NEHAZUGGY

Igazán remek ember a mi Manfred Weberünk

Molnár Bálint | 2019. Március 10, Vasárnap | 10:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ugyanaz a német lap, amelyik múlt hét végén megörvendeztetett kedves mindannyiunkat azzal az igen hosszú, de cserébe brutálisan mellbevágó interjúval, amelyben a drága miniszterelnök úr lehasznosidiótázta néppárti kritikusait, amelyben elutasította, hogy bármi köze lenne a bosszú politikájához, amelyben minden hatalomtechnikai disznóságot, amit neki szokása elkövetni, a baloldal nyakába varrt, amelyben álnok módon dörgölőzött azokhoz, akik ellen az év minden napján uszítani szokott (Merkeltől Junckeren át Weberig és visszafelé), tegnap már tudni vélte, hogy a magát konzervatívnak nevező Európai Néppárt csúcsjelöltje az EP-választáson, Budapestre sasszézik és személyesen óhajt beszélni a legkisebb legnagyobb magyar emberrel.

A skizofrén hajlamú elvetemültség kórképe

Miközben a Welt am Sonntag felvetése szerint Weber a békülés szándékával érkezik a Karmelita kolostorba – amennyiben szeretné megakadályozni a Fidesz kizárását a Néppártból -, a Spitzenkandidat úr ezt is mondja ugyanitt:

A következő néhány napban személyesen fogok beszélni Orbán Viktorral Budapesten, hogy megértessem vele: jelenleg jó úton halad afelé, hogy távozzon az Európai Néppártból.

Egyébiránt pedig azt is hozzátette: a Fidesz és ~~gazda~~pártcsaládja között kirobbant konfliktus egyáltalán nem a Kelet és a Nyugat közti nézeteltérés a migráció miatt, hanem az Európai Unió és az Európai Néppárt értékeiről szól. Tudják miért nem vagyok én csúcsjelölt az EP-választáson? Többek között azért sem, mert nem vagyok egy ilyen derék bajor ember, mint a mi Manfrédunk. Akiről a legkisebb legnagyobb magyar így áradozott egy hete:

A jelöltünk egy remek ember. Úgy gondolom, jót tenne Európának, ha egy bajor állna az élén.

Mondjuk azt nem tudom, mi a lószar lenne, ha nem egy bajor, hanem egy piréz, egy hottentotta vagy egy holland, szlovén, belga ember állna Európa élén. Nem értem, mégis milyen rothadó európai értékektől bűzlő morális koordinátarendszerben értelmezhető az, hogy az ember származása, nemzetisége határozza meg az antropológiai-szakmai minőségét, de régen túl vagyok már azon, hogy a legkisebb magyar minden eszelős, a náculással határos okádék kijelentését egyenként meg akarjam fejteni.

Itt van azonban ez a remek ember, a mi Manfred Weberünk. Aki nem oly régen még sikamlós, háromlábú ultimátumhoz (az EU-ellenes plakátkampány befejezése, bocsánatkérés és a CEU magyarországi működésének biztosítása) kötötte azt, hogy továbbra is megtűrik a Fideszt abban a közösségben, ahol nagyjából mindenki számára világos, hogy kikkel áll szemben, de csupán egy részük hajlandó belenézni abba az istenverte keresztény-konzervatív-polgári tükörbe. Amely megmutatná, hogy a Felcsúti Nemzeti Tudatrepedés Kft.-nek miért nincs keresnivalója ebben a polgárinak, kereszténynek, konzervatívnak, jobboldalinak csúfolt politikai érdekházasságban.

Odáig el sem jutottam tehát a hír megemésztésében, hogy mégis miből gondolja a mi derék Manfred urunk, hogy március 20-án aszerint fog szavazni az EPP mintegy 260 tagot számláló választmánya, hogy őcsúcsjelöltsége mit súg Orbán fülébe, az meg mi mindent súg vissza válasz gyanánt. Már ott beütöttem a fejem az európai értékeken nyugvó (bármit is jelentsenek ezek) ostoba csúcsopportunizmus küszöbébe, hogy ha Orbán és a Fidesz sorsáról nem Weber, hanem az EPP választmánya demokratikus szavazással dönt, akkor mi a franc értelme volt ilyen kretén fenyegetőzésbe bocsátkozni. Ami másnap már úgy módosult, hogy valójában Orbán dönti el, hogy megy vagy marad.

Ezek után már csak azt nem értem, hogy aki mégis ilyesmire vetemedik, hogy ultimátumokat ad, az vajon mi a fenéért akar békülni? És ha békülni akar, akkor miért járatja le magát olyan ultimátumokkal, amelyeknek a betartási esélye a nulla felé konvergál, de még ha valamilyen csoda folytán esetleg abszolválja is őket az érintett (nem, nem, a büdös életben nem fogja), akkor sincs semmilyen hatása a kizárásra. Ha csak – még egyszer mondom – nem Weber úr nyomkodja mind a 260 EPP-választmányi tag helyett a gombokat.

Nos, én nem tudom, hogy ez a remek bajor ember tisztában van-e azzal, amit művel, már azon túl, hogy kampány van és a választókat akkor sem lehet elég hülyének nézni, ha valaki történetesen bajornak születik és nem katalánnak, románnak vagy lengyelnek. Én mindenesetre úgy látom, hogy a megalkuvás és takongygerincűség egyáltalán nem magyar sajátosság, ahogy a pávatáncos bugi sem csak Orbán karikalábaiban van benne combközéptől lúdtalpig. Nem tudom, ki adja e remek tanácsokat Weber úrnak, de remélem tisztában van vele, hogy nettó hülyét csinál magából ezekben a pillanatokban is. (Dehogy van tisztában vele.)

Nem hiszem, hogy van rosszabb és gerinctelenebbnek ható üzenet annál, mint ellentmondást nem tűrő nyilatkozatok után odasunnyogni a család fekete bárányához – akit azzal fenyegettünk korábban, hogy ha változatlanul meglopja a nagymamát, ha ráhugyozik az ebédlőasztalra, ha összehányja a fürdőszobát, ha kizabálja a hűtőt, de részegen még a meisseni porcelán készletet is összetöri, akkor el kell költöznie a francba – és azért könyörögni neki, hogy bocsásson meg, nem úgy gondoltuk jó lenne, ha mégis maradna. Hát persze, hogy szeretjük és nem engedjük el a mocskos kezét.

Nem kell ahhoz túlságosan pallérozott szellemi képességekkel rendelkezni, hogy világos legyen: ez nem egy gerinces, Európa vezetésére alkalmas ember, és az a rossz sejtésem van, hogy halvány fingja nincs arról sem, hogy éppen az Európai Néppárt sírját ássa, meg a saját tekintélyét tapossa a magma alá. Az az ember, aki szerint nem a Fidesz tizenvalahány szavazata dönt Európa sorsáról, aki kilenc éve nézi ölbe tett kézzel hümmögve, hogy milyen irányba viszi Európát a Fidesz és Orbán, majd összeputyerkázik és békülésileg Budapestre jön, az nem Európárt küzd, hanem ellene. Nem Orbán és az illiberális elmebaj ellen küzd, hanem azokért a retkes szavazatokért. Szó nincs itt értékrendről, elvekről, európaiságról, csak a látszatról és a többéves csúcspozíciót jelentő szavazás megnyeréséről.

Aztán majd lesz valami. És valóban lesz. A skizofrén hajlamú elvetemült joggal érezheti úgy, hogy győzött. És minden egyes ilyen engedmény, visszatáncolás abban erősíti meg, hogy jó úton jár és kedvére pusztíthat tovább. A saját népe nélkül persze mindez nem menne, de kell az Európai Néppárt összes Manfred Weberje is. Nagyon remélem, ha már idáig eljön a mi drága Weber urunk, egyúttal bocsánatot is kér tőle. Úgy lenne igazán kerek ez a történet.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!