Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Hatórás svédasztal

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Remélhetőleg mindenki túl van az első sokkon – mi itt, a Szalonna szerkesztőségében még nem, de ne is törődjetek vele – és aki tegnap még izgult, hogy megszűnik a Szalonna, az ma már látja, hogy nem szűnik meg, vegyünk egy nagy levegőt. Aki gondolja, az vegyen többet, most még ingyen van nemzetileg. Plusz áfa.

Tehát a megszokott nassolnivaló továbbra is elérhető mindenki számára, aki igényt tart rá. Annyi történt, hogy bővült a választék, de az soha nem baj. Nemmondom, hogy zökkentőtlenül, de elindult a Szalonnázó, amivel hosszú hónapok óta rengeteget dolgoztunk a háttérben és ez kissé megviselt mindenkit. Engem olyannyira, hogy tegnap teljes egészében elfelejtettem a mesekönyves licitet. Az én kiteljesedett szenilitásomtól függetlenül ti licitáltatok, két könyv tehát már elkelt, a kutyusok ez úton is hálásan köszönik a részükre eljuttatott licitösszeget a győztesnek. És nem csak neki, mert volt olyan állatbarát is, aki – bár nem ő nyerte végül a könyvet – az erre szánt összeget szintén eljuttatja a családra váró négylábúaknak.

Többen jeleztétek, hogy jó lenne némi kóstoló a másik portál kínálatából, ezért most egy kis svédasztallal szeretnénk kedveskedni a határokon átnyúló szellemi táplálék kedvelőinek.

Edgar Swan a Szellemi kútmérgezésről elmélkedett tegnapi írásában:

Itt van nekünk ez a szépen fejlett pszichiátriai eset, aki emberek egy csoportjával bármekkora baromságokat képes elhitetni. Például azt, hogy ez a mostani maffia egy jobboldali kormány. Ezt sokan halál komolyan elhiszik. Miközben szinte már csak a központi elosztás működik, piaci verseny nem létezik, parlament már régen nem működik, ellenben egy ember pillanatnyi elmeállapotán múlik minden. Az is, hogy melyik egyetem működhet és melyik szűnik meg, de az is, hogy ki maradhat életben – még inkább csak átvitt értelemben – és kinek kell pusztulnia. Ennek a torz magyarságnak az ismérve a gyűlölet, az ismeretlentől való rettegés, a megismerés és megértés igényének a hiánya és még ezer olyan dolog, amit fent kellett volna hagyni a fán, de legelább a barlangban, a szakóca mellett.

Benedikty Béla a Gyávaságot igyekezett megfejteni:

Az erkölcstan azt mondja, hogy az ember tagadja a zsarnokságot, annak minden törvényes eszközzel ellenáll, ha nincs törvényes eszköz, akkor azzal. Az erkölcstan azt is mondja, hogy az ember nem hunyászkodik meg az ostoba hatalmat kiszolgáló cselédek előtt, minden bevethető eszközzel küzd ellenük, ha minden módszer hatástalan volt, az ember bevágja maga mögött az ajtót. Ez így etikus. Hogy téged is lelőhetnek? Hogy hazamész, és nem tudod, miből fogsz ennivalót venni a gyerekeidnek? Oldd meg. Ezekre a kérdésekre az etikának már nincs válasza. Ezeket a kérdéseket csak a félelem teszi fel.

Azt viszont nem tudom, mi a gyávaság. Azt nem értem. Vannak meghatározások, az első mondatban kivétel nélkül mindegyik siet különválasztani a félelemtől, aztán kivétel nélkül mindegyik a félelemmel határozza meg. És kivétel nélkül mindenki elítéli, megveti a gyáva embert. Pedig azt mondják, hogy az ember természetes, veleszületett tulajdonsága a félelem. A gyávaság meg nem az.

Molnár Bálint Kényszerzubbony-díjas ideológiai ripacskodás címmel schmidtmarizott egy jót, a tőle megszokott csipkefinom modorban. Ádehogy. :

Tudniillik a pofámról fegyelmezetten tömött sorokban sül lefele a bőr két napja ebben az emelkedett trágyaszagban, midőn tudomásul vettem, hogy amit látok, az tényleg van. Hogy az elnyomórendszerváltás után 30 évvel Trócsányi László Schmidt Mária oldalán szemrebbenés nélkül jelenti ki, hogy a kommunizmus bűneit gyakorlatilag a Nyugat követte el, mintha ehhez a fenséges Szovjetunió muníciója és kényszerítő ereje nem lett volna szükséges. És vagyunk mi. Az áldozatok, a hősök, a mártírok, mindenki válogassa ki a neki tetszőt.

2019. február 25-én, alig pár hónappal az európai parlamenti választások előtt, a Magyarország nevű kelet-európai kisállam vezetésének hivatalos retorikájában a kommunizmus bűneiért már nem a Szovjetunió, hanem a Macronok és Junckerek Európája a felelős, a Fidesz nevű államvallás képviselői pedig Magyarország jelenlegi szövetségeseiben, az Európai Unió nyugati tagállamaiban és európai politikusaiban azonosították a kommunistákat.

Lázár Gergő két migránsról írt, akik Spanyolországba érkeztek elvenni az ottaniak kultúráját. Vagy nem.

Én az egyik gambiai – ketten érkeztek ebből a nyugat-afrikai országból – sráccal kerültem egy munkacsoportba, akinek a spanyol nyelv elsajátítása még ugyan nehézkesen halad, de angolul kiválóan tudtunk kommunikálni. Mint kiderült, Gambiában ugyan létezik több helyi nyelv is, mégis az angol – Gambia brit gyarmat volt – az, amivel leginkább el lehet boldogulni az országban. Ez a picike állam, amely nem mellesleg Afrika legkisebb országa (Magyarországnál is közel kilencszer kisebb), nemrégiben zavarta el évtizedekig uralkodó diktátorát, hogy végre egy demokratikus úton választott kormányt segíthessen hatalomra. Noha még nem most fognak felzárkózni Európához, ám elindultak azon az úton, ami egy jobb világhoz vezethet.

Gambia egészét a Gambia folyó szeli ketté, amely jó lehetőséget biztosít az ország lakóinak arra, hogy mezőgazdaságból  tartsák el magukat. Ezt használta ki a csoporttársam is, aki még a diktatúra idején megtanulta az ökológiai gazdálkodás alapjait, amely népszerűségének növekedéséhez jelentős reményeket fűz otthonában. Helyi lakosokkal összefogva szembeszálltak azzal a mentalitással, amely szerint pénzért cserébe hagyják tönkretenni saját szülőföldjüket. Kína illetve Ausztrália ugyanis meglátta a lehetőséget a kicsiny afrikai ország tengerpartjában, ahol homokbányák megnyitásával elkezdték a talaj kiszipolyozását. A bányák bevételéből az akkori diktátor Yahya Jammeh megszedte magát amellett, hogy hatalmát is gond nélkül fenn tudta tartani évtizedeken keresztül.

Végül Spectator kolléga – akit ez úton is köszöntök kicsiny csapatunkban – Sztálin elképesztő bunkeréről mesélt, melyben egy ember nem járt soha: Sztálin.

Az építkezés teljes titokban, fallal körülvett munkaterületen, lényegében a belvárosban történt. 1942 február és november között mai szemmel nézve is elképesztő méretű, nagy teljesítményű gépek nélkül végzett földalatti munka folyt. A moszkvai metróépítésben tapasztalt 2500 aknamélyítésben és alagútépítésben jártas munkás, 221 technikus és 579 mérnök dolgozott itt anélkül, hogy a lezárt területről kijöhettek volna. Szigorú, élethosszig tartó titoktartásra kötelezték embereket, ami – lássuk be – a sztálini időszakban nagyon könnyen betartatható volt. Az építkezés három fő vezetőjének a neve ismert mindössze, senki más nem ismert, aki részt vehetett az építkezésben. Valamelyik levéltár azonban talán őrizheti a pontosan ismert létszám mögötti emberek felsorolását. Ugyanez a helyzet a tervrajzokkal is, azok ugyanis állítólag elvesztek. (A helyi városi legenda – persze fél évszázaddal később – tudni véli, hogy kényszermunkások, sőt német hadifoglyok dolgoztak és az építkezés befejezése után kivégezték őket. Ez azonban nagyon valószínűtlen, mert a munkásoknak egyfelől fogalmuk sem volt, hogy kinek készül a légoltalmi bunker, másfelől speciálisan képzett munkások voltak, akik máshol hasonló munkát folytattak a későbbiekben valószínűleg. Tudott dolog volt már, hogy Kujbisev a tartalék főváros és ennek megfelelően nagyszabású munkálatok is folytak a városban. Igaz, ez a bunker a központban volt, de – mint tudjuk – ott történt más mélyépítés is. A német hadifoglyokat illetően ugyancsak képtelen a feltevés, mert az adott időszakban éppen fordítva állt a helyzet.)

Ez volt tehát a Szalonnázó történetének első száma, melyet reményeink szerint még sok, egyre gazdagabb, színesebb, érdekesebb, de a minőségből soha nem engedő szám fog követni.