NEHAZUGGY

Ez ma a vidéki valóság

Lázár Gergő | 2019. Március 13, Szerda | 12:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A magyar Facebookot a napokban egy vilmányi idős asszony segélykérő videója járta körbe. A két kisunokáját nevelő nő egy romos házikóban él, ahol szinte mindenben hiányt szenvednek. Ezért is döntöttek amellett, hogy az internet népétől kérnek segítséget, hiszen már több korábbi esetben is a rászorulók segítségére siettek. Most sem volt ez másképp, ugyanis a videót nem egészen két hét leforgása alatt közel 1 millióan látták. Azonban a dolog nem merült ki ennyiben, mivel igen sokan gondolták úgy, hogy a kommentelés helyett/mellett autóba ülnek és segítenek az idős nőnek abban, amiben csak tudnak. Ki egy pár cipővel, ki takarókkal és párnákkal, ki pedig élelmiszerrel és tüzelővel.

A videón is jól látszik, hogy a vilmányi asszony Parkinson-kórban szenved, ez mégsem tántorítja el attól, hogy mindent, amit csak tud, megadjon két unokájának. Teszi ezt annak ellenére, hogy jóval kevesebb mint 100 000 forintból kénytelen saját magát és családját eltartani. Az asszony sorsa messze nem egyedi, sőt: szabolcsi, borsodi, nógrádi nyugdíjasok ezrei élnek ilyen, vagy még rosszabb körülmények között. Úgy, hogy ezen sem a mostani, sem pedig a korábbi kormányok nem próbáltak meg érdemben javítani. Ezen eldugott kis falvakban – ott, ahol már a háziorvos is ritkaságszámba megy – él a magyarok egy igen nagy hányada, róluk mégis sokan megfeledkeznek. Ők azok, akik nap mint nap küzdenek az életben maradásért, egészen addig, ameddig egy hosszú, sötét téli éjszakán örökre el nem szenderülnek.

Róluk a mindenkori kormány megfeledkezett, mindössze 4 évenként jut eszükbe, hogy talán kéne nekik is juttatni valami kis alamizsnát, mégis csak szavazati joggal bírnak. Azonban sem a választások előtt, sem pedig azok után nem látunk egyetlen árva politikust sem borsodi, vagy nógrádi falvak utcáin. Egy teljes generációt hagynak csendben elpusztulni, miközben arról pofáznak, hogy már arra is van pénz, hogy Szerbiától Ukrajnáig, Laosztól Ugandáig iskolákat, kórházakat újítsanak fel, a milliárdos stadionokról nem is beszélve. Kérdem én, ha olyan hatalmas a gazdagság ebben a nyomorult országban, vajon hogyan fordulhat az elő, hogy egy 2 unokáját nevelő, Parkinson-kóros nagymama a Facebookon kénytelen anyagi segítséget kérni? A határon túlra jut bőséggel, a határon belülre viszont már nem? Hogy is van ez?

A történetből újfent kiderült, hogy az emberség a mai napig nem halt ki ebben az országban. Teliplakátolhatják az egész országot Soros- és migráns-ellenes plakátokkal, akkor sem fogják teljesen kiirtani az emberséget. Lehet, hogy évről-évre egyre kevesebben vannak azok, akik még hisznek az emberi jóságban, de egyelőre még vannak. Ők azok, akik miatt még nem adta fel mindenki ebben az országban, nekik köszönhetően van remény arra, hogy egyszer egy élhető ország lesz a miénk is. Nem ma és nem is holnap, de talán egyszer megéljük azt is.

A videót követően emberek tucatjai látogatták meg az idős nőt, aki boldogan fogadott minden egyes adományt. Elmondhatta élettörténetét és minden olyan bánatát, amely évek, évtizedek óta nyomhatta a lelkét. Sokszor a legapróbb dolog is a világot jelentheti a másiknak. Egy jó szó, egy ölelés. Nem kellenek flancos ruhák, vagy modern Ikea bútorok, elég, ha mostantól nem kell azon aggódnia a kis családnak, hogy mivel tüzeljenek ha visszatérne a tél, sem azon, hogy mit húzzanak a lábukra a gyorsan cseperedő unokák. Nem szégyen, ha kér az ember, a szégyen az, ha kérni kénytelen.

Hogy jobb volt-e 10-15 évvel ezelőtt? Nem tudom, de nem is érdekel. Egyet fontos tudni és megérteni: ez az állapot elfogadhatatlan.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!