Előre szólok – ez egy érzelgős írás. Nem mentes ugyan teljesen a politikától, de csak történelmi vonatkozásokban van köze hozzá.
A német népautó, a Volkswagen – amely elég sok galibába keveredett az utóbbi hónapokban – a napokban belefutott egy olyan kommunikációs csapdába, hogy személyesen az egyik legmagasabb szintű vezetőjüknek kellett bocsánatot kérnie az egész világ előtt.
Herbert Hess azért volt kénytelen elnézést kérni, mert az autógyár egyik kampányában a „Munka felszabadít!” című szlogent használta.
Ezt a feliratot látták meg először azok, akiket anno Auschwiztba vittek. (Kis eltéréssel ugyanazokkal a szavakkal.)
A sors iróniája, hogy a WV-t 1937-ben alapították, Hitler nagyratörő álmai egyik megvalósulásaként. Hogy minden német családnak legyen egy saját autója, ezért is lett a neve „népautó”. Az is volt, évtizedeken át – később is. Hogy mi minden másra használták a gyárakat a második világháború alatt? Lehet találgatni. Az a tény nyilvános, hogy ebben az időszakban a gyáraikban 15 000 embert dolgoztattak, akik a háborúhoz szükséges járműveket gyártották. Ezeknek az embereknek a nagy része deportáltakból került, ki, akiket – ha megfelelő egészségi állapotban voltak – a koncentrációs táborokból vezényeltek a VW gyárakba.
Kellet a munkaerő, a többiek akkor már a hadseregben trappoltak Európa leigázása érdekében, ahogy a Führer parancsolta.
Németország bocsánatot kért az egész emberiségtől történelmük e sötét időszaka miatt. És túl is léptek rajta. Két vesztes világháborúból álltak talpra – nem is akárhogyan – az elmúlt században. Minden tiszteletem az övék.
Mert nagyon nem egyszerű beismerni a hibáinkat. Még nehezebb ezt úgy elismerni, hogy az egész világ tudjon róla. Ők megtették.
A hírre visszatérve – ez a mondat akkor hangzott el, amikor bejelentették, hogy cca 7 000 embert bocsájt el a VW a dolgozói közül, fejlesztések és egyebek miatt. Ez nem jó hír.
Abban már csak reménykedni merek, hogy a Hitler-féle lózung a történelem nem-ismeretből, hanyagságból, oda nem figyelésből született.
Van egy ma is élő, nagyon jó ismerősöm, ma 91 éves, aki megjárt egy koncentrációs tábort. Szerencséjére túlélte. Igaz, ma majdnem minden nap Magyarországon olyanokat lát és hall, amik azokra az időkre emlékeztetik, mielőtt bevagonírozták volna.
De ez nem a németek hibája.
Horn Anna
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.