Tudod, kisfiam, én egy laza csuklómozdulattal betiltanám az összes fényes papírt, mert mire jó az? Jól mondod, reklámra. Figyelj már, te vennél elöltöltős fagyasztószekrényt csak azért, mert eléd tolja egy reklám? Nem? Egyemakisszived, devigyorgok… 🙂 Jóvan. Oszt’akkor beszéd-vezérelt otthoni világítási rendszert, azt vennél-e reklámtól? Vennél?!? Nabaszki. És ha berekedsz, mint tegnapelőtt apád, akkor a stabilan működő rendszernek túl távoli műhelyben vacsorázol, mint tegnapelőtt apád? Naugye, a lófasz se akar töksötétben vacsorázni, én megértelek téged, mert én sem akartam. Azé’ mentem ki a műhelybe. Ott azért elég sokféleképp tudok fényt csinálni, oké-oké, egyszer tényleg rendet is csinálok, majd, majd, eccercsak. Mondjuk mire elballagsz gimiből. És ne hajigálj meg a labdával, büdöskölök, mer’ nekem a bal kezem nagyon veszélyes, a jobbtól meg még én is félek. Nem, ez nem volt csalás, ez egy szabályos gól volt, most mit tehetnék én azzal, hogy te állandóan röhögsz itt nálam, és nem figyelsz az én mesterien technikás csavart rúgásaimra, gól volt, igen, oké, akkor nem volt gól, de egyszer úgyis odaadlak a macskáknak, és amit meghagynak belőled, azt kisméretű borítékban viszem haza anyádnak, ne röhögjél, neröhögjé’, aztabetyársípsípsíp, rád moccantom a száz kilómat, és az árnyékától is elsápadsz, igen, én meg a kilók gondolatától is, de most ne kezdj futni, mert akkor nem érlek utol, hallodehogymegájjáazonnal, akkor jóvanakkor, gyere szépen vissza az akácos széléről, mielőtt beleharap a seggedbe az őz, de most mivaaaan, egyszer majd itt maradsz éjszakára, és jól kilessük az őzet, kettő jön mindig, komolyan, apád sosem csapna be téged komolyból. Tudod, mit, törögessél inkább gyújtósnak valót még, csak hadd üljek le ide a padra kicsit, kivanafasz, nem bírom a tempót veled. De odavagyok érted, amúgy.
Nahát, mások meg nincsenek oda másokért.
Széchenyi mostanság meg kettévágná Palkovicsot hosszában, majd keresztben is, és végül kitömné vele a főnökét. Nem nézném végig a procedúrát, de a végeredményt, hamu a hajam helyére, azt lefotóznám.
Lovász nagyjából amiatt szív, illetve tanul egészen morbid új dolgokat, mert bő százötven éve nincs már itt egyetlen Széchenyi sem. Ugyanezért szívnak az akadémikusok, és a kutatói hálózat is, hiszen levenni egy tudóst a Tudásról holmi egyebek miatt, az szívatás – és legfőképp a Lehetséges Jövőt illetően szívatás.
Van nekik elég bajuk a maffia miatt. Ha már ilyen balfaszok vagyunk (mi, cirka ötmillióan, igen), hogy lehet nálunk maffia, akkor én azt mondanám, hogy emlékezzünk szelíden azokra az időkre, amikor még lelkes tudósaink is voltak. És talán hátrébb az agarakkal, és hát lágyan, ésatöbbi sablon.
Mer’amúgy ezt se ők kúrták el, hanem mi, és még csak nem is most, hanem régóta folytatólagosan.
Látod, kölyök, a hülye fényes újsággal nem lehetett begyújtani, mert az nem akart égni, de ez a Mi Hazánkos izé, ez olcsó sima papírból volt, és azzal ugye uhhhh, néz’má’baszki, az hogy odatett egy perc alatt a fabrikettnek, aztakurva. Nem, ezt nem kellett volna kiolvasnod előtte, tényleg nem. Majd bemegyünk a nappaliba pihenni, iszunk vizet is, és apád elmeséli közben jól, rendesen, igazan. Nem-nem, kölyök. Én néha sokat dolgozom a te nevetésedért, sokat ámítalak totál átlátszóan, de ha komoly dolgokról kéne megtudnod valamit, akkor soha nem hazudozom. Mások? Mások simán. Szokj ehhez hozzá.
Szóval a begyújtáshoz pont jó az ilyen papír, tanuld meg a gyűrésének a hangját, megvan, ez is megvan, imádlak mindig, és bízom benned. Van szemed a látásra, na. Tzuppp, most hovaszalacc, gyereideteee 🙂
A Lehetséges Jövő a gyerekeink fejében van. És ha azért a Jövőért csak egyesek dolgoznak azokon a fejeken, akkor annyinak lesz Lehetséges Jövője.
A többi meg így járt, azaz így fog járni.
És pssssszt… Milliók sokéves döntésének eredménye ez. Nem lesz benne kollektív dicsőség, hazaszeretet, meg ilyen nagyívű szavak. Nem lesz. Jelen állás szerint az egyéni sikerek kivételek lesznek, jól utálható kivételek lesznek ebből a vaksi, pluszban szemellenzős, csakazértis a behazudott múltba kapaszkodó, közelről nézve egészen pirospöttyös seggű mongolidióta országból.
Mittudomén, Dezső úr, én próbáltam szólni. Érteni majd a kisfiam fogja, azt én garantálom. A többi, az – ha már senkire nem hallgatnak – oldja meg önerőből. Én, mint én, aki vagyok, én mostanra megkegyetlenedtem. Az idóta, okostojás, balfasz hazámfiaival szemben? Meg, hát. Így jártak, így jártunk. Okkal… Egyszer majd érthető lesz ez is.
Inserted Exception
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.