Április 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Köszönöm szépen, Petőfit magam is tudom értelmezni

Végre elmúlt március idusa. Mármint maga a nap. A szelleme fel sem támad mifelénk mostanában.

Azért örülök ennek, mert elvből nem nézek, olvasok, hallgatok semmilyen ünnepi hírt ezen a napon. Csendben ünnepelek, magamban, kokárda nélkül. Régebben saját kezű csodás ilyesmikkel diszitettem a ruhámat, ma már azt sem vallom be a spanyol ismerőseimnek, hogy nemzeti ünnepünk van. Vagyis egynek elmondtam, aki kicsit többet tud a hazámban manapság történendőkről és az volt a válasza: Forradalom? Az kéne nektek ma is, de azonnal!

Na ja. Bagoly mondja verébnek, bár nem egészen.

Ahogy október 23-át sem vagyok hajlandó ünnepelni, senkivel. Magán okok miatt is, de leginkább azért, mert amit műveltünk ezekkel a napokkal, attól konkrétan jobb esetben kiütést, de általában hányingert kapok.

Kezdjük azzal, hogy évtizedek óta minden, magára valamit is adó párt külön ünnepel. Mert nem vegyül a többiekkel, semmi áron – még nemzeti ünnep árán sem. A nemzet, szokás szerint, le van sz@rva. Mert mindegyik nagy beszédet mondó csak a saját piti ideológiáját akarja a fejembe tömni, Petőfi vagy bárki más mögé bújva. Köszönöm szépen, Petőfit magam is tudom értelmezni, azt hiszem.

De azért az ünnep előtti napon belefutottam a hírekbe – aki kíváncsi, korán hal meg…vagy hamar megöregszik, valami ilyesmi. Már meg sem lepődtem azon, hogy természetesen lengyel bértapsolókat szállít az akárki – a kormány? A Fidesz? édesmindegy – a nemzeti ünnepünkre, mert talán nem fogják elegen éltetni viktátort. Ez megy évek óta, ezen sincs mit csodálkozni. Hagyjuk, engedjük? Akkor ezt is lenyomjuk a torkotokon, kedves honfitársak!

Szóval, nem tudom és nem is akarom értékelni, ki mit mondott és csinált tegnap. Mert nem érdekel. Mert annyira szégyenteljesnek érzem ezt a csürhe-birka néphez való tartozást, hogy nagyon.

Abban az országban ahol élek, szintén rengeteg társadalmi és politikai  konfliktus van. Katalánok, baszkok, szélsőjobb előretörése – minden, amit akarsz.

És  mégis van egy nap, október 12-e, nemzeti ünnep. Az a neve, hogy „Dia de Hispanidad”, nehéz lefordítani – kb. minden spanyolok ünnepe. Az eredete az, hogy hitük szerint 1492-ben Columbus ezen a napon fedezte fel Amerikát, vagyis akkor szállt partra az Új Világban.

És azon a napon elcsitulnak a pártviták, elkussolnak a szélsőségesek, nincs verekedés, sárdobálás – ünneplés van, nem is akármilyen. Király, katonai parádé, minden elképzelhető büszkeség – a nemzetükre. (Hogy később mit műveltek a meghódított területeken, azzal naponta sikerül kiborítanom egy-két spanyolt, de ez nem tartozik most ide.)

Csak az tartozik ide, hogy az a nap – igazi, valódi nemzeti ünnep. Olyan, amilyet évtizedek óta hiányolok szép országunkban. Nincs egymásra köpködés, semmitmondó lózungok – büszkeség van mindenki arcán, mert átérzik, hogy egy nagy nemzethez tartoznak.

Szerintem minden nemzet nagy, a történelmével, kultúrájával, sajátosságaival együtt. Ahogy nincs két egyforma ember, úgy nem lehet két egyforma nemzet sem. Lehet papolni arról, mennyivel vagyunk jobbak másoknál – de ennek semmi értelme. Senkinél nem vagyunk nagyobbak – sem mi, sem a franciák,  sem a spanyolok, sem a németek, sem az amerikaiak. Minden nemzet megtette, amit akkor és ott jónak látott, hogy megtegye – ha tudta.

Mi talán nem akarunk ma megtenni semmit. És nem mesterlövészekre gondolok, bár az is egy opció.

Remélem, vannak más lehetőségek is.

Horn Anna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS