert szerintem a magyarországi romák számára se rövid-, sem hosszútávon nem lenne kifizetődő, ha mártírt csinálnának belőle. Pócs János tudniillik a magyar társadalom tükörképe.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az ok, amivel az ügy kapcsán az érintett magyarázkodik, miszerint neki az a vicces, és mindössze csak poénnak szánt videó olyan népszerűséget hozott, ami őt aztán végül egészen a Jászság képviseletéig repítette. Mondjuk ki, és ne kerülgessük a forró kását! A magyar társadalom tagjainak jelentős része annyira előítéletes a romákkal szemben, aminek köszönhetően, ha valaki akar, úgy abból akár politikai tőkét is tud magának kovácsolni. Pócs János is csak ezt tette, amit anno a Jobbik is. Bevallom, hogy a Jobbik romák iránt táplált hírtelen nagy rokonszenve most éppen ezért felettébb meglep engem. Lehet, hogy ők tudatosan, kvázi gonosz hátsó szándékaiktól vezérelve akarnak mártírt csinálni Pócs Jánosból, aminek aztán eleve a magyarországi romák innák meg a keserű levét? Ő a magyar társadalom tükörképe, és ha most ezt a tükröt összetörik, azzal nemhogy nem fog megváltozni semmi, hanem éppen ellenkezőleg: az emberek tudatában inkább fokozódni fog a romák iránti ellenszenv, semhogy az Pócs János mártírsága miatt valamelyest is csitulna. A magyar társadalom tagjai ugyanis – tisztelet a kivételnek – pontosan azt szeretné látni, hogy olyasmit tegyenek a romákkal, amit Pócs János is tett azzal a szerencsétlen, neki kiszolgáltatott cigány közmunkással. Elégetni mindet egy nagy kazánban, s tegyék azt elveikhez hűen, keresztényi felebaráti szeretettől vezérelve, viccesen, poénból, hiszen ők a barátaink, a cimboráink, ez a kegy jár nekik, a temetésük költségeit pedig, lásd, mennyire gáláns úriemberek vagyunk velük szemben, természetesen majd magunkra vállaljuk.

Mivel a Pócs-féle ügy a társadalmunk szomorú tükörképe, olyan sakk-matt helyzet elé állít bennünket, amit szerintem mi, romák is fogjunk fel humorral. Vágjunk hozzá jó képet, és ne akarjunk mindenáron belőlük népszerűséget, s maguknak politikai tőkét kovácsoló mártírokat látni. Reménykedjünk, hogy az ehhez hasonló vicces történetekből okulva, a romák iránt most még erősen előítéletes magyar társadalmat is egyszer sokkolni fogja és észhez téríti majd. Akkor már mindenki előtt természetes lesz, hogy a többségi társadalomnak kiszolgáltatott kisebbség tagjainak emberi jogait megsérteni még viccből sem szabad.

A Pócs-ügyön elmélázva a náci Josef Mengele doktor rémtettei jutottak eszembe. Mielőtt gyilkolt, ő is mosolygott és viccelődött az áldozataival, akik között gyermek és állapotos anya is volt…

Bogdán Géza