Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A rendszer nem tűri meg azokat, akik még képesek emberek maradni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Orosvári Zsolt magánszemélyként még tavaly kezdett gyűjtésbe, melynek eredményeként több mint 200 összecsukható, kompakt ággyal látta el azokat a hazai kórházakat, ahol a gyerekükkel éjszakázó szülők a mai napig a padlón kénytelenek aludni, ha szerencséjük van egy matracon, ha pedig nincs szerencséjük, egy pokrócon vagy szimplán a hideg kövön. Hogy ez embertelen a XXI-ik században? Az bizony, mégis a mai napig bevált módszer az ország több intézményében is. Erre kínált az Orosvári Zsolt által kezdeményezett gyűjtés egy megoldást, azonban igencsak úgy tűnik, hogy ugyan több kórház is köszönte és elfogadta az ágyakat, voltak olyanok is – Heim Pál, Debreceni Gyermekklinika -, ahol azokat a beteg gyermekükkel a kórházban éjszakázó anyukák nem használhatják. Hogy mégis miért nem? Egyrészt túl nagyok, másrészt pedig nem higiénikusak! Igen jól olvasták, a kórház vezetése szerint a földön, egy pokrócon feküdni nem az, ellenben egy összecsukható kempingágyon az.

Forrás: Orosvári Zsolt, Facebook

Hogy a kórház vezetése önerőből ennyire inkompetens, azt kétlem. Nagy valószínűség szerint a Kásler vezette EMMI-nek nem tetszett az, hogy egy magánember azon dolgozik, hogy jobbá tegye a hazai egészségügyet. Ez állami feladat – még ha ezt nem is végzi el – ezért más ne segítsen. Hasonlóan a civil szervezetekhez – amelyek sokszor állami feladatokat látnak el, annak működésképtelensége miatt –, ezt a kezdeményezést is el kell lehetetleníteni. A parancs nagy valószínűség szerint legfelülről érkezett, ugyanis a Heim Pál Kórház országos szintű, vélhetően ezért sem engedhették meg, hogy a rendszer hiányosságait elismerve elfogadják – vagyis elfogadták azokat, de ma már nem kérik és inkább visszaadnák – az Orosváriék által adományozott ágyakat.

Az intézmény főigazgatója az a Dr. Nagy Anikó, aki még tavaly év végén mondott le egészségügyért felelős államtitkári pozíciójáról és nem mellesleg Orbán Viktor feleségének is igen jó barátja. Ez persze alapvetően nem jelent semmit, mégis igen érdekes, hogy egy volt államtitkár által vezetett kórház ezidáig szinte az egyetlen, amely higiéniai okokra hivatkozva inkább egy raktárban helyezte el az ágyakat. Harminc különböző kórháznak tökéletesen megfelelt, de a volt államtitkár asszony vezette kórháznak nem, micsoda véletlenek, kérem szépen.

Az RTL Klub híradójának több, a kórházban napokat beteg gyermekük mellett töltő anyuka is nyilatkozott a kialakult helyzetről. A riportban szereplők közül az egyik szülő azt mesélte, hogy amint érdeklődni kezdett az adományágyak holléte felől, maga a kórház igazgatója, Dr. Nagy Anikó hivatta be az irodájába, ugyanis azt hitte, hogy ő volt az adománygyűjtés szervezője. Persze kiderült, hogy erről szó sincs, ezért az igazgatónő annyival lezárta a témát, hogy ő nem is tudott az ágyakról. A kérdés már csak az, hogy mégis mi történt volna, ha kiderül, hogy ő áll a gyűjtés mögött? Abban ugyanis biztosak lehetünk, hogy nem egy köszönetnyilvánítás átadására készült az igazgatónő.

Eddig is jelentős összeggel támogattuk a gyermeküket kísérő hozzátartozók elhelyezését – EMMI

Ezzel próbálja mosdatni magát Kásler minisztériuma, amely az elmúlt években nem hogy javított volna a hazai egészségügy helyzetén, hanem tovább rontotta azt. Hiába zengenek ódákat a milliárdos támogatásokról, ameddig fel nem fogják, hogy az a pénz még a működésre sem elegendő. Nem véletlen az, hogy a kórházak nagy többsége évente újratermeli  sok százmilliós, milliárdos adósságát. A minisztérium, mint oly sok más esetben is korábban, csak okoskodik és baromságokat beszél, ahelyett, hogy valóban tenne is valamit a rendszer javítása érdekében. Ezt bizonyítja a fenti hazugság, valamint az alább, szintén az EMMI által tett kijelentés:

Szükség van az elhelyezés körülményeit, komfortfokozatát rögzítő általános szabályozás létrehozására, aminek a kidolgozását a minisztérium megkezdte.

Nem szabályozásokat kell létrehozni, az isten szerelmére. Elég volt a folyamatos pofázásból és abból, hogy majd megtervezik azt, hogy egy terv szülessen arra, hogy a tervezett terv kidolgozása megkezdődjön. Az embereket nem hülyíteni kell és milliárdokért szemenköpni. Mint ahogy a hideg kövön fekvő anyukáknak sem ígérgetések, hanem ágyak kellenek. Ez ennyire baromira egyszerű. Orosvári Zsolt apaként ezt fölfogta és ígérgetés helyett tett is valamit. Ez a módszer azonban úgy tűnik, nem tetszik a minisztériumnak, ezért inkább megpróbálják ellehetetleníteni a tevékenységét.

Az EMMI – élén a retkes körmű Kásler Miklóssal – nem más, mint egy milliárdokba kerülő trágyadomb. Onnan hazugságokon, igérgetéseken és kioktatáson kívül az égvilágon semmi más nem érkezik. Ez az ügy tökéletesen bemutatja, hogy miért tartunk itt, ahol. Teljesen mindegy, hogy vannak olyan emberek, akik tesznek azért, hogy előre mozduljon ez az ország, ha azok, akik kezükbe kapták a hatalmat, minden percben azon dolgoznak, hogy ezeket az embereket eltapossák. A rendszer nem tűri meg azokat, akik még képesek emberek maradni, ugyanis azokat emeli fel és helyezi vezető pozícióba, akik ennek az országnak a söpredékei. A harcot azonban nem érdemes feladni, mert az a sötétség győzelméhez vezet.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.