December 10,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Pedig a nevetségesség ölni tud

Ismét – ki tudja, hányadszor – várok, hogy majdcsak valaki fölteszi a kérdést. Ismét arra gondolok, hogy nem olvasok eleget, valahol valaki már bizonyára föltette.

Azt szeretném tudni, van-e itt egy bizonyos üvöltő ellentmondás, vagy csak én látok valamit rosszul. Látható mindenfelé egy plakát, amin két emberfej mellett egy szöveg olvasható. A két emberfej közül az egyik az Európai Unió legfőbb tisztségviselőjének a portréja, a másik meg azé az emberé, aki állítólag bábúként mozgatja a legfőbb tisztségviselőt, valamint értelemszerűen mindenki mást is, azaz mindenki az ő tenyeréből eszik, az Európai Unió egy magatehetetlen gittegylet, mely szervezetnek Soros György szabja meg a tevékenységét.

Ennek a plakátnak a szövege egyáltalán nem áttételesen azt állítja, hogy az Európai Unió egy hazug és ostoba intézmény, ami megpróbál letagadni bizonyos tervezeteket, amik mind a magyar emberek ellen irányulnak, azaz készülnek tönkretenni ezt a virágzó országot, és megnyomorítani annak békés, függetlenségre törő, szabadságszerető népét. Soros és Juncker a két főbűnös, mert igaz ugyan, hogy Brüsszel készül az aljas támadásra, de azért közöljük a jóhiszemű, ártatlan és becsületes magyar néppel, hogy ez a két zsidó (bocsánat, nem vagyok tájékozott fajelméletileg, de valahol azt olvastam, Juncker is zsidó, különben nem kerülhetett volna Soros mellé), egyszóval hogy ez a két rohadék irányítja Brüsszelt a mi drága és okos népünk elleni gyalázatos támadásban.

Namármost. Azt mondják, hogy ez a plakát a kampány legelső számú alapeleme, mely kampány arra irányul, hogy ennek a plakátnak a kitalálói, kivitelezői és terjesztői minél nagyobb számban juthassanak be abba az Európai Unióba, amiről a plakáton megjelenített módon a lehető legrosszabb véleménnyel vannak. Másképpen szólva hatalmas összegeket költenek arra a tolakodásra, ami az Európai Unió kapuja felé irányul, megpróbálnak mindenkit félrelökni, hogy minél előbb bejussanak abba az épületbe, ahonnan különben szüntelenül korlátozzák a mi végtelen függetlenségünket és lobogó szabadságvágyunkat, és ahol nem képesek tudomásul venni, hogy a mi keresztényi szeretetünket és demokratikus berendezkedésünket nem óhajtjuk alárendelni semmiféle bevándorlásnak.

Érthető a kérdésem? A csúti dagadék és az ő seggének szorgos nyalói miért használnak föl rengeteg pénzt és számtalan piszkos eszközt annak érdekében, hogy tagjai legyenek egy általuk fenekedve gyűlölt, lenézett és megvetett egyesületnek? Olyan baromian ostobák, hogy nemcsak a világ arcába nyomják ezt a feloldhatatlan ellentmondást, de abban is bíznak, hogy ezt senki nem fogja észrevenni? Vagy még ennél a feltételezésnél is ostobábbak, és maguk sem veszik észre, mit tesznek? Utóbbi a valószínűbb.

Azt ugye nem tetszik gondolni, hogy a törekvés célja a „belülről bomlasztás”? Hogy ennek a keresztény náci bandának élnek az emlékei a „kommunizmusból”, midőn ők is azzal takarództak az állampártba való belépésükkor, miszerint majd ők belülről bomlasztanak. Aminek különben akkor lényegesen nagyobb volt az esélye, amekkora ma lehetne a csúti büdös bunkónak, valamint keresztény náci kommunista bagázsának az Európai Unióban a maga alig látható kisebbségével.

Összefoglalva van egy plakát, ami fröcsögve gyaláz egy szervezetet abból a célból, hogy a plakát készítői tagjai lehessenek a gyalázott szervezetnek. Ezt a plakátot elemzik az Európai Unió politikusai, felháborodnak rajta, nagy retorziós terveket kovácsolnak, holott mindössze egy kérdést kellene föltenniük: ha ennyire gyűlölik az Uniót, miért akarnak mindenáron a tagjai lenni?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.