Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Már mindenhol remek a helyzet, csak még éppen oda nem jutott a jóból, ahol ő van

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Továbbra is gyerekekről beszélnénk, de már az egészségügy kapcsán. Mikorra várható, hogy minden kórházban a szülők rendelkezésére bocsátanak ágyakat, hogy együtt lehessenek a beteg gyermekükkel?

A 21. században teljes mértékben elvárható, hogy az intézmény szabályainak megfelelő körülmények között, a szülők beteg gyermekük mellett lehessenek. 2018-ban több mint 44 000 hozzátartozó vette ezt a lehetőséget igénybe, amire az állam 621 millió forintot költött. A legtöbb kórházban megoldott a hozzátartozó megfelelő ellátása, és azon intézmények, ahol még szükséges beszerzés, megkapják az ehhez szükséges forrást.

A fenti idézet az Origóról származik egy hosszú Kásler interjúból. Ebből az interjúból az is kiderül, hogy Budapesten helyből mindjárt lesz egy csomó fejlesztés amire akár már szükség sem lenne igazából, mert szinte minden tökéletes. De mi most maradjunk ennél a fantasztikusan jó hírnél, hogy a beteg gyerekükkel nyugodtan kórházba mehetnek a szülők, mert van elég lehetőség. De ha nincs, majd lesz. Mert kapnak rá pénzt. Hurrá!

Csak tudnám, hogy akkor miért kell közadakozásból tábori ágyakat adományozni a kórházaknak, miért kell a szülőknek ennek ellenére az ágy mellett a földön, a mosdó alatt vagy egy műanyag széken tölteniük az éjszakát. Sőt, induljunk onnan, hogy miért elvárás sok kórházban, hogy a szülő ott legyen? Mert az, ugyanis kevés a nővér, túlterheltek, szülői segítség nélkül egyszerűen nem tudnák ellátni a beteg kicsiket. Tehát nem csak arról van szó, hogy a szülő ott akar lenni, hanem sokszor ott kell lennie, ha azt akarja, hogy a gyerek egyen, fürödjön, tisztába legyen téve és megkapja azt az alapvető ellátást, amire szüksége van. És nem az ott dolgozók lustaságán múlik a dolog.

Nem tudom, Kásler doktor járt-e már ilyen kórházban, vagy az elé tett papíron találkozott csak az egészségügy remek állapotával. Célszerű lenne talán a saját szemével is megtekinteni a valóságot. Mert a valóság bizony ott van a koszos linóleumpadlóra terített plédeken, a szürkére öregedett műanyagszékeken, a bevásárlókocsikból kreált gyerekhordágyakon. Az egész rendszer nyomorúsága tetten érhető bárhol, csak ki kell lépni a kiemelt személyeknek járó luxusból és elmenni oda, ahol az átlag magyar beteg az átlag magyar túlterhelt orvossal és az átlag magyar halálfáradt, de legalább alulfizetett nővérrel próbál kigyógyulni a bajából.

A hurráoptimista sikerjelentéseket azok hiszik el, akik még nem jártak egy átlagos magyar kórházban vagy akkora szerencséjük van, hogy egy valóban jól felszerelt, megfelelően működő intézmény közelében élnek. A többségnek nincs ekkora szerencséje. Aki először szembesül a propagandával szembenálló valósággal, az eléggé rá fog csodálkozni a világra és nem feltétlenül fogja érteni, hogy mi a fene folyik itt. Olyan is van – nem is kevés – aki úgy gondolja, hogy nincsen ellentmondás a közpénzmédiából áradó lelkes ünneplés és az ő tapasztalata között. Akkor sem, ha a jól felszerelt kórház helyett egy penészes falú kórterem roggyant ágyán fekszik a gyereke, ő pedig a kövön éjszakázik mellette. Hogy ez ne rengesse meg az ember hitét mindössze azt kell sűrűn mondogatnia magának, hogy a fejlődés nem egyszerre jut el mindenhová, lényegében már mindenhol remek a helyzet, csak még éppen oda nem jutott a jóból, ahol ő van. Egy kis türelem és hamarosan neki sem kell a padlón fekve őrizni a gyerekét, mert lesz baba-mama szoba, tiszta ágynemű, fűtés, légkondi, orvos, nővér.

A gond csak az, ha túl sokan gondolják úgy, hogy mindenhol jó már, csak pont ott nem, ahol ővan. Mert egyszer kénytelenek lesznek szembesülni vele, hogy álomvilágban éltek. Az ébredés pedig elég fájdalmas lesz. Mindenkinek.