Június 18,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A sokszor lesajnált szomszédok előbb jöttek rá arra, hogy a hatalom az ő kezükben van, mint mi, szabadságharcos magyarok

Ellenzéki tüntetők törtek be szombat este a szerbiai közszolgálati televízió (RTS) épületébe, így tiltakozva az ellen, hogy véleményük szerint az állami televízió nem biztosít megjelenési lehetőséget az ellenzéknek, és kizárólag a kormány és Aleksandar Vucic államfő szócsöveként működik. 

Az Egy az ötmillióból elnevezésű tiltakozássorozat immár több mint három hónapja zajlik Belgrádban, és több szerbiai városban. A néhány ezres belgrádi tömeg szombat este a szervezők szerint azért lépett fel a szokásosnál erőszakosabban, mert most lett elegük abból, hogy hónapok óta békésen kérték, adjanak lehetőséget nekik a követeléseik beolvasására, ám ezt nem engedélyezték nekik. – MTI

Ameddig mi itthon Orbán Viktor birodalmazó beszédét, valamint az ellenzék gyengécske megmozdulásait elemezgettük, addig a szerbek megunták, hogy a magát közszolgálatinak nevező televízió nem hajlandó beolvasni a tüntetők követeléseit, ezért egyszerűen fogták magukat és bementek az épületbe. Nem támadtak rájuk a bent szolgálatot teljesítő fegyveres biztonsági őrök – már ha ez ott is akkora divat, mint itthon – hanem egy idő után a rendőrség vezette ki a őket. Ott ugyanis nem a kormányfő haverjának személyes biztonsági szervezete az úr, ahova még a rend éber őrei sem tehetik be a lábukat.

A híradások szerint az országban kialakult helyzet igen hasonló a magyarországihoz, a helyi kormánypárt ugyanis többségben van. Az SNS a felmérések szerint 50-55%-os támogatottsággal rendelkezik. Hogy a felmérések mennyire mutatják a valóságot, azt külső szemlélőként nehéz lenne megmondani, az azonban biztonsággal kijelenthető, hogy nem mindenki elégedett az ország vezetésével, máskülönben nem lennének tízezrek az utcákon immár harmadik hónapja, az ország különböző városaiban. Hogy a többségről beszélhetünk-e, vagy a kisebbségről, az jelen esetben nem igazán fontos, ugyanis egy közszolgálati televízió szerepe az, hogy mindenféle társadalmi csoportot érintő kérdéssel foglalkozzon, ami esetlegesen felmerül. Egy közszolgálati televízió – jó esetben – pontosan attól közszolgálati, hogy az ugyanúgy szól a kisebbséghez, mint a többséghez.

Ezzel a szerbek pontosan tisztában vannak, ezért sem riadtak vissza attól, hogy bemenjenek az ő pénzükből fenntartott televízióba, ezzel is megmutatva erejüket. Nem romboltak, nem gyújtogattak, egyszerűen bementek. Ez is elég volt ugyanis ahhoz, hogy a világ vezető híradásai beszámoljanak az eseményekről. Lehet, hogy Szerbia nem a közszolgálati televízióból értesült a tüntetésekről, de hogy az internet és a külföldi híradások tele voltak a tv csatorna épületéből közvetített eseményekkel, az biztos. Tényezővé váltak a fiatalok, méghozzá úgy, hogy egyszerűen csak azt tették, amit más is tenne, ha nem félne. Tart az esetleges következményektől, tart attól, hogy ellehetetlenítik az életét, ezért inkább vár a csodára.

Az, amit a szerb fiatalok meg mertek tenni, Magyarországon is benne volt a levegőben hónapokkal ezelőtt, mégsem történt semmi. Nem történt, mert az ellenzéki képviselők inkább taktikázni próbáltak ahelyett, hogy hagyták volna érvényesülni azokat, akik egyébként is elkezdték ezt az egészet. Akkor, decemberben az MTVA székháza előtt mínuszokban ácsorgók többsége készen állt arra, hogy bemenjen az épületbe. Készen állt arra, hogy megmutassa, van ereje és van a hatalomnak mitől tartania. A bent az épületben csodára váró ellenzéki képviselők ezt azonban nem akarták. Nyugtatgatták a kint ácsorgó ezreket, ne menjenek be, az nem old meg semmit. A kérésnek eleget téve a kerítésen kívül lehettek szemtanúi annak, ahogy parlamenti képviselőket dobnak ki az épületből úgy, mintha ők nem több százezer embert képviselnének, hanem huligánok lennének.

Az egy olyan momentum volt, amivel jóformán kinyírták a megmozdulásokat. Noha voltak olyan események, ahol úgy látszott, talán valami újra történhet, de aztán csalódnunk kellett. Eljött a tavasz és vele érkezett a jó idő, az utcák mégis konganak az ürességtől. Noha gyárak tucatjaiban állt le a munka és kezdték meg a szerveződést az ellenzéki pártok, hogy az őszi önkormányzati választásokon a legerősebb közös jelöltet állítsák szembe a Fidesz jelöltjével, az utcák elcsendesedtek. Az MTVA székházában a hírhamisítás úgy folyik ma is, mintha mi sem történt volna tavaly decemberben. Akkor és azóta is úgy érezhetik, ők nyertek. Megmutatták, hogy a hatalom továbbra is az övék és azt tesznek, amit csak akarnak.

A szerbek nem így tettek, ezért is lenne mit tanulni tőlük, de mondhatnám az albánokat, szlovákokat és macedónokat is. Mindannyian megmutatták, hogy tökös, elszánt nemzet. A sokszor lesajnált szomszédok előbb jöttek rá arra, hogy a hatalom az ő kezükben van, mint mi, szabadságharcos magyarok. Itt az ideje, hogy tanuljunk a hibáinkból és észrevegyük végre, nincs mitől félni. A szerbek, albánok, szlovákok és macedónok sem félnek, akkor mi mitől félnénk?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS