Június 18,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Még most sem vagyok biztos abban, hogy Európa érzékeli a bajt

Orbán Viktor útja nem a mi utunk. Ezt most nem én mondom, hanem a bajor kormányfő, Markus Söder. Most jövök én: Orbán Viktor útja nem az én utam. Csak én erre nem most jöttem rá, hanem már baromira régen. Állatira pocsék érzés, amikor már kínos magyarnak lenni. Nem csak külföldön, hanem itthon is. Egyszerűen szarul érzem magam a saját hazámban és valahogy nincs kedvem ezt sem elfogadni, sem elviselni.

Olyan érzés, mintha poloskák lepték volna el az otthonomat, vagy csótányok és mindent összemocskolnak, mindenre rámásznak. Persze fel is tehetném a kezemet és elfogadhatnám, hogy ez van. Ők vannak többen, erőszakosabbak is nálam, tehát vehetem úgy is, hogy ők vannak itthon, én vagyok az idegen, a betolakodó. De ilyet senki nem mond, hanem elcsattog az ember a boltba és vesz egy flakon csótányirtót. Ha az nem elég, akkor vesz még öt flakonnal, tízzel, amennyi kell. Ha semmi nem használ, akkor kihívja az erre szakosodott céget és megbízza őket a betolakodók likvidálásával.

Orbántól és bandájától persze nem lehet ilyen egyszerűen megszabadulni. Szaporák, ott vannak minden zugban és bemocskolnak mindent, amihez csak hozzáférnek. Nem lehet tőlük nyugta az embernek, semmi és senki nincs biztonságban, mert mindent akarnak és mindent maguknak akarnak. Nem tudom, van-e kínosabb annál, mint amikor a csótányok elözönlik az ember otthonát. Talán van. Amikor elkezdenek kimászni a küszöb alatt és már a szomszédok is látják.

Hát mostmár látják. Igaz, eddig is láthatták volna, csak éppen senkit nem érdekelt a dolog. Náluk nem volt vagy ha volt is, nem sok, nem zavarta őket. Valahogy nem értették, hogy ennek a kedves kis jószágnak az a sajátossága, hogy nem tiszteli a magántulajdont, sem a határokat. Átmászik a legapróbb résen és szaporodni kezd ott is, ahol eddig nem volt jellemző. És ha szaporodni kezd, nincs megállás. Akkor el akarja foglalni a rendelkezésre álló teret, függetlenül attól, hogy ott már él valaki. Hurcolja a fertőzést mindenhová, élhetetlenné teszi az addig barátságos lakást.

Valahogy így terjednek a szélsőséges eszmék is. Ahol nincsenek jelen vagy csak elzárt kis csoportokban, ott legyintenek rá. Ilyen is van, kit érdekel? Nagy kárt nem tud okozni, nem számít. Amikor már számítani kezd, amikor már sokan felismerik a veszélyt, akkor többnyire késő vagy majdnem késő. Akkor már kevés a kiindulási ponton irtani, mert máshol fog megerősödni és onnan terjed tovább. Az idegengyűlölet, a szélsőséges eszmék – akár jobb- akár baloldali szélsőséges eszmék – időnként nagyon népszerűek bizonyos körökben. Ha nincsen negatív visszajelzés, ha nem ciki antiszemitának, rasszistának, nácinak lenni, akkor előbugyognak ezek az ocsmány érzések az arra hajlamos emberekből. Főleg úgy, hogy nem a temető sarkán, éjfélkor kell sunnyogniuk ezeknek, hanem komplett kormányok és kormányprogramok szólnak hozzájuk. Akkor már nemcsak nem ciki, hanem dicsőség. Akkor már bátran fel lehet vállalni, hiszen semmi rossz nincs benne, mondták a tévében, írták az interneten. Hogy is lenne rossz, ha egy ország kormánya ezt hirdeti? Ja, Hitler is rendes ember volt és Mussolini meg a többiek is.

Az a bajom, hogy még most sem vagyok biztos abban, hogy Európa érzékeli a bajt. Pedig sürgősen fel kellene ébredni, mert a kontinens olyan, mint egy soklakásos panel. Ha csőtörés van a negyediken, a földszintig elázik mindenki plafonja akkor is, ha nála rendben vannak a csövek. Ha valahol kártevők telepszenek meg, azok hamar el fognak szaporodni minden lakásban akkor is, ha a ház összes lakója kiközösíti azt a családot, ahonnan a kártevők kiindultak. Egyszerűen meg kell érteni, hogy mindenki érdeke, hogy a csövek jó állapotban legyenek és időnként ki kell hívni a csótányirtót akkor is, ha nálunk még nem bukkantak fel ezek a kedves jószágok. Mert fel fognak bukkanni. A halálon kívül kevés biztos dolog van. Ez az egyik.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS