Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

LUCA AJTAJA


Remélik, magunkkal viszünk valamit az ő világukból, mert ők örülnek, hogy mi itt hagyunk valamit a mienkből

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Sziasztok! Érdekes, megható és nagyon irigylésre méltó sztori Új-Zélandról. Csodálkozzatok, vágyakozzatok velem:) Bárcsak Luca is olvashatná még ezt az írást, amiben meg szeretném mutatni, hogy van még normális értékrend a világon.

Egy futó barátom miatt többször lábadt könnybe a szemem az elmúlt héten. Juli a családjával, férjével és kisfiával Ausztráliában él hosszú évek óta. Mindig érdeklődve olvasom, ahogy mindenben ellenpéldával tud szolgálni a mi mostani, itteni életünkre. Boldogan, szabadon és nagy megbecsülésben élnek a távoli országban. Múlt héten megkapták az állampolgárságot. Ausztráliában nem osztogatják ezt olyan könnyen, mint nálunk a speciális menekültstátuszt, így amikor átküldte a fotókat az eskütételükről és a dokumentumról, elérzékenyültem. Büszke voltam rá és éreztem azt az örömet, amit ő. Kemény munka gyümölcse ez, igazi megtiszteltetés.

Csak néhány nappal voltunk a borzalmas és megdöbbentő új-zélandi mészárlás után, ahova Juli éppen élete talán legnagyobb futó eseményére utazott családjával, az állampolgársági ceremónia másnapján.  A „Ring of Fire NZ” nagyon kemény ultrafutó verseny a Ruapehu vulkánon. A táv 72,9 km, 3396 m szintkülönbséggel. Itteni idő szerint pénteken 16:00 órakor rajtoltak. Nagyon izgultam, üzeneteket írogattam, pedig tudtam, hogy úgysem olvashatja. Arra gondoltam, ha írok, akkor a műholdas kapcsolat miatt „biztos érzi”, hogy gondolok rá és szorítok neki. (Mondjuk az üzenetek tartalmilag kevésbé voltak szentimentálisak: „Szombat, 07:01, már dolgozom, te még futsz. Kurva élet! Nem vagy normális – tartom!”) Majd végre, 15:39:45 mp futás után beért a célba és én megnyugodtam. Könnyes szemmel „diadaltáncot” jártam. Ez az! Megcsinálta! Fantasztikus!

Ma tudtunk kicsit hosszabban kommunikálni az élményeiről és láthattam a lenyűgöző képeket, amik a verseny közben készültek.

Elmesélte, hogy már az érkezésükkor nagyon megható dolog történt. Az eseményre ausztrálként regisztrált, ám egy Facebook-posztban megemlítette, hogy ők igaziból magyarok és legnagyobb meglepetésére a szervezők az utolsó pillanatban beszereztek egy magyar zászlót is annak ellenére, hogy nem is volt hivatalosan magyar a versenyzők között. Ezzel a figyelmes gesztussal indult a verseny és a varázslat végig kitartott.

Bemásolom a számomra legmeghatározóbb szövegbuborékot a levelezésünkből: „Az egesz hihetetlen! Nem a futás, hanem ez a hely, az emberek, a természet. A maori kultúra egy csoda, nagyon spirituális, de teljesen földhöz ragadt, érzik a természetet, együtt élnek vele, tisztelik és csodálják. Nem vallásosak, a teremtőben hisznek, aki megalkotta ezt a csodálatos világot, amiben élhetünk. Bakker, sírtak a helyi ‘bölcsek’, akik fogadtak minket, annyira meghatódtak, hogy a világ mas tájairól jöttek emberek ide, az ő csodálatos földjükre. Megköszönték és mondták, hogy remélik, magunkkal viszünk valamit az ő világukból, mert ők örülnek, hogy mi itt hagyunk valamit a mienkből. We are in this together – ezt mondták. Hihetetlen élmény volt…”

Olvastam és újra nem tudott a szemem előtt képződött fátyol a helyén maradni. Csak így lenne szabad gondolkodni. Mennyire messze vagyunk mi itt ettől! Egyre messzebb. Ott kellene élnem – gondoltam.

Juli üzenetét átmásoltam a barátnőmnek is, hogy ő is lássa, hogy van ilyen.

„Igen, így kellene gondolkodni mindenkinek!”  – jött a válasz. – „Itt viszont ez van helyette, mutatom”, majd átlinkelt egy Facebook-posztot Péterfy Gergely író oldaláról.

„Nemzeti érzelmű anyukák a Tescoban, sorban állás közben:

„- Nem fogok zsidó nevet adni a gyerekemnek…!

– Fúj! Adj neki valami bibliait.

– Az lesz…!”

A poszt, majd az alatta lévő kommentek visszarántottak a magyar valóságba a maori bölcsek és az új-zélandi mentalitás világából. Érdemes őket elolvasni, ha van rá lehetőségetek. Sírni ezeken is lehet. Párat bemásolok:

„Gimnáziumi osztálytársnőm, szinte szóról szóra ugyanezt mondta, hogy nem lesz zsidó neve a gyereknek. El is nevezték a kisfiukat Ábelnek. Merthogy az olyan szép székely név, ugye.”

„Zalán nevű gyermekemnél mondta egy játszótéri anyuka, hogy milyen szép ősi magyar neve van. Néztem hülyén. Mondja: hát tudoooood, a Zalán futása. Tudom, csillagom, de te tudod ki elől futott?”

„Középső lányom Tamara. Kérdés: Miért adtok neki orosz nevet? Fújj! Mondom: Nem orosz, a bibliai Támár névből ered, héber. Erre a diplomás kérdező, kidülledő szemekkel: Zsidók vagytok??? Mostnemazé, de köze? És, ha igen? És ha nem?”

Az a kár, amit a szisztematikus gyűlöletkeltés okoz ebben az országban nem tudom, hogy hogyan és mikor lesz visszafordítható. Az oktatás lebutításával, a történelem meghamisításával pedig a kirekesztő, gyűlölködő, sötétségbe taszított emberek halmaza egyre csak duzzad.

Talán meg kellene futtatni a kormányt és a híveiket a Ruapheu vulkán körül, hátha hoznak magukkal valamit az ottani szellemiségből. Igaz, nem kívánnám a helyieknek, hogy belőlük ott maradjon bármi.

A poszt és a kommentek olvasgatása közben a szomorúságomba jó érzés is vegyült, hogy van még hely a világon, ahol úgy gondolkodnak, ahogy én. Egy ország, ahol a sokkoló merénylet után sem a gyűlölet, a kirekesztés és a félelem uralkodott el, hanem a még erősebb összetartozás, szolidaritás és egység érzése. Egy ország, aminek fiatal, nő miniszterelnöke a maori bölcsek szellemiségében vezeti az országát, és kezeli a mostani helyzetet. Egy ország, ahol meglepetésből magyar zászlót tűztek ki egy barátomnak. Új-Zéland messze van, de legalább van. Azzal, hogy van, remény is van, hogy talán egyszer itt is így lesz.

Hallasz, Luca? Te tudtad ezt, benned ott volt a maori bölcsek szelleme…

A pillangó: Luca Új-Zélandon

rb