Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Legalább ünnepnapon kíméljetek meg a hazugságaitoktól

Az elmúlt napokban díjak tucatjait osztotta ki a kormány, amely díjak leginkább igencsak kormányközeli emberek kezébe kerültek. Ezzel alapvetően persze semmi baj nem lenne, ha a díjazott egyébként meg is dolgozott volna a kitüntetéséért. Ez azonban elég ritka esetben mondható el, ami kissé nevetségessé teszi az elmúlt napok kitüntetés-dömpingjét. Vannak persze sokan olyanok, akik mindenképpen kiemelkednek még ebből a sorból is, de én most konrkétan 2 emberrel szeretnék foglalkozni. Kezdjük is talán Vígh Andrással, aki a napokban a „Polgárőrség Sajtódíja” kitüntetést kapta. Akinek esetleg nem mondana sokat a név, róla van szó:

Vígh András megdolgozott a díjáért, nem kétséges. Még a hírhamisító MTVA híradásai között is egy igen kiemelkedő alkotás az, amit Vígh az egyik kormányellenes tüntetésen véghezvitt, vagyis olyan cselesen jelentkezett be, hogy direkt ne látszódjanak az egyébként a tüntetésen résztvevő ezrek. Sajnálatos az, hogy ennek a nagyszerű embernek 7 évet kellett várnia arra, hogy végre elismerjék szakmai teljesítményét. Mi azért ezúton is gratulálunk Vígh Andrásnak, ha nem is a díjához, de legalább ahhoz, hogy mindannyiunkat megajándékozott a közelmúlt egyik legeresőebb mémjével.

Érkezett azonban egy másik nagyszerű hír még tegnap, miszerint Gajdics Ottó, egy ország KISZ-titkára megkapta a Médianéző Központ által alapított Jótollú magyar újságíró díjat. Kezdjük is rögtön ott, hogy ez az intézet pontosan annyira független a Fidesztől, mint Polt Péter. 2015 és 2018 között nem kevesebb mint 4,4 milliárd forintot kapott a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól, hogy sajtót figyeljen. Nos, eközben a precíz munkavégzés közben találhattak rá Gajdics Ottóra, akit azonnal ki is tüntettek, így március 15-e alkalmából. Ki is járt egyébként ennek a nagyszerű embernek, aki már-már Bayer-i gondossággal szállt bele abba a 22 éves Mészáros Lucába, aki el merte mondani a véleményét a mai magyarországi helyzetről. Ezúton is idéznénk pár sort ebből a mindenképpen kitüntetést érő bejegyzésből:

Mindenesetre ne bántsuk Lucát! Ő is csak áldozat.

A folyamatosan nyavalygó közérzetrombolók áldozata.

De szerencsére április nyolcadika óta nekik valóban nincs jövőjük.

Lássuk még mi érdekes dolog hangzott el Médianéző Intézet díjátadóján:

Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Csoport vezetője az eseményen fontosnak nevezte, hogy napjaink izgalmas sajtópiaci folyamatai közepette is megálljunk és elismerjük a komoly szakmai teljesítményeket, erre pedig jó alkalmat kínál március 15-e, a szabad sajtó ünnepe.

“Azt hisszük és gondoljuk, hogy Magyarországon a sajtó szabad” – jelentette ki, hangsúlyozva, napjainkban is megesik, hogy nem kapják meg a nekik járó elismerést, a kellő figyelmet az azt kiérdemlő teljesítmények. Boros Bánk Levente, az elismerést alapító Médianéző Központ igazgatója arról beszélt: a rendszerváltás idején olyan véleménydiktatúra uralkodott Magyarországon, hogy aki attól távol akarta tartani magát, az jószerével csak a megyei sajtóban találta meg a helyét.

Szerinte az elmúlt harminc évben e téren “sok minden nem feltétlenül változott”, ma is vannak, akik megfellebbezhetetlenül akarják megmondani, mi a minőségi újságírás, a valódi teljesítmény, de beindultak az ezzel ellentétes irányú változások.

Néző László, a Veszprém megyei Napló főszerkesztője laudációjában azt emelte ki: Gajdics Ottó kitartóan és színvonalasan “kiáltja az éterbe az igazát”, függetlenül attól, hogy ellenszélben vagy támogató környezetben teszi ezt. Olyan emberként írta le a díjazottat, aki “nemcsak népben és nemzetben, de alanyban, állítmányban is tud gondolkodni”.

Gajdics Ottó azt hangsúlyozta: noha ő a díjazott, a díjjal egy közösséget ismertek el, amelyben együtt küzdenek “ugyanazokért a célokért és ugyanazokért az emberekért, akiket nemes egyszerűséggel úgy szoktunk hívni, hogy magyarok”. – MTI

Kezdjük rögtön a legelején. Nem tudom, Mráz Ágoston Sámuel mire gondolhatott amikor „izgalmas sajtópiaci folyamatokról” beszélt, de szinte kizártnak tartom, hogy a valóságra, miszert Mészáros Lőrinc, Orbán Viktor strómanja felvásárolja a hazai sajtó szinte teljes egészét. Ha esetleg véletlenül erre gondolt, úgy igaza van, valóban borzasztóan izgalmas azt figyelni, hogy ezen a héten például melyik napi-, vagy hetilap esik a kisgömböc áldozatául. Na de haladjunk tovább a sorban. Mráz szerint Magyarországon a sajtó szabad. Nos, olyan szabadságban élünk ma, hogy a megyei lapok mindegyike a kormány kezében van, nem beszélve arról a közszolgálatinak nevezett tévéről, amely álhíreket gyárt és a kormány propagandáját harsogja reggeltől estig.

A független vidéki média, fotó: Azonnali

Mráz mellett fontos megemlékezni arról is, amit Boros Bánk Levente, a szintén özpénztemetővé alakított Médianéző Intézet igazgatója mondott, miszerint a rendszerváltás idején véleménydiktatúra uralkodott. Bezzeg ma, ugye! Mint ahogy azt is kifejtette, hogy még mindig vannak olyanok, akik meg akarják mondani, mi a minőségi újságírás, a valódi teljesítmény. És mennyire igaza is van, ilyen például Gulyás Gergely, aki a következőket nyilatkozta pár hónappal ezelőtt:

Remélem, hogy a jó újságírók a jobboldalon dolgoznak. Az biztos, hogy ezen az oldalon újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent.

A cikk végén pedig el szeretném mondani, hogy Gajdics elvtárs értem ugyan nem harcol, még ha ezt így is gondolja. Változatlanul úgy gondolom, nem csak azok a magyarok, akik a Fidesz szekerét tolják, hanem azok is, akik esetlegesen nem értenek egyet azzal, hogy egy maffiakormány a demokrácia eltiprása mellett még az országot is kirabolja. Magyarnak lenni nem a párthovatartozástól függ, még ha a NER rendszerében ezt máshogyan is gondolják. Csak arra kérlek, legalább március 15-én ne beszélj hülyeségeket, Ottó.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS