Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nem kötelező részt venni a diktatúra kiépítésében

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Biztosan sokan emlékeznek még arra a botrányt keltő címlapra – volt azóta persze már jópár másik -, amelyen a kormány egyik szennylapja, a Ripost írt bicskanyitogató stílusban a budapesti hajléktalanokról. A mai napig a lap weboldalán olvasható cikk a Médiatanács elé került amely eljárást indított az újsággal szemben. A gyűlöletkeltő, megalázó és nem utolsó sorban embertelen írás azonban a Médiatanács tegnapi döntése alapján nemhogy nem büntetendő, hanem egyenesen megsüvegelendő. Az általuk írt értékelés szerint ugyanis a Ripost a kirekesztésükkel (a hajléktalanokéval – szerk.) ellentétes üzenetet fogalmazott meg.

Javaslom, idézzünk is fel egy pár részletet abból a bizonyos irományból, amely természetesen szerző nélkül jelent meg:

Med­dig élnek vissza a haj­lék­ta­la­nok mind­annyi­unk tü­rel­mé­vel?

El­ké­pesztő ál­la­po­to­kat ta­lál­tunk a bu­da­pesti And­rássy úton, a vi­lág­örök­ségi hely­szí­nen, és Bu­da­pest több park­já­ban is: sza­bá­lyos haj­lék­ta­lan­tá­bor jött létre, tönk­re­téve a szép kör­nye­ze­tet.

…Tarthatatlan, hogy az utcán éljenek emberek, ott végezzék a dolgukat, a tisztálkodást és minden emberi körülményt nélkülözve, másokat is zavarva.

Többek között ezek a mondatok voltak azok, amelyek kiverték a biztosítékot igen sok embernél idehaza, nem véletlenül. Ilyen gusztustalan, lenéző stílusban emberekről beszélni nem hogy újságíróhoz, de egyetlen emberhez sem méltó. Még akkor sem, ha mindenki tisztában van azzal, hogy valóban van probléma az utcán élő hajléktalanokkal, azonban ennek a problémának a megoldása nem abban van, hogy a már amúgy is a padlón lévőket még mélyebbre tapossuk, hanem megpróbáljunk egy lehetőséget adni számukra. Ezért is borzasztóan fontos, hogy miféle újságcikkek és riportok határozzák meg a közbeszédet.

A Médiatanács azzal, hogy gyakorlatilag megdícsérte a kormány szennylapját egy olyan cikkért, amely gyűlöletkeltő és megalázó, irányt mutatott a 888-nak, Pesti Srácoknak és a többi, sötét veremből hangosan kiabáló szennylapnak. Nincs ma olyan társadalmi csoport ebben az országban, amely ellen ne indíthatna minden akadály nélkül lejárató kampányt saját médiáján keresztül a kormány. Mint ahogy azt a Médiatanács már korábban is tökéletesen bizonyította, kéz a kézben jár a Fidesszel, ezért sokak számára talán nem is annyira meglepő a felmentő ítélet. A legnagyobb probléma azonban pont ezzel van, ugyanis egy normális országban ez a hír már önmagában is elég lenne az országos lapok főcímoldalához, itthon azonban már arra sem elég, hogy ne egy semmitmondó rovatban pihenjen valahol a huszadik oldal legalján.

Egyszerűen hozzászoktunk. Hozzászoktunk ahhoz, hogy a gyűlölet a mindennapjaink szerves részévé vált. Ma már szinte csak legyintünk arra, ha egy zalai faluban mocskosmigránsoznak egy sötétebb bőrű ember láttán, és akkor sem háborodunk fel, ha a szemünk láttára aláznak meg egy hajléktalant. A mások gyűlölete és kirekesztése elfogadottá, már-már normálissá vált. Ennek oka pedig nem más, mint a kormány propagandamédiája és annak pénzért bármire képes firkászai és riporterei. Úgy váltak ők Orbán zsoldosaivá, hogy arra még büszkék is. Pénzért, parancsra még a saját szomszédjukról is gond nélkül lejárató cikket írnak, ha azt a haza Orbán Viktor megköveteli.

Erről pár napja az Abcúg írt egy igen fontos cikket, amelyben fideszes újságírókat szólaltattak meg, akik elmesélték, hogy mégis miért csatlakoztak ahhoz a csoporthoz, amely egy olyan társadalmi züllesztő-bomlasztó munkában vesz részt, amely évtizedekkel visszaveti Magyarországot. Noha a bátor fiatalok – mert itt sajnos róluk van szó – egyike sem merte sem az arcát, sem pedig a nevét vállalni, azért elmondták, hogy az ő felfogásuk szerint az természetes, ha egy újságíró kiszolgálja a kormány érdekeit. A cikkben olyan súlyos mondatok hangzottak el, amelyeket fontosnak vélek itt és most megemlíteni:

Akárcsak Petra, ő is úgy látja, hogy egyre több fiatal dolgozik a kormánymédiában, sokan rögtön az egyetem befejezése után kerültek be. Szerinte számukra ez azért éri meg, mert ott is tudnak értékes újságírói munkát végezni, csak a hozzáállásukon múlik. 

Nem kérdezek bele olyanba, amiről tudom, hogy nem kéne. Mészáros Lőrinc ügyeire például egy interjúban sem fogok rákérdezni. Igen, ez bizonyos szempontból öncenzúra. Teljes mértékben kormánypárti újságíró vagyok, nem állítom magamról, hogy próbálom megvívni a szabadságharcomat.

Mi hiszünk abban, amit írunk. Hiszek például a Soros-tervben, különben nem dolgoztam volna ennél az újságnál.

A rendszer tehát épül és szépül, amihez a frissen egyetemet végzett fiatalok örömmel csatlakoznak. Egy országban, ahol egy,  a kormánysajtóban megjelent, hajléjktalanokat lejárató cikk dícséretet érdemel a Médiatanácstól, ott ne csodálkozzunk azon, hogy fiatalok tucatjainak fogalma nincs arról, mit is jelent újságírónak lenni. Ezek az emberek (is) biztosítják a NER hatalmát, ugyanis az ő gerinctelen munkájuk nélkül a kormány propagandája soha nem juthatna el annyi emberhez, mint amennyihez ma elér Magyarországon. Ezek után már csak annyit kérnék ezektől a fiatal, magukat újságíróknak képzelő egyénektől, hogy ha még van bármiféle becsület is bennük, tegyenek meg egy szívességet és keressenek valami teljesen más munkát maguknak. Nem kötelező ugyanis részt venni egy olyan rendszer kiépítésében, amely leginkább egy fasiszta diktatúrára hasonlít. Talán még nem késő. Talán.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.