NEHAZUGGY

Halló! Kicsoda? Ja, Szijjártó?

Tóth Ilona | 2019. Február 17, Vasárnap | 12:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szijjártó Péter bekérette a budapesti svéd nagykövetet a Külgazdasági és Külügyminisztériumba a svéd szociális ügyekért felelős miniszter Magyarországot bíráló megjegyzése miatt. Novák Katalin államtitkár pedig bocsánatkérésre szólította fel Annika Strandhällt. Szijjártó akár fel is hívhatta volna a svéd minisztert. Így.

– Halló! A szociális ügyekért felelős miniszterrel szeretnék beszélni.

– Én vagyok, Annika Strandhäll. Ön kicsoda?

– Szijjártó Péter vagyok.

– Kicsoda?

– Szijjártó Péter magyar külügyminiszter.

– Ja! Tessék.

– Ön a magyar embereket sértő kijelentést tett a Twitteren.

– Nem a magyar embereket, hanem az ön kormányát bíráltam.

– Mindegy.

– Egyáltalán nem mindegy. Nagyon tisztelem a magyar embereket. Mi volt az a nagyon sértő?

– Ön azt mondta, hogy riasztó, ami Magyarországon történik. Most azt akarja Orbán – megjegyezném, miniszter asszony, hogy ő a mi miniszterelnökünk -, hogy több „igazi” magyar gyermek szülessen. A politika bűzlik a ’30-as évektől, és jobboldali populistaként ködösíteni kell, hogy ez a fajta politika milyen következményekkel jár arra az önállóságra nézve, amiért a nők küzdöttek.

– Ezt mondtam, mert ez a véleményem.

– A magyar embereket becsmérlően nyilatkozott.

– Mondja már, hol írtam egy szóval is a magyar emberekről?

– A mi kormányunk…

– …igen?

– Azaz, az önök kormánya nem hajlandó tudomásul venni, hogy mi a családokra költjük a pénzt, nem a migránsokra.

– Ettől boldogok a magyarok?

– Boldogok, mert az Orbán kormány…

– …Mennyire boldogok a magyarok, tisztelt külügyminiszter úr?

– Nagyon. Mert az Orbán-kormány…

– Tudja, hol a legboldogabbak az emberek?

– Milyen kérdés ez?

– Norvégiában és a többi skandináv országban. Magas keresetek, rekord alacsony munkanélküliség, a dolgozóknak csak három százaléka kényszerül néha túlórára. Hallott arról, hogy Svédországban a legkiegyensúlyozottabbak a vagyoni viszonyok? Nincs olyan nagy szegénység, mint önöknél.

– Nálunk nincs szegénység, mert az Orbán-kormány mindent megtesz a magyar emberekért.

– Mi a legjobbak között vagyunk, a kilencedik helyen a világon, ha az életminőséget, a lakosok közötti összetartást nézzük. Önök hol tanyáznak?

– Az Orbán-kormány…

– …Megmondom, a hatvankilencedik helyen.

– Nem ez számít, mi a családokra költünk, nem hagyjuk, hogy a Soros-bérencek...

– …Mennyi most önöknél az átlagkereset?

– Háromszázhuszonhétezer-kétszáz forint, mert a magyarok megérdemlik, dübörög a gazdaságunk, minta az unióban.

– Azt tudja, nálunk mennyi?

– Mi a magyar családokra költünk, nem a migránsokra.

– Azt tudja, Svédországban mennyi az átlagkereset?

– Honnan tudnám?

– Megmondom, forintban nyolcszázezer.

– Miniszter asszony, kérjen bocsánatot, ne sértegesse a magyar embereket.

– Ismeri a svéd családpolitikát? Nálunk nem kell agyba-főbe gyerekeket termelni. Szívesen beszélek a lakhatási és egyéb támogatásról. Szükségünk van a nők képességeire, szakmai tapasztalatára, nem kényszerítjük őket pelenkázásra. Olyan rendszert alakítottunk ki, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesüljön a gyermeknevelésben és a munkahelyeken is. Nálunk számítanak az apák is, szorgalmazzuk is, hogy minél többen menjenek apasági szabadságra. Nem tudom, tudja-e, hogy a világon legbőkezűbb gyermeknevelési támogatási rendszerrel sikerült elérnünk a gyermekvállalási kedv növekedését; azt is, hogy ebben az országban a legmagasabb kisgyerekes anyák foglalkoztatottsága. A húsz és hatvannégy éves közötti nők nyolcvan százaléka dolgozik. Csak ehhez az kell, Szijjártó úr…

– …Ugyan, az Orbán kormány csak segíti a családokat, ezért nem költünk bevándorlókra egyetlen fillért sem.

– Ismeri például azt a kifejezést, hogy kollektív szolidaritás?

– Nem ezért hívtam, kérem, mondjon valamit, amivel enyhíti vagy jóvá teszi a bődületes kijelentését. Megnyugodjanak a magyar emberek, hogy nálunk ők számítanak, nem a bevándorlók.

– Mondok, ha azt akarja. Svédországban az a körülbelül harmincöt-negyvenezer magyar bevándorló is ugyanúgy számít, ugyanúgy költ rájuk a svéd állam, mint bárki másra. Tehát, a magyarokra is. Van véleménye?

– …..

– Halló! Letette a telefont? Halló! Az Orbán-kormány tagjai nem szoktak köszönni? Vagy csak a nőknek nem? Adjö.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!