NEHAZUGGY

Ott kullog a sor végén

Molnár Bálint | 2019. Március 23, Szombat | 9:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem tehetek róla, beszélnem kell az alábbi videóról, biztosan látták már. Nem azért, mert ez a videó vicces, vagy azért, mert a kárörömtől elhomályosult a tudatom, meg nem is azt látom, amit nézek, mert annyira utálom Orbánt, hogy egyszerűen képtelen vagyok a valóságot valóságnak érzékelni, hanem mert ez megint egy nem túl szívderítő pillanat.

Ez a videó majdnem annyira sokatmondóan szomorú, mint az alábbi felvétel:

A kettő között mintegy kilenc hónap telt el, ennyi idő a politikában lehet kurva sok és szinte jelentéktelen is, de az biztos, hogy ennyi idő alatt még Kövér László, példaképünk az anyaságban is kihordhatott volna egy egészséges csecsemőt. Feltéve, hogy nőnek születik. Így, hogy férfinak született, leginkább azért retteghet az alufóliasisakja alatt, hogy nehogy nővé műtsék őkelmét a genderliberálfasiszták.

Bár a magyar média egy része egészen bombasztikus címmel/címekkel hozta a hírt, szerintem egyáltalán nem arról van szó, hogy Macron porig alázta Orbánt. Ez nem porig alázás, sokkal inkább egy jelzésértékű átnézés az ember fölött, akinek a jelenlétéről ugyan tudomást szereznek, de az annyira látványosan minimális, hogy többet mond ezer fizetett politikai hirdetésnél.

Az első felvétel – amely itt a lamentálás kiindulópontját képezi – az Európai Tanács csütörtökön kezdődött, pénteken lezárult csúcsértekezletén készült, és azt látjuk abban a néhány másodpercben, hogy a tárgyalásra érkező francia államfő kedélyesen üdvözli az uniós országok útjába eső vezetőit (akik kedélyesen viszonozzák az üdvözlést). Ha jobban megnézzük a felvételt, láthatjuk, hogy Európa önjelölt erős emberének is jut egy futó mozdulat. Az önálló európai tényezőnek. A szuverén, felfüggeszthetetlen, kizárhatatlan, Európát térdre kényszerítő magyar doktorminiszterelnöknek. De azért mégis olyan egy kicsit a jelenet, mintha a nagy ember ott sem lenne. Vagy legalábbis kínosan kilógna a sorból.

Annyiben nincs itt semmi látnovaló, hogy a bukott Emmanuel Macron távolról sem annyira úriember, ha Orbán Viktorról van szó, mint az Európai Néppárt volt annyi éven keresztül. Jó, ez nem igaz, volt idő, amikor egészen szívélyes volt vele. Ez sem volt olyan régen:

Most viszont 2019 márciusát írjuk és alig pár nap telt el azóta, mióta Orbán és a Fidesz tökön rúgta saját magát (minket nem rúghat tökön senki jeligére) azért, hogy elmondhassák, ők győztek. Kérdezzék meg Deutsch Tamást. A főnök így szokott leszállni a felcsúti csühösről. Megígérte, hogy a CEU maradhat, lemarta a Soros-Juncker tapétát Mária országának faláról, félszájjal bocsánatot kért mindenkitől, akit lehasznosidiótázott, majd elintézte a saját felfüggesztését csak azért, hogy abban a pártcsaládban maradhasson, amelyet állítólag Soros bevándorláspárti, balliberálisgenderfasisztakommunista emberei irányítanak. Elsöprő győzelem, kétség nem fér hozzá. Őrült beszéd, de legalább rendszer sincs benne. És az a helyzet, hogy azok is látják, akiknek csak áttételesen ugyan, de azért nagyon is közük van ehhez a színvonaltalan kutyakomédiához.

Ilyen például a bukott Macron (vagy még mindig nem bukott meg?), aki teljesen más pártcsaládba tartozik, mint Orbán és Jean-Claude Juncker. Macron, aki barátilag ráhelyezi a kezét az Orbán által plakátokon köpködött néppárti bizottsági elnök vállára (más felvételeken az is látszik, ahogy kezet ráznak), aztán megpuszilja-megölelgeti Katrín Jakobsdóttir izlandi miniszterelnököt, Mateusz Morawiecki lengyel kormányfőnek is jut egy halovány üdvözlés és egy szemkontaktus. Nem beszélve Jean Michel belga miniszterelnökről, és bár a felvétel itt megszakad, Leo Varadkar ír kormányfő irányába is a pacsi szándékával közeledik (ezen a felvételen például 1:48 és 1:49 között tisztán látható, ami fent kissé homályosan). És ott ül közöttük az erős ember, akire egyszerűen rá sem néz. Mintha ott sem lenne. Pedig tegnapelőtt előtt még félkézzel verte le a Néppártot és ezzel Európa bevándorláspárti többségét is, mint vak a poharat, a tekintélye megkérdőjelezhetetlen.

A politikai korrektség oldaláról közelítve (dehát tudjuk, hogy azzal már régen leszámoltak véreink a nemzetikeresztény hazafiságban, úgyhogy remélhetőleg végigfutott már a salakmédián, hogy ~~Weber gyáva szarjankó~~ Macron bukott büdösgyökér, aki nem tiszteli a szuverén nemzetállamalkotó téglát, vagy az, hogy Macron még a szemébe nézni sem mert ennek a nagyszerű embernek) ez talán egy udvariatlan gesztusnak minősülne. Békeidőkben, amikor elvetemült populisták nem a nemzetállami hergelés, az állandó politikai harc zajában és a határokon átívelő, EU-ellenes népi uszítás puskaporától fullasztó légkörben kapaszkodnak a korrupt hatalmukba. Csakhogy ezek nem békeidők, amikor egy egységes Európában mindenki egyirányba húzza a szekeret. Ebben a videóban nem az a hírérték, hogy Macron hűvösen leszarta Orbánt (Morawieckinek sem jutott túl sok a jókedélyből, de mégis ki a faszom az a Macron), hanem az, hogy nézzék csak meg az alábbi felvétel első másfél percét:

https://t.co/KJRJvdCwup

— EU Council (@EUCouncil) March 22, 2019

A verhetetlen stratéga, a kiváló taktikus, a párját ritkító államférfi ott kullog a sor végén, és jól láthatóan nincs annyira elemében, mint amikor diktátorokkal parolázik Félázsiában. Miközben Európa országainak vezető politikusai kedélyesen beszélgetnek egymással (a rohadékok, ahelyett, hogy vernék a migránsokat), ő magányosan battyog a helyére. Utolsóként feláll a dobogóra, maga elé néz, rángatja a nyakkendőjét. Ez az ember lenne az, akiről három napja megállás nélkül hörgik a lakájai, hogy győztes hadverzérként megmutatta a rohadék brüsszelitáknak a magyarok Istenét? Azt hiszem, ha az elmúlt napokban nem olvastam volna egy raklapnyi megmagyarázó, hozsannázó, elismerően gusztustalan seggnyalást arról, hogy micsoda hatalmas formátum ez az ember, fel sem tűnt volna, hogy szinte minden felvételről kivágták, amin meg rajta van, azon sem az látszik, hogy a lúdtalpas lábai előtt heverne Európa, hogy isszák a szavait, követelik, hogy tanítsa őket, hogyan kell győzni.

Nem, ez nem Macronról szól, még mielőtt lelkes hazafiak elkezdenek sárgamellényezve bezzegezni és bukást emlegetni, mert bár a francia helyzet nem kicsit kényes, Magyarországon – ahol ha az elmúlt években kétezren voltak az utcán azért, ha 15 ezren voltak azért, ha 100 ezren voltak, azért röhögte ki őket a kormány és rendre nem állt szóba senkivel, akinek kínja aktuálisan éppen kínja volt – abszolút semmire nem érv. (A mai újabb sárgamellényes tiltakozás előtt ITT egy összefoglaló cikk a dolgok jelen állásáról).

Csak annyit akartam mondani, hogy a Fidesz európai magánügyein túl eléggé jól látható, hogy nagytekintélyű Orbán Viktor igencsak kilóg az európai sorokból. Tudom, ő akarta így. Hamarosan Nicolas Sarkozy oldalán migránsozik egy bőszet az MCC Budapest Summit on Migration elnevezésű konferencián, ahonnan viszont semennyire nem fog kilógni. Semmilyen irányból. Sőt, ő lesz a fénypont. Viszont ha Európa lakossága nem bolondul meg 90 fokos szögben májusig, akkor látok rá némi esélyt, hogy mindenki a helyére kerüljön. Oda, ahol a többiek nem kerülik el nagy ívben, mintha büdös lenne. Tudom, sajnálatos módon naiv vagyok, de majdcsak elmúlik.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!