NEHAZUGGY

Hol vannak már azok az idők?

Lázár Gergő | 2019. Március 19, Kedd | 10:12

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem engedhetünk a zsarolásnak, számunkra Magyarország az első és harcolni fogunk azokkal szemben, akik meg akarják változtatni Magyarország és Európa keresztény identitását.

Ezek természetesen a kereszténység védőbástyájának, Orbán Viktornak a szavai, aki lassan már minden megnyilatkozásában kiemeli, a magyar kormány a keresztényi értékrend bölcsője. Nos ez olyannyira igaz, hogy az isteni szeretet jegyében ismételten csak kiderült, hogy a déli határzárnál egy anyát és annak nagykorú fiát éheztették már második napja. Most így hirtelen nem tudnám megmondani, hogy az éheztetésről mit mond a Biblia, de szinte biztosan merem állítani, hogy nem sok jót. Ha a Helsinki Bizottság nem fordul – immár nyolcadszorra! – a strasbourgi bírósághoz, akkor talán még ma is ott éhezne a tranzitzónában az Afganisztánból menekült anya és gyermeke.

Az, hogy ezt kiadták parancsba, egy dolog, de az, hogy a rend éber őrei minden gond nélkül asszisztálnak is emberek éheztetéséhez, elég sokat elárul kicsiny hazánkról. Elég csak megnézni, hogy a hajléktalan-törvény után hónapokkal már egyetlen esetben sem indítanak szabálysértési eljárást utcán alvókkal szemben. A parancsot pedig ők is ugyanúgy megkapták, mint a határon szolgáló társaik, valahogy bennük az emberség mégis győzött. Képesek voltak arra, hogy fel is mérjék azokat az utasításokat, ne csak gondolkodás nélkül teljesítsék őket. Kérdem én, ki lenne képes – akár parancsba kapta, akár nem – tétlenül nézni, sőt segédkezni abban, hogy embereket éheztetnek csak azért, mert menekülni kényszerültek saját hazájukból?

Hogy állíthatja magáról azt egy kormány, hogy ők a kereszténység védőbástyái, mikor a legalapvetőbb bűnöket követik el hétről hétre? A kormány lop, csal és hazudik, miközben a jobb sorsra érdemes emberekbe ott rúg bele, ahol csak tud. Ehhez a viselkedéshez nem kötelező alkalmazkodni, mégis elég sokan megteszik a határon szolgálók közül. Úgy érzik, ezzel a hazájukat szolgálják, de nem tesznek mást, mint hogy kiszolgálnak egy fasiszta alapokra épülő, Európa-ellenes kormányt. Miért nem hallunk arról, hogy rendőrök és határőrök tucatjai szerelnek le, mert nem értenek egyet a kormány menekültekkel szembeni bánásmódjával? Egy normális országban ez történne, itthon ennek azonban még a jelei sem látszanak.

Európa szégyenévé váltunk, amiért hagyjuk, hogy a magyar kormány a mi nevünkben azt tegyen, amit csak akar. Magyarországot emlegetik, a magyar nép nevében teszik azt, amit. Azt állítják, a mi identitásunkat, a mi kultúránkat védik meg, miközben nem tesznek mást, mint sárba tiporják az európai eszméket.

Az én értékrendembe nem fér bele emberek éheztetése a határon, mint ahogy nem fér bele hajléktalanok börtönbe zárása sem. Ezek lehet, hogy a kormány értékrendjét képviselik, de az enyémet, magyar állampolgárét biztosan nem. Márpedig amikor hülyeségeket beszélnek ország-világ előtt, engem is képviselnek. Teszik ezt úgy, hogy a szavazók felhatalmazásával visszaélve emberek sorsát pecsételik meg. Nem először és nem is utoljára ég a pofámról a bőr, amikor külföldön élő magyarként egyre inkább egy olyan országot „képviselek”, amely határkerítéséről, a hajléktalanok megbélyegzéséről valamint szélsőjobboldali miniszterelnökéről vált híressé az elmúlt években.

Hol van már az az idő, amikor még Puskásról és a Rubik-kockáról kérdeztek, nem pedig arról, hogy miért adtunk hatalmat egy szélsőjobboldali vezetőnek?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!