Június 19,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ingyenleves és péniszirigység

Három hetes szülinapot nem szokás ünnepelni, legfeljebb akkor, ha tiszavirág valaki. Mert akkor teljesítmény lenne a kikelés után megélni a három hetes kort. Egy portál életében ez nem idő. Igaz, nem is ünnepelni készülök, hanem nekifutok ismét annak, ami határos a lehetetlennel.

Még az elején szólok, távolról sem áltatlánosítok, az olvasók nagy többsége pontosan érti, mi miért történik. Azért gondolom fontosnak mégis beszélni erről, mert jó lenne, ha azok is értenék, akik most nem. Nem miattunk lenne fontos, hanem az ellenzéki média és általában a honi média túlélése szempontjából.

Az indulás óta bőven kaptunk hideget-meleget. Kezdve onnan, hogy miért egy kalap trágya az egész a gagyi honlappal, a vásárolt sablonnal, a kezelőfelülettel és minden egyébbel együtt. Ez még a legyintés kategória, érdekes legfeljebb akkor lesz, ha egy hiperszuperül működő, sok olvasót vonzó, csupa újdonságot felvonultató portál működtetője adja a tanácsokat.

A következő jellemző kategória a felháborodott, vérig sértett olvasó. Aki nagyon szeretné olvasni a Szalonnázót, de neki nem telik rá. De mi micsoda rohadékok vagyunk, amiért előfizetéshez kötjük a tartalmat, nyilván csak a burzsujoknak akarunk írni és ott rohadjunk meg, ő ezentúl a Szalonnát sem olvassa, pedig évek óta nem mulasztott el cikket.

Más okból ugyan, de végeredményét tekintve hasonló az a vélekedés, miszerint valaki elvből nem fizet netes tartalomért.

Ezen érdemes eltöprengeni. Egyrészt ott a Szalonna, amit több mint három éve csinálunk. Ez idő alatt 6770 ingyenesen hozzáférhető cikket publikáltunk. Aki tudott és akart, az dobott be némi pénzt a kalapba, aki nem, az nem. Azt gondolom és a szerkesztőség minden munkatársa így vélekedik, hogy meglehetősen ritka és talán nem túlzok ha azt állítom, hogy korrekt megoldást választottunk akkor, amikor a jóval egyszerűbb megoldás – a Szalonna fizetőssé tétele – helyett a dupla munkát választottuk. Pontosan azért tettük ezt, hogy ne legyen anyagi helyzethez kötve a portál elérése. A Szalonnázó nem a Szalonna duplikálása, valami más, amivel pluszban dolgozunk és igen, ezért már pénzt kérünk. Aki elfogadja az ingyen osztogatott Lokált vagy megyei lapokat, az az újságosnál nem ogja ingyen megkapni a napilapokat, magazinokat. Eszébe sem jutna ezért reklamálni, de a netes tartalomért eszébe jut. Ez hibás gondolkodás.

Nem arról van szó, hogy gennyesre akarjuk keresni magunkat mi itt néhányan az előfizetésekből, mert az önkéntes adományokból nem futotta tengerparti nyaralásra. Valóban nem futotta, de az nem baj. A baj az, hogy ez a munka – mert ez munka – vagy teljes mellszélességgel, napi 12-14 (vagy több) órában végezhető, vagy sehogy. Továbbá a portál fenntartása önmagában is pénzbe kerül, mivel nem egy ingyenes blogfelületen fut. Az önkéntes befizetésekből a fenntartási költségek levonása után jó, ha egy közmunkásbér kijött. Néha még annyi sem.

Ez idáig a mi bajunk is lehetne, de nem csak nekünk rossz ez, hanem legfőképpen az olvasóknak. Ugyanis semmit nem tudunk megvalósítani a terveinkből. Nem tudunk előfizetni hírügynökségi anyagokra, külföldi jelentős lapokra – igen, külföldön nem ritkaság az előfizetéses tartalom -, nem tudunk cikkeket és fotókat, egyéb anyagokat vásárolni és nem tudunk technikailag sem fejleszteni. Márpedig ahhoz, hogy érdekes, egyedi, fontos, friss tartalmakat tudjunk produkálni, mégpedig megfelelő technikai háttérrel, pénz kell.

A netes tartalom előállítása éppen úgy pénzbe kerül, mint a nyomtatott kiadásé. Nyomdaköltség nincs ugyan, de minden egyéb költség van. Ingyen a blogfelületeken futó, alkalomszerűen – a blogger szabadidejének és hangulatának függvényében – megjelenő tartalom van. Nem napi 6-7-15 cikk.

Eljutottunk odáig, hogy már az ingyenesen hozzáférhető Szalonna fenntartása is kérdésessé vált. Ebben a helyzetben határoztunk úgy, hogy vállaljuk a sokkal több munkát, gyakorlatilag vakon ugrottunk a szakadékba és csak remélni tudtuk – tudjuk – hogy nem döntöttünk rosszul. Mert ha nem lesz elég előfizető, akkor borul a Szalonnázó és borul a Szalonna is. Nem lesz többé sem pénzért, sem ingyen. Zárójelben jegyzem meg, három hét után valószínűnek tűnik, hogy jó döntés volt. Stabilizálódni látszik a helyzetünk és hamarosan már az első fejlesztések is meg fognak jelenni, hogy könnyebben áttekinthető, kellemesebb, szerethetőbb és használhatóbb felületen lehessen olvasgatni a napi betevőt. Szerzőgárdánk is bővülni látszik új jelentkezőkkel, a rádióadáshoz és hanginterjúkhoz szükséges felszerelést beszereztük, hamarosan ennek gyümölcsét is élvezhetik azok, akik az első perctől bíztak bennünk. Zárójel bezárva.

Ez a probléma nem csak minket érint. Bár ezt valami szemérmes hallgatás burkolja, de a nem propagandalapok és portálok ugyanezzel szembesülnek. A Fideszt kiszolgáló portálok működése éppen úgy pénzbe kerül,mint az ellenzéki portálok működése. Nem véletlenül kell átverekedni magunkat egy csomó állami cég hirdetésén (mert ha nem az áramszolgáltatótól veszem az áramot, akkor honnan és ha nem a Szerencsejáték lottójával játsszom, akkor mivel?) és kormányhirdetésen. Így tolják oda a havi tíz és százmilliókat. Közpénzből.

A nem kormánypárti média vagy keres egy befektetőt és legfeljebb úgy jár, mint az Origó, vagy megpróbál piaci alapon megélni a hirdetésekből. Ehhez olyan magas olvasószám (pontosabban kattintásszám) szükséges, amit kizárólag bulvárral lehet elérni. Az ilyen bulvárral megtolt portálokról nem árt tudni, hogy gyakornoki lehetőségként meghirdetett pozíciókban ingyen dolgoztatnak sok tíz vagy sok száz embert. Ők szorgalmasan gyártják a tartalmakat abban a reményben, hogy végül megkapják álmaik állását a portálnál. Nem kapják meg. Ők olyan rabszolgák, akiknek még száraz kenyérhéjat sem kell dobni, anélkül is gürcölnek. Írják a helyesírási hibákkal zsúfolt kis színeseket, a rosszul lefordított, ellenőrizetlen forrásból származó szenzációkat, a máshonnan összelopkodott tartalmakat vagy éppen az ótvaros nagy hazugságokat. De erre van igény, kattint az olvasó, csorog be a reklámbevétel és ebből fent lehet tartani egy zugot a szerkesztőségben, ahol valódi hírek és valódi publicisztikák születnek.

Nem tartozik jelen írás témájához, de azért megemlítem a független médián belül kialakult sajátságos hierarchiát. Vagy nevezhetjük bátran péniszirigységnek is, mert végső soron az. Vannak a “nagyok”, néhány 5-6 portál, akik talán együttműködnek valamennyire, de legalábbis nem tapossák egymást a földbe. És vannak a “többiek, a szóra sem érdemesek” akikre nem kell hivatkozni, simán lehet vinni a cikket, infót, ötletet, munkát. Aztán lehozni a saját portálon “a neten kering egy időkapszula” vagy “portálunk értesülése szerint” megjegyzéssel. Ilyen közegben alapvetően sem egyszerű talpon maradni. Együttműködni, összefogni pedig teljesen lehetetlen.

Ha az olvasóknak igénye van pártoktól független médiára, akkor tudomásul kell venni, hogy azért fizetni kell. Az ingyenes tartalmak ideje lejár. Valószínűleg a független portálok rövid időn belül bele fognak kényszerülni abba, hogy fizetőssé tegyék a tartalmakat. Egyszerűen nincs más megoldás. Az olvasók szemléletváltása elkerülhetetlen, ugyanis csak ők tudják fenntartani kedvenc portáljaikat. Nincsenek csodák, ahogy ingyen leves sincs. Azt valaki megfizeti. Itt legalább önkéntes döntés, hogy ki mit rendel az étlapról. Az is valami.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS