NEHAZUGGY

Cseréljük el Deutsch Tamást

Tamás Róbert | 2019. Március 4, Hétfő | 16:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mert nem vagyok normális. Ha az lennék, garantáltan nem olvasgatnék vasárnap délután kommenteket Deutsch Tamás Facebookján. Igaz hétfőn, szerdán, fényes délben sem tennék ilyet. De valahogy oda csámborogtam nézelődés közben és valamelyik hihetetlenül szellemes ENNYI feliratot viselő sorosmigránsozós posványmédiás cikkmegosztás alatt elkezdtem olvasgatni a nép hangját. Ebből tudom biztosan, hogy nem vagyok normális. Viszont megtudtam valamit, amire eddig nem is gondoltam. Megosztom a drága olvasókkal, mert mégis jobb megvilágosodott elmével nekifutni az új hétnek, mint tudatlanságban botorkálni a következő vasárnapig.

Biztosan nem vagyok egyedül azzal a töprengésemmel, hogy mi a fájdalmat keres Deutsch Tamás Brüsszelben? Nem az a kérdés, hogy mennyit, hanem az, hogy mit? Nem okos, de legalább nem is szép. Bár ez utóbbi nem kritériuma egyetlen parlamentnek sem, csak úgy eszembe jutott. Az előbbi viszont hasznos lehet. Tehát mit keres ott? És a egyik kommentelőtől végre megtudtam! Figyelem! Deutsch Tamás hazaszeretetből van Brüsszelben! Na, gondolta ezt valaki a kommentelőn kívül? Én sem. Pedig itthon is szerethetné ő hazáját nyugodtan. Mondjuk egy nógrádi zsákfaluban szociális munkásként. Mit beszélek, oda nem jut szociális munkás még mutatóba sem. De talán akad közmunka. Egy évben három hónapra. Abból simán meg lehet élni, feltéve, hogy van az embernek egy kecskéje is.

Itt tartottam a morfondírban, amikor az agyam visszakanyarodott az előző kérdéshez. Miután azt már tudjuk, hogy mit – hazaszeret ő ott -, vajon mennyit? Annyit biztosan, amennyit tíz túlhajszolt nővér dupla műszakban az intenzív osztályon. Mármint magyar nővér. Mert például Spanyolországban egy intenzíves szaknővér fizetése olyan 2700 euró. Mármint a kezdő fizetés és nettóban. Az állami kórházakban. Ugyanis ott azt találta ki a kormány, hogy nagyon megfizeti a nővéreket. Ezért rengetegen jelentkeznek a főiskolára még akkor is, ha tudják, hogy borzasztóan nehéz lesz elhelyezkedni. A magánszektorba mehetnek ugyan nővérnek, ott valamivel alacsonyabbak a bérek – vagy inkább jóval alacsonyabbak -, viszont nagyságrendekkel rosszabbak a munkakörülmények. Az én fejemben az van, hogy az állami egészségügy romos és alulfinanszírozott, a magán pedig megfizeti az alkalmazottakat és jóval nívósabb ellátást nyújt.

Ott ez pont fordítva van. Ezért elképesztően nehéz bekerülni az állami egészségügybe egy nővérnek. Legalább tíz évbe kerül, mire sikerül ez a bravúr. Ugyanis pontrendszer alapján juthatnak be. Aki nem éri el a szükséges pontszámot, azt nem veheti fel egy kórház sem. Még akkor sem, ha a kórházigazgató keresztlánya az illető. Pedig Spanyolországban nagy hagyománya van ennek, Magyarország ahhoz képest kismiska. A nővéreket pontozzák. Pontot ér az egészségügyben eltöltött idő – magánellátásban és külföldön -, az idő közben megszerzett szakvizsgák, a gyakorlat, nyelvvizsga. Minden évben közzé teszik az összes ápolónő aktuális pontszámát és amikor valaki eléri a küszöböt, akkor pályázhat meg egy állami helyet. Addig beugróként, legfeljebb három hónapra szerződtetik, ha szabadságolási időszak van, megbetegszik valaki, vagy megüresedett egy hely és még nem találtak megfelelő utánpótlást.

Ez aztán azzal jár, hogy állami kórházban felkészült, gyakorlott, elkötelezett emberek dolgoznak. Akiket jól meg is fizet az állam. Magyarországon meg szarul megfizetett, hullafáradt, kiégett nővérek dolgoznak.

Az lenne a kérdésem, hogy nem lehetne esetleg Deutsch Tamást elcserélni tíz nővérkére? Garantáltan nagyobb hasznukat vennénk. Ő meg bátran szeresse a hazáját a két keze munkájával, ne közpénzből. Jó?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!