Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


A Tudásról, külsősként

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tudod, kisfiam, én egy laza csuklómozdulattal betiltanám az összes fényes papírt, mert mire jó az? Jól mondod, reklámra. Figyelj már, te vennél elöltöltős fagyasztószekrényt csak azért, mert eléd tolja egy reklám? Nem? Egyemakisszived, devigyorgok… 🙂 Jóvan. Oszt’akkor beszéd-vezérelt otthoni világítási rendszert, azt vennél-e reklámtól? Vennél?!? Nabaszki. És ha berekedsz, mint tegnapelőtt apád, akkor a stabilan működő rendszernek túl távoli műhelyben vacsorázol, mint tegnapelőtt apád? Naugye, a lófasz se akar töksötétben vacsorázni, én megértelek téged, mert én sem akartam. Azé’ mentem ki a műhelybe. Ott azért elég sokféleképp tudok fényt csinálni, oké-oké, egyszer tényleg rendet is csinálok, majd, majd, eccercsak. Mondjuk mire elballagsz gimiből. És ne hajigálj meg a labdával, büdöskölök, mer’ nekem a bal kezem nagyon veszélyes, a jobbtól meg még én is félek. Nem, ez nem volt csalás, ez egy szabályos gól volt, most mit tehetnék én azzal, hogy te állandóan röhögsz itt nálam, és nem figyelsz az én mesterien technikás csavart rúgásaimra, gól volt, igen, oké, akkor nem volt gól, de egyszer úgyis odaadlak a macskáknak, és amit meghagynak belőled, azt kisméretű borítékban viszem haza anyádnak, ne röhögjél, neröhögjé’, aztabetyársípsípsíp, rád moccantom a száz kilómat, és az árnyékától is elsápadsz, igen, én meg a kilók gondolatától is, de most ne kezdj futni, mert akkor nem érlek utol, hallodehogymegájjáazonnal, akkor jóvanakkor, gyere szépen vissza az akácos széléről, mielőtt beleharap a seggedbe az őz, de most mivaaaan, egyszer majd itt maradsz éjszakára, és jól kilessük az őzet, kettő jön mindig, komolyan, apád sosem csapna be téged komolyból. Tudod, mit, törögessél inkább gyújtósnak valót még, csak hadd üljek le ide a padra kicsit, kivanafasz, nem bírom a tempót veled. De odavagyok érted, amúgy.

Nahát, mások meg nincsenek oda másokért.

Szidjátok őt sokan, de ez valahogy úgy van, hogy Lovásznak (és a többi akadémikusnak, kutatónak) legfeljebb díszvacsorán kéne összefutnia egy politikussal, annyira két külön világ a tudomány, illetve a politika.
Oké, oké, ez itt nem egy ideális helyzet, tényleg nem az. Jogos észrevétel. De attól még sajnos senki nem fog pikk-pakk otthonosan mozogni egy számára idegen területen, és egy tudós számára a politika kábé a skála túlsó vége. Egy tudós csak ritkán forradalmár, de olyankor biztosan nem tudós. Holott, odáig az volt.Nagyon sokan tudnánk órákat tartani Lovásznak kurvaanyázós asztalcsapkodásból, de az nagyon nem az ő szintje, idegenkedik is attól, fél is tőle… Ő egy matematikus, ráadásul elismert matematikus, a jóisten áldjon már meg mindenkit azzal a kezével, amitől még ő is fél.Legyünk egy kicsit őszinték: akarja ez a társadalom az Akadémiát, a kutatás szabadságát, vagy úgy egyáltalán a tudást? Persze, kétszáz kommentelő biztosan akarja. Félmillió csendes még talán akarná. De ennyi, gyerekek. A hangosak kimennek élőláncozni, a csendesek csendben figyelnek, az összes többi meg vagy leszarja, vagy még a tudósok torkát is elharapná holmi érzelmektől fűtötten. És olyanok lettek a dolgaink, hogy az összes többi, az kurvára túl sok embert jelent itt.

Széchenyi mostanság meg kettévágná Palkovicsot hosszában, majd keresztben is, és végül kitömné vele a főnökét. Nem nézném végig a procedúrát, de a végeredményt, hamu a hajam helyére, azt lefotóznám.

Lovász nagyjából amiatt szív, illetve tanul egészen morbid új dolgokat, mert bő százötven éve nincs már itt egyetlen Széchenyi sem. Ugyanezért szívnak az akadémikusok, és a kutatói hálózat is, hiszen levenni egy tudóst a Tudásról holmi egyebek miatt, az szívatás – és legfőképp a Lehetséges Jövőt illetően szívatás.

Van nekik elég bajuk a maffia miatt. Ha már ilyen balfaszok vagyunk (mi, cirka ötmillióan, igen), hogy lehet nálunk maffia, akkor én azt mondanám, hogy emlékezzünk szelíden azokra az időkre, amikor még lelkes tudósaink is voltak. És talán hátrébb az agarakkal, és hát lágyan, ésatöbbi sablon.

Mer’amúgy ezt se ők kúrták el, hanem mi, és még csak nem is most, hanem régóta folytatólagosan.

Látod, kölyök, a hülye fényes újsággal nem lehetett begyújtani, mert az nem akart égni, de ez a Mi Hazánkos izé, ez olcsó sima papírból volt, és azzal ugye uhhhh, néz’má’baszki, az hogy odatett egy perc alatt a fabrikettnek, aztakurva. Nem, ezt nem kellett volna kiolvasnod előtte, tényleg nem. Majd bemegyünk a nappaliba pihenni, iszunk vizet is, és apád elmeséli közben jól, rendesen, igazan. Nem-nem, kölyök. Én néha sokat dolgozom a te nevetésedért, sokat ámítalak totál átlátszóan, de ha komoly dolgokról kéne megtudnod valamit, akkor soha nem hazudozom. Mások? Mások simán. Szokj ehhez hozzá.
Szóval a begyújtáshoz pont jó az ilyen papír, tanuld meg a gyűrésének a hangját, megvan, ez is megvan, imádlak mindig, és bízom benned. Van szemed a látásra, na. Tzuppp, most hovaszalacc, gyereideteee 🙂

A Lehetséges Jövő a gyerekeink fejében van. És ha azért a Jövőért csak egyesek dolgoznak azokon a fejeken, akkor annyinak lesz Lehetséges Jövője.

A többi meg így járt, azaz így fog járni.

És pssssszt… Milliók sokéves döntésének eredménye ez. Nem lesz benne kollektív dicsőség, hazaszeretet, meg ilyen nagyívű szavak. Nem lesz. Jelen állás szerint az egyéni sikerek kivételek lesznek, jól utálható kivételek lesznek ebből a vaksi, pluszban szemellenzős, csakazértis a behazudott múltba kapaszkodó, közelről nézve egészen pirospöttyös seggű mongolidióta országból.

Mittudomén, Dezső úr, én próbáltam szólni. Érteni majd a kisfiam fogja, azt én garantálom. A többi, az – ha már senkire nem hallgatnak – oldja meg önerőből. Én, mint én, aki vagyok, én mostanra megkegyetlenedtem. Az idóta, okostojás, balfasz hazámfiaival szemben? Meg, hát. Így jártak, így jártunk. Okkal… Egyszer majd érthető lesz ez is.

Inserted Exception