NEHAZUGGY

Őrültek hazája lettünk, és még fizetünk is érte

Tóth Ilona | 2019. Február 21, Csütörtök | 9:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Önlehányók

Az nem pikáns, hanem egyenesen felháborító, hogy mi fizetünk a gyűlöletért, a gyűlöletkeltésért, a gyűlöletbeszédért is. Elindult, vagy inkább folytatódik a magyar kormány Gyűlölj még jobban! kampánya. Komolyan gondolom, ezek nem normálisak, bár ez enyhe kifejezés – állami szinten teljesen megbuggyantak. Amivel az a legnagyobb baj, hogy kezd elviselhetetlenné válni ez az őrület az országban. Őrültek hazája lettünk, és még fizetünk is érte. A gyűlölet, a hazugság mindent visz – vannak hozzá sima arcú, álnok, nem hervadó hatalmi bogáncsok. Olyan begyöpösödött agyú fickók és nők, akiktől, ha tizenöt éve azt kérdezzük, hogy Kiszolgálnál-e egy diktátort Magyarországon?, biztosan a szívükhöz kaptak volna, elkerülendő egy ilyen aljas feltételezést. Vagy nem? Hiszem, hogy nem génjeikben hordozták ők sem az állandó ellenségeskedést, hanem jókor voltak nagyon rossz helyen. Ők belemenekültek az orbáni cirkuszba, bele is ragadtak.

Zsófi meséli. – Egyszer az utcán kérdezett tőlem valamit egy fejkendős lány – ápolt, jól öltözött; művelt angolsággal. Szóba elegyedtünk – láttad volna, hogyan néztek rám az arra járók. Megjegyzések, megvető tekintetek, mutogatások kísérték az alkalmi találkozást, még szerencse, hogy nem köptek le. Mint kiderült, PhD-s képzésre érkezett Budapestre a lány.

Ajaj, ez most főleg nem jó ómen egy butaságra hangolt hatalomnak. Más vallású, más kultúrájú embert – főleg, ha nem sütőtök van a feje helyén – ma utálni kell.

– Tudod – mondja Zsófi – felhatalmazva érzik magukat ezek az emberek, hogy ugyanolyan mocskosak legyenek, mint azok, akik velük bánnak. Tökéletesen be van hülyítve/megfélemlítve az ország jelentős része. Gondolkodni meg fárasztó és veszélyes. Talán a legborzasztóbb, hogy mi ezeket megbeszéljük – és? Tojnak bele mindenbe, azokra is magasról tesznek, akik tapsolnak nekik, csak azok még nem vették észre; gyanítom, így is halnak meg. Mi meg mit tehetünk? Te írsz, én már azt sem. Kizárólag fehér sapkában járok, a munkámmal civil szervezetet támogatok, néha elmegyek tüntetni – és?

Ha még hozzáteszem, hogy nem kell afgán, szír, pakisztáni és semmilyen más országbeli emberrel kirekesztő módon bánni, mára Magyarország a menekülők országa lett. Egymás elől is menekülünk – félelemből, utálatból tesszük. Nagyon nem tesz jót az Orbán-banda agyöblítése, ráadásul erre alapozni egy ország jövőjét, az bizony kemény diktatúra.

Budapesten a Móricz Zsigmond körtérről akartam x helyre eljutni, de mivel nem vagyok ismerős a környéken, kérdezősködtem. Volna. Már az első megszólított úgy elkerült, majd kidöntötte a járda melletti fát. Másodszor, harmadszor, negyedszer sem sikerült megtudnom, melyik villamosra szálljak. Mielőtt taktikát változtattam volna, megnéztem magam: semmi különös, elég jól fel voltam öltözve, minden testrészem működött, nem volt a fejemen kendő, az arcom sem lett útközben kormos, és magyarul beszéltem. Nem is tartottam a markom néhány forintért.

Az új taktika sem jött be: semmi köszönés, semmi legyen szíves, hanem lecsaptam, mint nyári villám a magányos fára. Még rosszabb lett: méla utálattal, heves menj a büdös francba! kézmozdulatokkal rohantak tovább. Egy anya vonszolta magával a gyermekét, a kislány sokáig hátrafordulva nézett engem, el tudom képzelni, mit mondott a jó édes anyja rólam, az idegen magyar űrlényről. Végül egy rendőr igazított el. Az Orbán-kormány ezt az undort építette bele sok-sok emberbe: magyar ember is menekül a magyar ember elől. Zsófikám, nem lesz itt Európa, nekünk biztosan nem, az még legalább nyolcvan év. Ez a sokkoló.

És akkor ez a banda megint milliárdokat szór el a pénzünkből – a Stop Soros, az idióta, sumák nemzeti konzultáció után – hazugságokra, hangulatkeltésre, mert más demokratikus eszközük nincs arra, és nem akarják, hogy egy közösség tagjaként alkalmazkodva, konzultálva legyünk szolidárisak, emberiek. Egy zenekarban muzsikálnak az Unióban Orbánék a többi tagállammal. Miattuk is kurva fals az egész, mert csak addig akarnak hegedálni, ameddig dől a pénz a zenekarhoz – legyen mit itthon ellopni, a csókosoknak kiosztani. A szó szoros értelmében évek alatt kitermelték saját menekültjeinket és az elmenekülteket.

Igen, az elmenekülteket, azokat, akik mindent hátrahagyva mennek el az országból. A kivándorlók, akik más országokban egyszerűen csak magyar bevándorlók. Ettől az orbáni hisztitől egyre többen lesznek, az élhetetlenségig gyártott, nevetséges összeesküvés-elméletek miatt keresnek maguknak jobb jövőt. Egyre többen viszik magukkal a szülőket, a nagymamákat, legyenek biztonságban, ne legyenek ennek a félkegyelmű Fidesz-KDNP brancsnak a cselédjei.

Igazad van, Zsófi, mi maradunk, de hidd el, senki nem kerülheti el a sorsát. Előbb-utóbb ennek a bagázsnak is megérzi minden magyar ember a bűzét, mindenféle kirekesztő akció nélkül is. És egyetlen migráns sem kell ide, amikor már saját maguktól is rosszul lesznek. Így volt akkor is, amikor liberalizmusukat és gusztustalan istentagadásukat önlehányták, és a diktatúra felépítésbe kezdtek. Innen pedig nincs tovább. Csak elmenekülni. Kapnak millió üldözőt, biztos, ami biztos. Egy percig se higgyék, hogy akkor Európában menedéket kapnak. A hitvány bitangoknak nem jár.

Ebben bízzunk, Zsófi.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!