Amikor a Dalai Lámát megkérdezték, mi az, ami leginkább meglepi az emberiséggel kapcsolatban, így felelt:
„ Maga az ember. Mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen, azután feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. Annyira aggódik a jövő miatt, hogy képtelen élvezni a jelent… Úgy él, mintha soha nem halna meg, és úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán.”
Egyszerűen, nagyszerűen megfogalmazott bölcsesség. Érdemes lenne kitérni a XIV. Dalai Láma élettörténetére, de a wikin bárki elolvashatja, így csak annyit – 60 éve él menekültként Indiában, miután Kína lerohanta és magához „csatolta”, nem kevés vérontás árán hazáját, Tibetet. És, hogy, 1989-ben Béke Nobel-díjjal tüntették ki.
Nem, nem a menekültekről akarok írni. Még csak nem is arról, mennyire hiányoznak szürke hétköznapjainkból az egyszerű, bölcs gondolatok. Hanem arról a néhány magyar emberről, akinek nagyon melegen ajánlanám megfontolásra ezeket a gondolatokat.
Lássuk a leggazdagabb magyart. Elvesztem az információ-áradatban, így nem tudom pontosan, a várlakó-e az, vagy a főgázos. Szinte mindegy, nagyjából egy kaptafa.
Odáig értem tevékenységüket, hogy a hatalomhoz sok pénz kell, és a meglévő hatalmukat csak sok pénzzel tudják biztosítani. Ez mindig is így volt, az ókortól kezdve. Akkor ugyan birodalmak létrehozásához és hadseregek fenntartásához volt szükség a sok zsére – vagy aranyra –, de hát Istenem, aki megszerezte magának a gazdagságot, az le nem mond már róla soha. Néhányan ugyan a friss gazdagokból jótékony célokra is fordítanak némi morzsát – legtöbbje, persze azért, hogy kevesebb adót kelljen fizetnie.
De térjünk vissza mai nagyjainkhoz, akik kicsiny hazánkban a leggazdagabbak. Vajon mennyi pénzre lehet szükségük ahhoz, hogy visszaszerezzék az egészségüket? Nos, ezzel kapcsolatban semmit nem tudok mondani – talán nem is betegek, egyáltalán…Tételezzük fel, hogy mégis. Elég lesz-e a vagyonuk ahhoz, hogy meggyógyuljanak? Szerintem a legdrágább külföldi gyógykezelésre is kell, hogy fussa.
Ez akkor rendben van. A maradék magán-vagyon egy része kell a hatalmon maradáshoz – bár erre leginkább a közvagyont használják. De mondjuk. hogy saját zsebből fizetnek embereket, nyomdákat, ki tudja mit még, hogy erősítsék a róluk kialakult csodálatos képet. Már akinek csodálatos.
Kell még pénz kajára, piára, kocsira – ja, arra nem, mert az jár, hivatalilag – na, és a CSALÁDRA! A sajátjukra, persze – gyerekek, unokák, nagynénik, keresztmamák – népes családja van a nagyhatalmúaknak.
Osztok, szorzok, kivonok, köbre emelek – még mindig marad jó néhány milliárd a tarsolyban. Jó ez így, nyugodtan lehet garázdálkodni tovább, gondolhatják.
És mind e közben ugyanabban az országban ezreket lakoltatnak ki az otthonukból, emberek a Facebook-on kérnek anyagi segítséget beteg gyerekük megmentéséhez, hajléktalanokat üldöznek azért, mert az UTCÁN KÉNYTELENEK ÉLNI – mivelhogy nincs hol – , és fűtött gyepes üres stadionok ásítanak szembe minden kilométerkőnél lassan. Rokkant, munkaképtelen emberektől veszik el az utolsó támogatást, lehetetlenítik el sok ezer ember életét – hosszú a lista. A hozzám hasonlóan külföldre menekültekről már nem is szólok – lassan, ha jól tudom, 700 ezren vagyunk. Csak mert dolgozni és boldogulni szeretnénk. Ezért jöttünk el abból a csodavilágból nagyon sokan.
Nem a hazánkat árultuk el, hanem hátat fordítottunk a hazugságokkal és napi lehetetlenségekkel teli magyar életnek.
Vörösmarty szerint ott kellene élnünk és halnunk. De azt is mondja: az nem lehet, hogy ész, erő … akarat hiába sorvadozzanak egy átoksúly alatt.
A Dalai Láma gondolatait a hatalmasok figyelmébe ajánlom. Kár, hogy nem valószínű, hogy itt találkoznánk. Vörösmarty szavait pedig mindannyiunknak, akik még mindig sorvadozunk az átoksúly alatt.
Horn Anna
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.