Az egyik kedvenc jelenetem az „Angol beteg” című filmből az, amikor Katharine úgy dönt, hogy elhagyja Almássy grófot. Mikor hátat fordít, hogy végleg elmenjen, a gróf utána szól:
– Még nem hiányzol.
– Majd fogok – hangzik a válasz.
Én, kérem szépen, a magyar beteg vagyok. Nekem már sok minden nem hiányzik abból, amit nap mint nap látok. A főszereplőkről nem is beszélve.
Gyűjtöttem egy kis csokrot – nem virágokból, hanem szép hazánkban a héten történt kis színesekből, a teljesség igénye nélkül. Hátha valakiknek mégis hiányérzete támad napi betevő horrorra.
– Utasra szakadt az álmennyezet Ferihegyen. (Ahonnan, régebbi hír szerint, kitilthatják a fapados járatokat.) Ugyanakkor Felcsút repülőteret kap. (Szegény kisvasút nem győzi a nagyvezír falujába szállítani a rengeteg érdeklődőt, hogy megnézhessék az ottani sok csodás fejlesztést.)
– Tihanyban Kastélyszálló és Tréningközpont építésére 2.9 milliárd forint (a teljes ár 4,2 milliárd) vissza nem térítendő támogatást kap Garancsi, Hernádi és Csányi. Vagyis a cégeik, bocs. (A közmunkások fognak továbbképzésre járni oda, a hajléktalanokat nem tudom, beengedik-e egy forró zuhany erejéig.) Miért is ne ők???
– Tavaly körülbelül ötezer ukrán vendégmunkást tudtunk foglalkoztatni. Hát persze, hiszen a magyarok nyakig ülnek a pénzben, kevesebbet akarnak dolgozni, de majd a 400 túlórát boldogan vállalják, ha a kormány ezt kéri tőlük. (Semmi bajom semmilyen vendégmunkással – csak, tessék mondani, hol a beígért egymillió új munkahelynek legalább valami töredéke?)
– Tavaly minden tizedik magyar gyerek (kb 9 900) külföldön született. Úgy vélem, nem nyaralás közben siettek előbb kibújni, hanem azért születtek ott, mert apuka-anyuka külföldön él, magyarként.
– A csokor legszebb darabja – a Fidesz esetleges kizárása az EPP-ből, vagyis az Európai Néppártból.
Na, itt elidőznék egy kicsit. Minden nagy (fel)hajtás érdemel egy kis figyelmet.
Tulajdonképpen nekem édesmindegy, mert bármit tesznek is, már nagyon késő. Tényleg meg kellett várni az ocsmány Juncker-plakátokat ahhoz, hogy elszakadjon a cérna? És vajon tényleg elszakadt? Ejnyebejnyézni elég volt akkor, amikor már sok ideje hímivarsejten kellett volna rúgni a nemhogy nem ultrakonzervatív, hanem lassan nyíltan szélsőjobboldaliságát felvállaló pártot, mert sokan vannak a frakciójukban? Mert nem értünk rá Brexit közben azzal foglalkozni, hogyan teszi tönkre egyik tagállamunkat a teljhatalmú Mr. President?
Ha kizárják a Fideszt, jó. Legalább még egy lecke, mint a 7-es cikkely. Ha nem, az sem rossz, mert majd belülről bomlaszthatnak, ameddig akarnak. Mert engedik azok, akik – állítólag – hasonló elveket vallanak. Na, ez nagy kérdés. Tényleg hasonló elveket vallana Merkel asszony, aki el sem jön Magyarországra a vasfüggöny lebontásának 30-ik évfordulójára, és a nemzetmentő kiskirály? Nem gondolom.
Azt viszont igen, hogy megint elérte célját Orbán Viktor – a figyelem középpontjába került, mumus vagy/és megváltó lett egyszerre, nem tudom, melyiket szereti jobban. Megkapta, pancsikolhat az ismertség pocsolyájában.
A hovatartozás beismerése, persze, nem hivatalos. Csak éppen tárgyalások folynak egyéb EP-pártok frakcióival, hogy ugyan már, fogadjatok be, ha apuci kirúg. Köztük Le Pen pártját is megkörnyékezték, állítólag, eddignem cáfolták, hogy így volt. Annak a bagázsnak a nézetei egyszerűen vállalhatatlanok mai európai kultúránkban. De a zsák talán ott megtalálja a foltját.
A legnagyobb baj, azt gondolom, hogy a Fideszre szavazó magyaroknak is mindegy. Mert nem foglalkoznak ezzel – minek is? Kit érdekel, mi zajlik az európai politikában? Majdcsakleszvalahogy. Eddig is így volt, majdnem tíz éve. Lett valahogy. És ők is szavazni fognak május végén. Előre rettegek.
Gondolom, erről az egészről még sokat fogunk beszélni. Addig is – mára egy igazi virágokból kötött csokrot szeretnék!
Horn Anna
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.