Április 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Hazaárulás

Azon töprengtem, vajon melyik hazaárulás nagyobb. Amely cselekvő, vagy amely nem-cselekvő. Melyik fajtának nagyobb a felelősége. Annak aki készakarva cselekszi, vagy annak aki bár cselekedhetné, de nem teszi.

Kicsit világosítok a kérdésen.

Adva van egy ország, egy nép. Soha nem élt demokráciában. Nem ismeri, nem tudja, mi az. Hogy milyen alapok, milyen értékek szerint működik. Hogy melyek a szabályai a demokratikus együttélésnek. Vagy diktatúrában vagy valamilyen elnyomó kizsákmányoló rendszerben élt eddig. Ezekben szocializálódott, ezekben nőtt fel és aztán generációk adták tovább a mintákat örökségként egymásnak. Szentül hiszi tehát, hogy amit tesz, cselekszik, az a normális állapot. Nem ismer mást, ez a természetes léte. Senki nem tanította meg másfajta életre.

Namost ez a nép 1989-től, az ölébe hullott kapitalista típusú demokráciában kezdett élni. Önerőből kezdte segítség nélkül tanulni ezen berendezkedés szabályait. Rögtönzött, alkalmazkodott, túlélt az önös fifikás logikája alapján, amit évtizedek alatt sajátított el vagy kapott örökségként. Jól, rosszul, mindenki döntse el, kinek hogy sikerült.

Ellenzéki kerekasztal, Antall-kormány, Horn-kormány, Orbán-kormány, Medgyessy-kormány, Gyurcsány-kormány kétszer, aztán most a jelenben ismét az Orbán-kormány immáron harmadszor is, és a mindenkori ellenzék. Mi a közös mindezekben? A hazaárulás.

2004-ben csatlakozott az ország az Európai Unióhoz. A 2003. április 12-én Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása ügyében megtartott országos népszavazás a maga 45,62%-os részvételi arányával eredményes volt, és az érvényesen szavazó választópolgárok 83,76%-a támogatta a belépést. A felelősen gondolkodók, akik részt vettek a napi politikai- és közéletben, elsöprő többséggel szavaztak az Unióra. A problémát azonban már itt is jól mutatta, hogy az ország szavazóképes lakosságának nagyobb része, jelesül 54,38%-a valójában nem tudta, nem is értette, mire és miért is kell szavaznia. Vajon kinek a bűne az a passzivitás, amit ez az országrész tudatlansága okán cselekedett? Azaz inkább nem ment el szavazni, hiszen nem mert felelőséget vállalni – érthetően – tudatlansága okán.

Vajon kiknek a felelősége ez a tudatlanság? A tudatlanoké, vagy a cselekvő, vagy éppen a nem-cselekvő politikusoké?

A cselekvőké, akik folyamatosan kihasználják ezt a helyzetet, vagy a nem-cselekvőké, akik bár cselekedhetnének, de nem tették és most sem teszik.

Mindegyik megboldogult és mostani kormány elévülhetetlen bűne, hogy nem tette meg, amit meg kellett volna tennie, minden eszközt erre felhasználva. Konkrétan megtanítani a magyar népet, mintákat, értékeket, szabályokat mutatva nekik a kapitalista demokráciára, az abban való életre.

Ennek hiányában nem csoda, hogy a nép egyik fele nem érti, miről beszél a másik fele. Lehet ócska, demagóg kék plakátokkal vezetni, gyűlöletet szítani benne, de ez valójában nem gyűlölet, pusztán félelem: tudatlanságának félelemkövetkezménye.

Most itt vagyunk a jelenben, éljük a 30 évünk kudarcait, nem-cselekvéseink miatti következményeit a mindennapjainkban. Szidjuk Brüsszelt, az Uniót, egymást, mert a nép egyik fele érti, a másik meg nem érti a történéseket. Az egyik képes volt önerőből is tanulni, míg a másiknak segítség kellett volna.

Vajon melyik hazaárulás bűne és felelősége nagyobb? Azon cselekvőké, akik kihasználják a nép tudatlanságát, a nép lelkének félelmét , vagy a nem-cselekvőké akik nem tanították meg a népnek, amit meg kellett volna? Vajon az-e a felelős, aki tudatlansága okán, belső félelmei révén elutasít és gyűlöl, vagy az, aki – bár megszüntethette volna ezt az állapotot – vagy érdekből, vagy csak mert ez így kényelmes neki, nem cselekedte meg, amit meg kellene, amit kellett volna?

Én úgy gondolom, hogy a rendszerváltó ellenzéki kerekasztaltól kezdve Orbánig bezárólag minden volt, és a mostani kormány is hazaárulást követett/követ el. Tevőlegesen felelős a ma itt kialakult mindennapjainkért. Az egymás iránti gyűlölködésért, a rettegésért a lelkekben, a félelemért, amit minden nap látunk-érzünk egymáson, a mosolytalan arcokért az utcán, a bezárkózó, a magukba fordult emberi lelkekért, akik kivonják inkább magukat a közösségi létből, csak mert nem képesek kezelni a helyzetet, az egyre fokozódó feszültségért a társadalomban, a szolidaritás, az empátia, az együttérzés hiányáért.

Megcselekedhették volna, ami a kötelességük lett volna, amit meg kellett volna cselekedniük, de vagy ezért vagy azért nem cselekedték meg. Én úgy gondolom, ebben mind hazaárulást követtek/követnek el!

Czotter József

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS