NEHAZUGGY

Ha leállnak a gyárak, elkezdhettek csomagolni

Lázár Gergő | 2019. Március 7, Csütörtök | 9:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ugyan a migráció okozta válsághelyzet véget ért, a migráció mégsem szűnt meg. Ez azonban nem csak az Afrikából és a háború sújtotta arab régióból érkezőkre értendő, hanem azokra a keletről érkező vendégmunkásokra is, akik az idei évben tízezer számra jöttek az országba. A korábbi évek adatait megsokszorozva, csak tavaly 60 931-en érkeztek munkavállalási célból valamely külföldi országból. Ezzel alapvetően semmi gond nem lenne, ha ezen munkások többsége nem azért érkezne Magyarországra, mert a hazai cégek tucatjai egyszerűen nem akarják megfizetni a keményen dolgozó munkásaikat. Harsogja persze a kormánymédia, hogy micsoda munkaerőhiány van, azonban ennek okai közé sorolható az a tény is, hogy a határt átlépve – északi, vagy nyugati irányba – ugyanazzal a munkával az itthon megkereshető bér sokszorosát vihetjük haza.

Nem véletlen tehát, hogy immár több mint 600 000 magyar hagyta el az országot egy jobb élet reményében. Ahelyett azonban, hogy a kormány megpróbálná megteremteni itthon a feltételeit annak, hogy legyen miért hazatérni, inkább a keletről érkezett vendégmunkásokkal töltik fel az üres pozíciókat. A gond azonban a számokat látva egyre durvább, ugyanis tavalyelőtt még „csak” 24 539-en érkeztek külföldről munkavállalási céllal, ami mindössze a tavalyi közel egyharmada. Úgy tűnik, hogy egyszerűen kezd elfogyni a hazai munkaerő, hiszen ilyen fizetések mellett inkább a menekülést választják, mint azt, hogy éhbérért dolgozzanak 12 órás műszakokban.

Voltak azonban olyanok is, akik nem a költözés mellett döntöttek, hanem munkatársaikkal összefogva magasabb fizetést harcoltak ki saját maguknak. Nem adták fel még akkor sem, amikor a különböző cégek megpróbálták lehetetlenné tenni sztrájkjukat. Az Audi hetekkel ezelőtti sikeres munkabeszüntetését követően sokan mondták azt, hogy az csak egy egyedi eset volt, az sehol máshol nem ismételhető meg az országban. Nos, nem volt igazuk. Elég csak megnézni, hogy őket követte a Suzuki, később pedig a Hankook sikeres sztrájkja, majd a tegnapi napon a Wescast kipufogógyár oroszlányi üzeme csatlakozott a sorhoz. Hat fő kivételével – hogy ők mégis mit csináltak a gyárépületben, az rejtély – a teljes műszak(290 fő) csatlakozott a sztrájkhoz, amely a Vasas Szakszervezet Mércének adott helyzetjelentése szerint hamarosan sikeresen zárulhat.

Az Audi sztrájk egy olyan dominót indított meg, amelyet most már nehéz lenne megállítani. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kormány átgondolt volna bármit is abból, amit az elmúlt hónapokban, években tett az emberekkel. A rabszolgatörvényt nem vonják vissza, ugyanis ameddig az alacsony fizetések miatt megüresedett pozíciókra találnak ukrán, szerb, vagy albán vendégmunkást, addig úgy hiszik, gond nem lehet. Nagy erőkkel pofáznak a magyar munkahelyek megőrzéséről, valamint az emberek életének javításáról, miközben teljesen hidegen hagyja őket az átlagbéren és az alatt élők nagy többsége. Ők semmi másra nem jók, mint hogy néma rabszolgákként valamelyik, az országba frissen becsábított külföldi multinál dolgozzanak a régiós béreket meg sem közelítő fizetésért.

Nagy valószínűség szerint Orbán is tudja, hogy ki kell szolgálnia a külföldi multikat, ha el akar érni bármiféle gazdasági fejlődést, ezért tartunk ma már ott, hogy mindegy az illető nemzetisége, csak dolgozzon. Ukrán, albán, szerb, mongol? Teljesen mindegy, csak valaki termelje ki azt a pénzt, amiből sikerrel lehet milliárdokat lopni. Orbán akkor fog gondba kerülni – ha ez még nem történt meg –, ha a sztrájkhajlandóság átlépi a kritikus pontot. Ugyanis még neki és maffiarendszerének sincs hatalma több százezer ember akarata felett. Nincs az a salátatörvény, amely meg tudna hatni egy feldühödött, meghátrálni nem szándékozó tömeget.

Hogy ez a nap vajon mikor érkezik el, azt nehéz lenne megjósolni, de nem kizárt, hogy hamarosan. Az embereket csak egy bizonyos pontig lehet hülyének nézni, egyszer ugyanis végleg elszakad a cérna és már nem lesz visszaút. Az általános elégedetlenség egyre növekszik, nincs ma már szinte egyetlen olyan társadalmi csoport sem, amelybe ne szálltak volna még bele páros lábbal. Az Európai Parlamentben sem áll túl jól a szénájuk, miközben egyre inkább úgy tűnik, hogy az ellenzék készen áll arra, hogy egy valós összefogással legyőzze a Fideszt a nagyobb városokban. Babaprogram ide, gazdasági tervek oda, Orbánék hatalma egyre inkább inog határon innen és túl.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!