Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Tényleg olyan boldogok lennének a magyar munkavállalók?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tehát ne csináljunk már Krisztusból bohócot, ahogy pestiesen szokás mondani. Tehát ne csináljunk már úgy, mintha Magyarországon egyébként ez ne lenne egy teljesen természetes dolog. Nem a főnöki kegyetlenség, nem a munkavállaló kiszolgáltatottságának a kihasználása, hanem az, hogy az emberek – induljunk már ki ebből – nagyon nagyon jelentős részben örömmel dolgoznak ott, ahol dolgoznak. Van egy szakmai végzettségük. Nem munkahelyüknek, hanem hivatásuknak tekintik.

Ezt Deutsch Tamás, fideszes EP-képviselő nyilatkozta annak kapcsán, hogy egy péntektől életbe lépő jogszabály értelmében 5 nappal csökken a szabadság és fél órával hosszabbodik a munkanap a közszférában dolgozók számára. Emellett a megyei és fővárosi kormányhivatali dolgozóknak már nem jár cafeteria sem és kiterjeszthető úgy a napi munkaidő 12 órára, hogy azért nem jár túlóra bér. Deutsch szerint ez azonban teljesen rendben van, sőt szerinte az ott dolgozók még örülnek is annak, hogy többet dolgozhatnak, hisz az nem csak a munkahelyük, de a hivatásuk is.

Biztos vagy ebben, Tamás? Csak azért kérdem, mert az MKKSZ március 14.-re országos közszolgálati sztrájkot hirdetett, ahol közel 200 000 munkavállaló érdekét kívánják képviselni. Az Orbán-kormány ugyanis nem volt hajlandó velük tárgyalni – kivel is tárgyaltak utoljára? – ezért elégedetlenségüknek hangot adandó, a jelenlegi állás szerint utcára fognak vonulni. Ha olyan boldogok, mint ahogy Deutsch azt kifejtette, akkor vajon mégis miért követelik többek között a túlóratörvény visszavonását? Miért nem nyilvánítanak mindannyian köszönetet Orbán Viktor miniszterelnökúrnak? Nem mellesleg, ha jól emlékszem, a nem közszférában dolgozók sem fogadták túlzott örömmel a rabszolgatörvényt, amely Deutsch értelmezésében nem az emberek kihasználása, hanem egy nagyszerű lehetőség.

Az Aon Legjobb Munkahelyek Program – dolgozói elkötelezettséget vizsgáló – kutatásából kiderült, hogy a tavalyi évben a munkavállalók mindössze 59%-a mondta azt, hogy elkötelezett munkahelye iránt. Vagyis a megkérdezettek 41%-a nem az, ami azonnal megdönti a fideszes EP képviselő marhaságát, miszerint az emberek nagyon nagyon jelentős részben örömmel dolgoznak ott, ahol dolgoznak. A kérdés ugyanis nem az volt, hogy a fideszes brancs boldogan szolgálja-e ki főnökét a nap 24 órájában, hanem az, hogy a magyar munkavállalók boldogok-e a munkahelyükön. Itt egyébként megemlíthető az is, hogy az Audi-sztrájk óta – ahol a munkavállalók elfogadtatták követeléseik nagy részét a céggel – sokan rájöttek idehaza, hogy munkavállalóként jogai is vannak, nem csak kötelességei. Annak ellenére is, hogy a kormány megtesz mindent azért, hogy teljes mértékben elnémítsa azokat, akik felemlik hangjukat a munkahelyi körülmények színvonala és az alacsony bérek miatt.

Egyre többen csatlakoznak a különböző nagyvállalatok szakszervezeteihez és sztrájkbizottságaihoz, ami nem feltétlenül annak a jele, hogy túl rózsás lenne itthon a helyzet. Főleg úgy nem, hogy a kormány kiszolgálja a multikat, amivel egyidejűleg kiszolgáltatja az ott dolgozókat is. A profiton kívül más nem érdekli őket, ezért is fordulhat az elő, hogy a betöltetlen munkahelyekre – pl. Hankook gyár – inkább vesznek fel olcsóbb ukrán és mongóliai munkásokat, akik sokszor még a nyelvet sem beszélik, mintsem hogy megfizessék a magyar munkavállalókat. Pontosan akkora megbecsülésük van, mint mondjuk az egészségügyben dolgozóknak, vagy a tanároknak Magyarországon. Nem elég azonban, hogy a túlórát lenyeletik velük, de még el is várják, hogy ezt nagy mosollyal az arcukon tegyék.

Ha olyan biztos abban Deutsch Tamás és a Fidesz, hogy a magyar munkavállalók nagyon nagyon jelentős részben örömmel dolgoznak ott, ahol dolgoznak, akkor miért nem kérdezik meg őket egy Nemzeti Konzultáció keretében? Ha valóban annyira kíváncsiak vagytok a magyar emberek véleményére, akkor tegyetek fel kérdéseket bátran, ne csak a migráció kérdésében. Persze tudjuk, mi lenne annak az eredménye, hiszen már a csodálatos lehetőséggel kecsegtető rabszolgatörvényt is az emberek 83%-a utasította el. Hogy mennyire jó ötlet több százezer munkás idegrendszerével és fizetésével játszani, az hamarosan kiderül. Nem lepne meg azonban, ha egy nap végleg betelne a pohár és már nem csak felmérésekben nyilvánítanának véleményt ezek az elégedetlen emberek, hanem az utcán is. Tavaly decemberben kipattant egy szikra, amely – ma úgy tűnik – nem volt elegendő a tűzhöz. Akkor és ott még nem, de nincs kizárva, hogy a következő szikra már begyújta az egész kócerájt.