NEHAZUGGY

Ezt a vasfüggönyt már mi magunk építettük

Lázár Gergő | 2019. Március 5, Kedd | 9:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Már mi magunk is sokszor elmondtuk, hogy Orbán rendszere, az őt támogató társadalom nélkül soha nem juthatott volna oda, ahol ma van. Nem tehetné meg, hogy immár kilencedik éve megszakítás nélkül dolgozzon azon, hogy Magyarországot végleg kivezesse Európából. Nem tehetné, mert egy, az európai értékeket előnyben részesítő társadalom ezt soha nem hagyná. A magyarok azonban soha nem éltek működő demokrcáiában, ezért képtelenek felmérni azt is, hogy mi mindenről mondanak le akkor, amikor egy diktátort támogatnak 4 évente szavazataikkal. Nem tudják, mit jelent az, ha nem a besúgás, vagy mások feljelentése visz valakit előbbre, hanem az, ha segít a másiknak. Egyszerűen soha nem alakult ki idehaza egy olyan társadalom, amely le tudta volna vetkőzni a volt kommunista országok által rájuk aggatott múltat. A kérdés már csak az, hogy akartunk-e valaha is a Nyugathoz tartozni?

Ezek a mentalitásbeli különbségek a Nyugat és Kelet között mindenki számára szembetűnőek, akik utaztak már valaha külföldre és visszatérve idegennek érezték magukat. Nem értették, hogy mégis miért élünk továbbra is úgy, mint 40-50 évvel ezelőtt, a szovjet elnyomásban? Miért választottunk egy olyan vezetőt az ország élére, aki mindazt megtestesíti, amit úgy gyűlöltünk évtizedekkel korábban? Egyszerűen ezt igényeljük, még akkor is, amikor már lenne választási lehetőségünk. Orbán Viktort és kormányát ugyanis nem a szovjetek tukmálták ránk, nem volt kötelező rájuk szavazni sem 1 évvel ezelőtt, sem korábban, sokan mégis megtették. Megtették, mert nem látnak túl a másokkal szembeni gyűlöleten és kicsinyességen. Ez a mentalitás mit sem változott az elmúlt évtizedekben. A felszín altt mindig is ott volt, Orbán csupán annyit tett, hogy ezt felismerte és a felszínre hozta.

Ezt egy olyan történeten keresztül szeretném bemutatni, ami szinte történhetett volna bárhol máshol is az országban, bármely más cég alkalmazottjával, ezért is jó példa. Múlt szombaton történt, hogy egy 13 éves kislányt leszállított a kalauz este fél 8-kor a szentendrei hévről, mert a lány nem rendelkezett érvényes jeggyel. Igen ám, csak ennek oka az, hogy még a Margit-híd állomásnál próbált jegyet vásárolni, azonban ott csak bankkártyás fizetésre volt lehetőség, ő viszont nem rendelkezett bankkártyával. Ez egyébként a történet szempontjából nem is olyan fontos, mivel egy normális országban egy 13 éves, este egyedül utazó kislányt nem szállítanak le egyetlen vonatról sem. Pont. Teljesen mindegy, hogy mi az indoka, vagy milyen problémája van, egyszerűen ilyet nem teszünk.

Na persze nem itthon, ahol egy idős nőt is gond nélkül szállít le a kalauz a semmi közepén, ha annak nincs jegye, noha jól láthatóan jogosult az ingyen utazásra. Ezek az emberek nem Orbán Viktor miatt ilyenek amilyenek. Az lehet, hogy ezeket az érzelmeket felerősítette a folyamatos gyűlöletpropagandájával, azonban azt kár lenne állítani, hogy ez ne lett volna jelen egyébként is a társadalomban. Igen sokan vannak azok, akik ha csak kicsit is, de úgy érzik, hatalmuk van más emberek felett, azonnal előjön belőlük az állat. Az embertelenség és az elvtelenség kerül előtérbe, mivel úgy érzik, felhatalmazták őket arra, hogy példát statuáljanak. Nincs azzal sem gond, ha egy kisgyermeket, vagy egy idős asszonyt kell megregulázni. Megteszik.

Ez a mentalitás évtizedek óta jellemző a magyar és úgy általában több, a keleti blokk részét képező országra is. Orbán Viktor újbóli megválasztása pedig annak a jele, hogy ezen eszünk ágában sincs változtatni. A magyar nép – annak egy része legalábbis – tűri ha hülyének nézik, ha hazudnak neki és azt is, ha meglopják. Ezeket mind az élet velejárójának tekintjük, ezért meg sem kérdőjelezzük azokat. Továbbra is úgy tekintünk a nyugati demokráciákra, mint ahogy a vasfüggöny lehullása előtt tekintettünk. Akkor azonban elérhetetlen volt számunkra, nem mi választottuk, hogy szovjet megszállás alatt éljünk évtizedekig. A vasfüggöny azonban 1989-ben lehullott, mi mégis itt ragadtunk. Felépítettük a saját kerítésünket, ami mögül minden irányba dühösen ordibálunk ki, ha úgy érezzük, identitásunkat fenyegetik.

Orbán Viktort mi, magyarok választottuk, azért nem vonhatunk felelősségre senki mást, csak saját magunkat. Jelen pillanatban úgy néz ki – noha talán egyre többen rendelkeznek ellentétes véleménnyel –, hogy a magyaroknak Orbán Viktor kell. Hogy valóban megértette-e az emberek lelkét, vagy egyszerűen csak átverte a többséget, az talán évek múltán egyszer kiderül. Egy azonban biztos, emberek milliói értenek egyet minden mozdulatával, ami igen ijesztő képet fest arról a társadalomról, amely ugyan 1989-ban megkapta a szabadság lehetőségét, azzal mégsem kívánt élni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!