Azt álmodtam, hogy felébredtem. Sokkal könnyebben keltem ki álmomban az ágyból, mint manapság, és automatikusan elindultam a fürdőszoba felé. Mindent meg is találtam, a fogkefe a helyén, a törülköző is – és a tükörből egy sokkal fiatalabb arc nézett vissza rám. Álmomban pontosan tudtam, melyik évben járok, hol vagyok, mi történik a napokban körülöttem és a nagyvilágban.
Túlestem a reggeli rutinon, felöltöztem, és elindultam dolgozni. Az utca és a környék teljesen ismeretlen volt az álmomban. Ugyan magyarul beszéltek körülöttem, de a Népszínház utca megszokott képe helyett ismeretlen világ fogadott. Semmi nem úgy volt, ahogy szokott lenni, vagy lennie kellene. A házak ablakai betörve, néhány helyen pár deszkával, vagy kartonlappal próbálták pótolni a hiányt. A megszokott kis kirakatok ajtóin lehúzott redőnyök, érthetetlen jelzésekkel telefirkálva. Vagy csak én nem értem?
Mentem tovább a Blaha felé, és láttam, hogy fegyveres emberek állnak a következő utcasarkon, egy nagy jármű terpeszkedik keresztbe a villamossíneken, és sehol sincs egy villamos sem. Sőt, ember is alig. Szürke, felhős ég borult mindenre, és az utca ugyanolyan szürkének tűnt. Néhány szürke alakot láttam sompolyogni a falak mentén, de mindenki az ellenkező irányba igyekezett, mint amerre én.
Ki kell jutnom a Blahára, onnan megy a buszom, ismételgettem magamban csökönyösen, mint egy litániát, mert éreztem, hogy kúszik fel valami megmagyarázhatatlan érzés bennem, félelem-féle, és nem akarok tudomást venni róla. Nem jutottam messzire, mert a fegyveresek közül az egyik megállított, és odavakkantott valamit. Annyira meglepődtem, hogy fel sem fogtam, mit mond.
– Документы давай! – ismételte még egyszer, amire egyből magamhoz tértem. Az érzés gombóccá vált a torkomban, és nehéz kődarabként kezdett csúszni lefelé a gyomromba.
Láttam, hogyan remeg a kezem, amikor próbáltam kinyitni a táskámat, és megkeresni a papírjaimat. Nem találtam őket valamiért, és, miközben tovább turkáltam, ránéztem a mundérosra, és annyit kérdeztem:
– Что случилось?
Felszaladt az egyik szemöldöke, miközben rám nézett, egyébként semmi másban nem változott az arckifejezése. Majd megvetően odavetette, hogy tegnap is elkérte, holnap is el fogja, ne húzzam az időt.
Az ocsmány félelemtől izzadni kezdett a kezem, és éreztem, nem tudok normális arckifejezést erőltetni magamra. Nem emlékeztem a tegnapi ellenőrzésre, és arra sem, miért tartanak ilyesmit. Álmomban próbáltam visszaemlékezni bármire – és rá kellett döbbennem, hogy fogalmam sincs, mi történik. Félig felébredtem, úszva az izzadságban, és dideregve. Előző nap nagyon sokat dolgoztam, fáradt voltam, és nem tudtam ellenállni az álomvilág vonzásának. Visszaúsztam valahova az időben.
Egy hajón találtam magam, és tudtam, hogy a parti őrség hajóján szeljük a habokat a Földközi-tengeren. Megint csak egyenruhások voltak körülöttem, de egészen másmilyenek. A hajó egyik oldalán sok embert láttam, oda igyekeztem hát, mert tudtam, hogy ott a helyem. És tettem, amit az utóbbi években oly sokszor – a hajó fedélzetére segítettem embereket, takarókba burkoltam őket, megpróbáltam szabad szemmel megállapítani, kinek van szüksége azonnali orvosi segítségre, vagy beéri egyelőre egy üveg vízzel és némi ennivalóval.
Lekísértem egy fiatal asszonyt, akinek a karján pár hónapos csecsemő aludt békésen, elhelyeztem őket egy szabad sarokban, és indultam vissza a fedélzetre. A szűk kis lépcsőn belebotlottam valamibe. Az utolsó emlékem álmomban az volt, hogy elestem, alaposan belevertem a fejem a fémkorlátba, és elborított a sötétség.
Amikor kinyitottam a szememet, a hetes buszon ültem, éppen elhagytuk az Astoriát. Vagyis elhagytam. Mert egyedüli utas voltam, és a sofőr fülkéjében sem ült senki. Körülnéztem – nem is igazi busz volt, hanem valamilyen kapszula-féle, gömbölyű jármű, több utas számára. Ekkor felértünk a hídra, és nagyon sokáig gurultunk rajta. Nem tudtam, ki vagy mi vezeti a masinát, csendesen siklottunk az úton. A híd nagyon hosszú volt – a végén nem várt sem Buda, sem a Gellért-hegy.
Megállt az a valami, amiben ültem, és az egyik ablak hangtalanul félre csúszott – az volt az ajtó. Megérkeztem, gondoltam álmomban. Kiszálltam, és a Santiago de Compostella katedrálisa volt előttem, teljes komor pompájában. A tér, ahol mi, zarándokok, gyülekezni szoktunk sok száz kilométeres vándorlásunk után, majdnem üres volt. Furcsa, képlékeny géplények tűntek fel imitt-amott. Az egyik valamilyen csőből folyadékkal öntözgette a köveket. A szemem láttára nőtt ki egy harmadik keze valahonnan, amelyikkel megnyomott magán egy gombot, majd a mancs visszahúzódott megint valahova.
A kődarab a gyomromban elkezdett forogni, pánik-hullámokat eregetve magából, amelyek megindultak az agyam felé.
– Semmi baj, minden rendben – ismételgettem magamban gépiesen, iszom egy korty vizet, és megnyugszom.
De nem volt hátizsákom. Kiskosztüm, körömcipő, és egy nevetséges kis kézitáska volt mindenem. Egyiket sem vittem magammal az El Camino-ra.
– Nem baj, nem baj, – ismételgettem továbbra is, megtöröltem az arcomat egyre jobban izzadó kezemmel, mély levegőket próbáltam venni, amikor valami nekiütődött a lábamnak. Lenézve, egy gömbölyű valamit láttam, egy szem kamera volt a közepében, alatta egy nyílás, amely most kocka alakot öltött, amint megmozdult.
– Eltévedtél? – kérdezte oroszul.
– Igen. Nem. Hol van mindenki?
– Most a mi brigádunk ügyeletes. A főnököt keresed?
– Igen, ha lehet, beszélnék vele.
A kamera sugara vörösre váltott, a gépi hangban azonban semmi változást nem fedeztem fel.
– A főnök nagy ember. Ki a fene vagy te?
Dadogtam valamit – mert hirtelen fogalmam sem volt, ki vagyok. Nem volt jó a válasz, mert az egy szem csápja figyelmeztetés nélkül lecsapott, és jött a jótékony sötétség.
Azt álmodtam újra, hogy felébredtem. Egy sarokban kuporogtam, és nagyon szomjas voltam. A lábam is nagyon fájt, ránéztem – és hófehér bőröm helyett majdnem fekete lábat pillantottam meg először. „Úristen, le kell vágni, elüszkösödött!” Ez volt az első gondolatom. De ekkor észrevettem, hogy a karom is, a kezem is ugyanolyan színű, és ettől megnyugodtam. Csak ekkor éreztem meg, hogy a padló, amelyen ülök, csendesen himbálódzik alattam, a többiek pedig, akik ide-oda kóvályognak a térségben, mindig belekapaszkodnak valamibe.
– Egy hajón vagyok – jöttem rá, és próbáltam bármire is visszaemlékezni. Egy kép merült fel szemem előtt, ahogy kiemelnek egy lélekvesztőből, beburkolnak egy takaróba, és valaki angolul ismételget valamit, amit nem értek.
– Hol a kisbabám? – üvöltöttem fel hirtelen álmomban. Nem csak álmomban, mert a férjem felrázott, simogatta az arcomat, és halkan annyit kérdezett:
– Már megint rosszat álmodtál?
Teljesen el voltam képedve. A férjem már húsz éve nem él. Akkor utána mentem volna? Kiküzdöttem magam az ágyból, a sötétben megkerestem a fürdőszobát, megmosakodtam, és a tükörben azt láttam, hogy ugyanolyan hófehér az arcom, mint amilyennek megszoktam.
Visszatérve a szobába, az ágy üres volt, csak az össze-vissza gyűrt ágynemű tanúskodott az éjszakai küszködésről. Megtaláltam a cigarettámat, boldog sóhajjal vettem ki egy szálat, és kinyitottam az ablakot, hogy ott gyújtsak rá. Szemben Szent Jakab katedrálisa tornyait kezdték el éppen simogatni a felkelő Nap első sugarai. Már meg sem lepődtem. Még mindig álmodom, gondoltam, és körülnéztem a szobában. A picike villany-kandalló mellett ott száradt a sok napi eső után átázott bakancsom. A hátizsák, amelyet majdnem meggyűlöltem a megtett 800 kilométer alatt, szomorúan árválkodott a sarokban. Szeretettel néztem rá, odamentem, és megsimogattam. Megcsináltuk, szóltam hozzá hangosan, te meg én, együtt! Ettől felvidámodott, kicsit ki is húzta magát, ami furcsa volt, hiszen üres – kiraktam belőle előző este, hogy levegőhöz jusson, mindent, ami benne volt.
Lassan megnyugodtam. Amíg elszívtam a cigit, körülnéztem piciny birodalmamban. Egy panzióban vettem ki szobát, először több mint egy hónap után egyedül voltam, saját fürdőszobával, kilenc egész négyzetméteren. Elvégeztem a szokásos reggeli rutint, felvettem az övtáskát, a még meg sem száradt bakancsot, és elindultam, hogy megkeressem az irodát, ahol kiállítják a Compostellát.
Amikor kinyitottam az ajtót, a kis kerek golyhó, narancssárgán villogó ledjével, ünnepélyesen üdvözölt.
– Товарищ, конец. Putyin és Orbán elvtársak már várják.
Horn Anna
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint 2024 februárjában tovább folytatódott a bérek dinamikus növekedése. A bruttó átlagkereset 605 400 ezer forintra emelkedett, ami azt jelenti, hogy az előző évhez képest több mint 74 ezer forinttal, azaz 14 százalékkal nőttek a fizetések – emelte ki a legfrissebb adatokat értékelve szerdai közleményében Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági […]
Nagy Márton: turisztikai versenyképességet erősítő támogatási program indul 15 milliárdos keretösszeggel A turisztikai ágazati szereplők versenyképességét erősítő támogatási program indul: a komplex, három pillérből álló 15 milliárd forintos támogatási programcsomag legfontosabb célja a szolgáltatások minőségének javítása, a vidéki szolgáltatók gazdasági élénkítése célzott programokon keresztül – jelentette be Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter kedden sajtótájékoztatón Budapesten. Hozzátette: […]
Európai parlamenti (EP-) képviselők levélben fordultak az EP elnökéhez, amiért az előző héten három brüsszeli kerület polgármestere is nyomást gyakorolt a Nemzeti Konzervativizmus Konferencia (NatCon) ellehetetlenítése érdekében, majd kijelentették: „nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy Brüsszelben brutálisan el akarják hallgattatni a konzervatív politikusokat”. A Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportja arról tájékoztatott, hogy Gál Kinga, a Fidesz EP-képviselőcsoport […]
Ha nem lesz változás Brüsszelben, akkor Európa belesodródik a háborúba. A háború vagy a béke a választás tétje június 9-én. Csak a béke a megoldás és a békére csak a Fidesz a garancia – jelentette ki a kormánypárt választási manifesztumára utalva Gál Kinga, a Fidesz európai parlamenti (EP-) képviselőcsoportjának elnöke a Kossuth rádió Vasárnapi újság […]
A magyar diaszpóra helyzetét, és a számukra elérhető magyar állami támogatásokat tekintették át az Egyesült Államok keleti parti régiójában működő magyar diaszpóra-szervezetek Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes-államtitkárral Washingtonban a magyar nagykövetségen. A Miniszterelnökség helyettes-államtitkára hangsúlyozta, hogy 2024-ben minden korábban megkezdett program folytatódik, a diaszpóra-szervezetek számára pedig 500 millió forintos pályázati forrás is elérhető. Az április […]
Tegyünk világos vállalást: amíg nemzeti kormány áll az ország élén, Magyarország nem lép be az orosz-ukrán háborúba senkinek az oldalán. De ha nem a Fidesz és a KDNP, ha nem a nemzeti erők kezében lenne a kormány, Magyarország már nyakig benne lenne a háborúban – közölte Orbán Viktor miniszterelnök a Fidesz-KDNP európai parlamenti választási kampányindító rendezvényén […]
Létfontosságúnak nevezte a június 9-i európai parlamenti választást Menczer Tamás, mivel a tétje az, hogy háború lesz vagy béke. A Fidesz-KDNP kommunikációs igazgatója a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című, majd az M1 aktuális csatorna műsorában beszélt erről pénteken. Menczer Tamás értékelése szerint sok fontos választás van már mögöttünk, de ilyen létfontosságú még nem volt. […]
A vendégmunkások nem fogják kiszorítani a magyarokat a magyar munkahelyekről – ezt mondta a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára csütörtökön a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában. Aki azt is határozottan állította, hogy a vendégmunkások és a nem vendégmunkások között a fizetésekben, bérekben nincs különbség. Az államtitkár hangsúlyozta, „azok a jogszabályok, amelyek most hatályba léptek, […]
A Nemzeti Konzervatívizmus Konferencia (NatCon) egy szimbolikus esemény, amely jól írja le Európa helyzetét – mondta a miniszterelnök újságíróknak nyilatkozva szerdán Brüsszelben. Orbán Viktor szerint Európa a szabadság és az elnyomás határmezsgyéjén egyensúlyoz. A miniszterelnök a NatCon második napján azt nyilatkozta, hogy a rendezvény betiltása, majd később az engedélyezése olyan, mintha a nyolcvanas évek végén […]
Sajtóinformációk szerint havonta 20 milliárd forinttal nő a kórházak adósságának az összege, a gyógyítást már közvetlenül akadályozzák a kifizetetlen számlák. Ezzel március végén már 130 milliárd forintnál tartunk, máskor ennek a fele is gondot okoz – év végén. Most pedig még csak 3 hónap telt el. Az Árnyékkormány szerint nem kétséges, mi Orbán terve: a […]
Gyurcsány Ferenc emberei irányítják a Városházát, ők sodorták csőd közelébe Budapestet – írta a Fidesz-KDNP főpolgármester-jelöltje a Facebook-oldalán hétfőn. Szentkirályi Alexandra arra reagált, hogy – mint fogalmazott – a „Gyurcsány-párt a hétvégén ünnepelte, hogy Karácsony Gergely gyakorlatilag beolvadt a pártjukba”. „A képek alapján jó hangulatban telt az este a régi cimborák között” – írta a […]
Nagy Márton és a Nemzetgazdasági Minisztérium delegációja Németországba utazik – tájékoztatta a szaktárca közleményben az MTI-t vasárnap. A miniszter tárgyalni fog Robert Habeck gazdasági és klímaügyi miniszterrel, Florian Toncar pénzügyminisztériumi parlamenti államtitkárral, továbbá a BMW, a Mercedes és az AUDI felsővezetőivel. A közlemény ismerteti: a kormány célja, hogy idén újraindítsa, jövőre pedig tovább emelje a […]
Európában Magyarországon költik a legkevesebbet a nyugdíjakra, idős honfitársainkra – mondta a Demokratikus Koalíció (DK) EP-képviselője szombati online sajtótájékoztatóján. Dobrev Klára arra a kormányzati bejelentésre reagálva, hogy az idén nem lesz nyugdíjprémium, azt mondta: az a kormány, amely „rokonokból és barátokból csinál milliárdosokat”, amely telekommunikációs céget, repteret, és nemzetközi televíziót vesz magának százmilliárdokért, „kifordítja zsebeit […]
Nem nagy ügy ez ahhoz képest, hogy a nemzeti kormánynak az államháztartási hiányt véletlenül Moszkváig sikerült meghosszabbítania, és minden, ami szar, arról a rendszerváltástól az elcseszett Brüsszelig mindenki tehet, csak a négy éve rendeletekkel kormányzó Orbán-kormány nem tehet arról, hogy nehéz az élet és spórolni kell, nemmegszorítani kell, átütemezni kell és türelmesnek kell lenni, mert […]
Az infláció sikeres visszaszorítását követően idén a kormány újraindítja, jövőre pedig tovább emeli a gazdasági növekedés ütemét, ha pedig véget ért a háború, Magyarország újra Európa egyik leggyorsabban fejlődő gazdasága lesz – hívta fel a figyelmet pénteki közleményében a Nemzetgazdaági Minisztérium (NGM). Mint kifejtették, ez a számokat tekintve azt jelenti, hogy Magyarországon a GDP 2024-ben […]
Amennyiben afrikai fejlesztési programok helyett az Európai Unió továbbra is inkább a migrációt fogja ösztönözni, akkor a kontinenst el fogják árasztani a bevándorlók, ami beláthatatlan biztonsági kihívást jelenthet – közölte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter csütörtökön Budapesten. A minisztérium közleménye szerint a tárcavezető a Magyarország és Sierra Leone közötti gazdasági vegyes bizottság ülését követően arról […]
A gazdatársadalom érdekében is változást kell elérni a júniusi EP-választás során, mert a brüsszeli agrárpolitika veszélyezteti az európai termelők jövőjét és az EU élelmiszerbiztonságát – mondta szerdai budapesti sajtótájékoztatóján az agrárminiszter. Nagy István hangsúlyozta, hogy a magyar agrárpolitika a modern és versenyképes termelésben érdekelt. A belföldi mezőgazdaság 2010 óta nagy utat tett meg, termelékenysége európai […]
Magyarország energiaellátással kapcsolatos döntései mögött kizárólag két megfontolás áll, az ellátás biztonsága és az ár, s a kormány nem hajlandó más, politikai vagy ideológiai szempontokat figyelembe venni ezen a téren – közölte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kedden Budapesten. A minisztérium közleménye szerint a tárcavezető az 5. Budapest LNG Summit konferencián először az utóbbi évek […]
Kivételesen nem hoztam MTI hírt, mert az az érdekes, hogy mi NEM jelent meg. Gyakorlatilag semmi, aminek pedig ott kellene lennie két hónappal az önkormányzati- és EP választások előtt. Máskor is persze, de most kimondottan. Ehhez képest a Kínában dolgozó külföldi tudósítók nyomorú helyzetétől kezdve a breaktánc olimpiai selejtezőjén át egészen odáig, hogy késnek a […]
Túlságosan sok mondandóm nincsen. Mindössze ide pattintom az összes fotót, amit az MTI a tegnapi tüntetésről lehozott. Azt hiszem, önmagáért beszél ez a mindössze négy darab sápatag fotó, a szűk látószögével, hogy lehetőleg csak néhány ember férjen bele, és persze a magányos Magyar Péter a színpadon. A tüntetés ideje alatt – éjfélig bezárólag – az […]
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.
