NEHAZUGGY

Mély sötétség, apátia, némán igába hajtott fejek

Molnár Bálint | 2019. Március 7, Csütörtök | 18:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Fú, de ideges lettem, még Bálint sem kellett hozzá! Az egész országot lemodellezi a helyzet, csak a feszületet és az „Alaptörvény asztalán” a friss virágcsokorot hangtálra cserélték. Teljes döbbenet, ahogy az egész munkássága is ennek az embernek, és mégsem veri ki a biztosítékot semmi, amit tett. Ez sem. Senki sem csóválja a fejét, vagy veri a falba. Mély sötétség, apátia, némán igába hajtott fejek halmazainak metszéspontjában a polgármester úr és kellékei. Mit nekik Magyar Nemzet vezércikk. Hol érdekel ilyen embereket, hogy a Fidesz éppen hová áll, ül, térdel… „Edward király, angol király/ Léptet fakó lován:/ Körötte csend amerre ment,/ És néma tartomány.” Erre kellene gyere, Edward király, itt lakomázhatsz, nyugi van! Ne félj, nem lesz ki előáll, aki megzavar!

Ezzel a rövid, de annál kifejezőbb helyzetértékeléssel ajánlotta figyelmünkbe kedves olvasónk, Rita az abai polgármester történetét (via Átlátszó), akit nem Kósa, hanem Kossa Lajosnak hívnak, a változatosság kedvéért hivatalosan független, és ugyan az édes jó anyukájának tudomásom szerint nincsen sertéstelepe, viszont cserébe eldöntötte, hogy szelleműző szeánszokkal küzd az ellenzéki gonosz szellemek ellen a testületi üléseken.

Érintve éreztem magam, úgyhogy előadom a gondolataimat. Noha a történet nem éppen friss, tartok tőle, hogy Ritának igaza van, midőn az egész országot lemodellező agyhalált diagnosztizálja Kossa úr személyében, meg a környezete viselkedésében. Kossa úr egy január végi testületi ülésen arra jutott magával, hogy segítséget ajánl a láthatatlan világ szörnyei – úgy, mint Paprikajancsi, Sunyi Róka és Páváskodó Pulyka – elleni harcban, hogy azok minél kevésbé tudják megzavarni az érdemi (!) testületi munkát. Miután a felsorolt gonoszok természetesen három képviselőt takarnak, nem maradt más választása, mint felvenni a harcot ellenük. Mint kiderült, a rendszerváltás óta szakadatlanul polgármesteri pozíciót betöltő Kossa ezt a harcot egy, az asztal közepére elhelyezett gyertyával és egy hangtállal szándékozik megvívni – a gyertyaláng és a tál hangja közösen távol tartja majd az ártó szellemeket és az ellenzéki negativizmust -, a testületi döntéseket pedig gongszóval ünneplik.

A néhány ezres város éléről az elnyomórendszerváltás (puszi, Mirtill) óta elmozdíthatatlan alak nem csupán szellemileg alultáplált, de erkölcsileg sem ér annyit, mint egy lerúgott büdös zokni. Az országos Fidesz-maffia vonatkozásában persze szóra sem érdemes, hogy tavaly decemberben felfüggesztett börtönbüntetést kért az elvetemült fejére a Székesfehérvári Járási és Nyomozó Ügyészség, miután évekig dézsmálta az önkormányzat pénzét; 2012 és 2016 között majdnem 11 millió forintot nyúlt le a közös kasszából.

Hogy nagyvonalú gazdálkodása mellett a kisváros milliárdos adósságot halmozott fel, (Orbán Incze Zsolt nevű egykori iskolatársával vállvetve, aki akkor lépett le az abai önkormányzat 100%-os százalékos tulajdonában lévő Aba Invest Kft. ügyvezetői posztjáról, amikor Kossa sikkasztási ügye kipattant) amit a kormány átvállalt, de aztán megint sikerült adósságba taszajtani a várost, senkit nem érdekel. A helyieket biztosan nem. Bizalmuk töretlen és megingathatatlan a kispályás bűnözővel szemben, aki tárgyalásán – saját védelmében – az Orbán Viktor összes fasztudja (bocsánat) hányadik kötetéből idézett.

Még ránézésre sincs kedvem leelmebetegezni ezt a három évtizede a nyilvánosság előtt és a közpénzes vályú körül bűzölgő emberi hulladékkupacot. Miért is tenném, ha 4-5 ezer embernek ez így jó? Miért zavar engem, hogy meglopják őket, ha őket ez egyáltalán nem zavarja? Miért nekem fájjon, hogy még a nevüket sem merték felvállalni, amikor arról kérdezték őket, mit gondolnak a korrupt városvezetőjük sikkasztási ügyéről. És akkor még egy szót sem beszéltünk azokról a derék önkormányzati képviselő hölgyekről és urakról, akik néma csendben, maguk elé meredve, megkövülten és rezignáltan vették tudomásul az ördögűző ceremónia szokásjoggá emeléséről szóló polgármesteri monológot. Hogy eltűrik ezt a lekezelő elmeorvosi bánásmódot, ahogy eltűrik a nyaló-szopó-gombotvarró moslékmédia megalázásait is.

De igen, bassza meg, szóvá teszem: hogy olyan baromira sötét van, hogy azzal a kurva gyertyával nyugodtan kitörölheti a hátsóját ez a derék ember, akiben nem mellesleg egy költő is nyomtalanul elveszett. Büntetőeljárás, sikkasztás, mi? Nesztek, Kossa-féle fejünkre hamvat szóró bölcsesség:

Az igazság a napfény, melyet elrejthetnek a felhők, de a természet rendje gondoskodik arról is, hogy rejtve ne maradjon és ismét fényben tündököljön…

Az, baszki. Igazság, felhők, fény, napfény. Pontosan így, ebben a sorrendben. Meg a gertyafény és a hangtál. Igen, ez az ország kicsiben és ez nagyban is. A mindent elborító agybaj és őrület. Az impertinens, korrupt geciség és a válaszul érkező néma csend. A megszámlálhatatlan Kossa kivitelezésű kiskirály megannyi szétvert, elhülyített szemétdombon. Mély sötétség és lehajtott fejek – ahogy Rita írta.

És igen, ezeknek az önjelölt sámánoknak és sámánhíveknek magyarázni, hogy miért döglünk bele, ha kiírjuk magunkat Európából? Francot, még a közelében sem jártunk soha Európának, honnan írjuk ki magunkat? Tökéletesen mindegy, hogy Orbán hol áll, ül vagy térdel, hol sündörög, kihez dörgölőzik és kire hörög kifordult szemekkel. Ez az ország és ez az ő harminc éve konzervált elitje. A Kósák és a Kossák. Meg az összes többi identitászavaros szellemi árvízkárosult, ameddig a szem ellát. A 8-as számtól rettegő jegybankelnöktől, a tízparancsolattal gyógyító csúcsminiszteren át az ördögűző hangtálas polgármesterig. És ezekre van igény, ha könyékig matatnak a közvagyonban, még jobb. Ez az eredménye annak, hogy a harminc év alatt hatalomba kapaszkodott összes politikai párt nagy ívben szart arra, hogy a demokrácia kézikönyvét a nép kezébe adja. Annak örültek, minél nagyobb sötét van, és ahelyett, hogy küzdöttek volna ellene, az élére álltak a sötétségnek. Ez lett belőle.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!