Én is tudom, te is tudod. Nem adom meg a tiszteletet a nagy „T”-vel, meg a további névmásoknál sem – mert neked nem jár.
Nem is jó az első mondat – mert már régen a tengerbe vagy a Dunába öltem voltam magam, ha bármilyen családi vagy egyéb kapcsolat lenne közöttünk. De, szerencsére a kisapám szó sok mindent jelent. Sem haver, sem tisztelt akárki – egyik sem vagy.
Néhányan tudjuk, hogy sok éve hazudsz. Folyamatosan, szinte mindenben. Arra építetted birodalomnak vélt kis kakasdombodat, hogy lesznek, akik bedőlnek és elhiszik amit szónokolsz. Családtagok vesztek össze egymással – kezdetnek, sok évvel ezelőtt – amikor arról beszélgettek, rád kell-e szavazni vagy sem.
Minimum ketté osztottál egy országot. Igaz csak egy picike országot, ahonnan abból a kevés népségből is jó pár százezer ember elmenekült külföldre, hogy ne kelljen éhen halnia, vagy munka nélkül maradnia, bár beígértél anno egymillió új munkahelyet. Ja, a haveroknak lett is pár száz – meló is, millió forint is.
Évek óta hallgatjuk, hogy te vagy a megmentő – lassan megváltó, akinek már kijár a koronás fotel. Először csak kicsiny népedet, majd a határon túli magyaroknak az anyaországot, ma már egész Európát szeretnéd megvédeni, vagyis erről prédikálsz. Úgy látom, nemigen kérnek ebből.
És ezenközben tönkreteszed először az országod népét, lebutított rabszolga-hadakra vágysz, akik boldogan tapsolnak az újabb és újabb értelmetlen lózungok hallatán. Utána nekimész annak, akik munkát, biztonságot, silány áruidnak piacot biztosítanak – tisztelet a kivételnek az árukkal kapcsolatban. Miközben zsebre – leginkább a sajátodba és a haverokéba – csúsztatod azt a támogatást, amelyet (majdnem) 10 millió embernek juttat az általad ellenségnek kikiáltott klub, habzó szájjal hajtogatott, hogy ők támadják – az országot. A saját focicsapatodat – bocs, pártcsaládodat – is megpróbálod olyan hülyének nézni, mint néped birka részét. Hátha pont olyan tudatlanok, alulinformáltak, befolyásolhatók – mint azok, akiknek néha juttatsz pár kiló krumplit, fél disznót, szállodát, fél Balaton-partot.
De nincs ez így, kérem szépen. Európa nem a te játszótered, bár úgy érzed, kinőtted apró kis hazádat. Nagyobb feladatokkal is megbirkóznál, csak adják oda neked a kassza-kulcsot (vagy PIN-kódot).
De nem kapsz sem kódot, sem zöld utat. Egyelőre legalábbis nem. Lehet, hogy eljön még a te időd, ha találsz egy újabb réteget, amelyik majd elámul nagyszerűségedtől – én nagyon remélem, hogy nem.
A demokráciába sok minden belefér. A különvélemény leginkább. És te azt szajkózod, hogy más utakon jársz, mint amelyen a kontinens nagy része, mert nagyon gazdag, értékes, keresztény stb kultúrájú nemzet a tied, a többieké pedig nem. Hát persze, az inkvizítorok is azt harsogták annak idején, hogy az ő hitük az igazi. Oszt jó napot – igaz, ez már sok mindenkinek nem jutott azután, hogy elkezdtek tevékenykedni a témában.
És már annyira szánalmas – egyszerűen nem találok megfelelőbb jelzőt, hogy egy nyilvánvaló, 190:3 meccs után is azt nyomod az alattvalóid arcába, hogy ezt te akartad így!
A baj továbbra is ugyanaz – még mindig vannak és lesznek, akik ezt el is elhiszik.
Horn Anna
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.