NEHAZUGGY

Legalább ünnepnapon kíméljetek meg a hazugságaitoktól

Lázár Gergő | 2019. Március 15, Péntek | 10:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,408,773 forint, még hiányzik 1,591,227 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az elmúlt napokban díjak tucatjait osztotta ki a kormány, amely díjak leginkább igencsak kormányközeli emberek kezébe kerültek. Ezzel alapvetően persze semmi baj nem lenne, ha a díjazott egyébként meg is dolgozott volna a kitüntetéséért. Ez azonban elég ritka esetben mondható el, ami kissé nevetségessé teszi az elmúlt napok kitüntetés-dömpingjét. Vannak persze sokan olyanok, akik mindenképpen kiemelkednek még ebből a sorból is, de én most konrkétan 2 emberrel szeretnék foglalkozni. Kezdjük is talán Vígh Andrással, aki a napokban a „Polgárőrség Sajtódíja” kitüntetést kapta. Akinek esetleg nem mondana sokat a név, róla van szó:

Vígh András megdolgozott a díjáért, nem kétséges. Még a hírhamisító MTVA híradásai között is egy igen kiemelkedő alkotás az, amit Vígh az egyik kormányellenes tüntetésen véghezvitt, vagyis olyan cselesen jelentkezett be, hogy direkt ne látszódjanak az egyébként a tüntetésen résztvevő ezrek. Sajnálatos az, hogy ennek a nagyszerű embernek 7 évet kellett várnia arra, hogy végre elismerjék szakmai teljesítményét. Mi azért ezúton is gratulálunk Vígh Andrásnak, ha nem is a díjához, de legalább ahhoz, hogy mindannyiunkat megajándékozott a közelmúlt egyik legeresőebb mémjével.

Érkezett azonban egy másik nagyszerű hír még tegnap, miszerint Gajdics Ottó, egy ország KISZ-titkára megkapta a Médianéző Központ által alapított Jótollú magyar újságíró díjat. Kezdjük is rögtön ott, hogy ez az intézet pontosan annyira független a Fidesztől, mint Polt Péter. 2015 és 2018 között nem kevesebb mint 4,4 milliárd forintot kapott a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól, hogy sajtót figyeljen. Nos, eközben a precíz munkavégzés közben találhattak rá Gajdics Ottóra, akit azonnal ki is tüntettek, így március 15-e alkalmából. Ki is járt egyébként ennek a nagyszerű embernek, aki már-már Bayer-i gondossággal szállt bele abba a 22 éves Mészáros Lucába, aki el merte mondani a véleményét a mai magyarországi helyzetről. Ezúton is idéznénk pár sort ebből a mindenképpen kitüntetést érő bejegyzésből:

Mindenesetre ne bántsuk Lucát! Ő is csak áldozat.

A folyamatosan nyavalygó közérzetrombolók áldozata.

De szerencsére április nyolcadika óta nekik valóban nincs jövőjük.

Lássuk még mi érdekes dolog hangzott el Médianéző Intézet díjátadóján:

Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Csoport vezetője az eseményen fontosnak nevezte, hogy napjaink izgalmas sajtópiaci folyamatai közepette is megálljunk és elismerjük a komoly szakmai teljesítményeket, erre pedig jó alkalmat kínál március 15-e, a szabad sajtó ünnepe.

„Azt hisszük és gondoljuk, hogy Magyarországon a sajtó szabad” – jelentette ki, hangsúlyozva, napjainkban is megesik, hogy nem kapják meg a nekik járó elismerést, a kellő figyelmet az azt kiérdemlő teljesítmények. Boros Bánk Levente, az elismerést alapító Médianéző Központ igazgatója arról beszélt: a rendszerváltás idején olyan véleménydiktatúra uralkodott Magyarországon, hogy aki attól távol akarta tartani magát, az jószerével csak a megyei sajtóban találta meg a helyét.

Szerinte az elmúlt harminc évben e téren „sok minden nem feltétlenül változott”, ma is vannak, akik megfellebbezhetetlenül akarják megmondani, mi a minőségi újságírás, a valódi teljesítmény, de beindultak az ezzel ellentétes irányú változások.

Néző László, a Veszprém megyei Napló főszerkesztője laudációjában azt emelte ki: Gajdics Ottó kitartóan és színvonalasan „kiáltja az éterbe az igazát”, függetlenül attól, hogy ellenszélben vagy támogató környezetben teszi ezt. Olyan emberként írta le a díjazottat, aki „nemcsak népben és nemzetben, de alanyban, állítmányban is tud gondolkodni”.

Gajdics Ottó azt hangsúlyozta: noha ő a díjazott, a díjjal egy közösséget ismertek el, amelyben együtt küzdenek „ugyanazokért a célokért és ugyanazokért az emberekért, akiket nemes egyszerűséggel úgy szoktunk hívni, hogy magyarok”. – MTI

Kezdjük rögtön a legelején. Nem tudom, Mráz Ágoston Sámuel mire gondolhatott amikor „izgalmas sajtópiaci folyamatokról” beszélt, de szinte kizártnak tartom, hogy a valóságra, miszert Mészáros Lőrinc, Orbán Viktor strómanja felvásárolja a hazai sajtó szinte teljes egészét. Ha esetleg véletlenül erre gondolt, úgy igaza van, valóban borzasztóan izgalmas azt figyelni, hogy ezen a héten például melyik napi-, vagy hetilap esik a kisgömböc áldozatául. Na de haladjunk tovább a sorban. Mráz szerint Magyarországon a sajtó szabad. Nos, olyan szabadságban élünk ma, hogy a megyei lapok mindegyike a kormány kezében van, nem beszélve arról a közszolgálatinak nevezett tévéről, amely álhíreket gyárt és a kormány propagandáját harsogja reggeltől estig.

A független vidéki média, fotó: Azonnali

Mráz mellett fontos megemlékezni arról is, amit Boros Bánk Levente, a szintén özpénztemetővé alakított Médianéző Intézet igazgatója mondott, miszerint a rendszerváltás idején véleménydiktatúra uralkodott. Bezzeg ma, ugye! Mint ahogy azt is kifejtette, hogy még mindig vannak olyanok, akik meg akarják mondani, mi a minőségi újságírás, a valódi teljesítmény. És mennyire igaza is van, ilyen például Gulyás Gergely, aki a következőket nyilatkozta pár hónappal ezelőtt:

Remélem, hogy a jó újságírók a jobboldalon dolgoznak. Az biztos, hogy ezen az oldalon újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent.

A cikk végén pedig el szeretném mondani, hogy Gajdics elvtárs értem ugyan nem harcol, még ha ezt így is gondolja. Változatlanul úgy gondolom, nem csak azok a magyarok, akik a Fidesz szekerét tolják, hanem azok is, akik esetlegesen nem értenek egyet azzal, hogy egy maffiakormány a demokrácia eltiprása mellett még az országot is kirabolja. Magyarnak lenni nem a párthovatartozástól függ, még ha a NER rendszerében ezt máshogyan is gondolják. Csak arra kérlek, legalább március 15-én ne beszélj hülyeségeket, Ottó.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!