NEHAZUGGY

Vajon kezd végre betelni a pohár?

Lázár Gergő | 2019. Február 15, Péntek | 10:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Miskolci Sega Hungary Kft. dolgozói megpróbálkoztak azzal, amit az Audi dolgozók hetekkel ezelőtt sikerre vittek, vagyis teljes munkabeszüntetéssel próbálták meg rávenni a céget több követelésük teljesítésére. Az Audi dolgozóival szemben azonban a miskolci cég munkásainak mindössze 10-20%-a volt hajlandó csatlakozni a sztrájkhoz – noha a sztrájkot támogatók száma sokkal magasabb –, ezért sajnos kudarcot vallottak. Ez önmagában még nem lenne hír, azonban ha megemlítjük azt a tényt, hogy a munkáltató egy raklapokkal körülvett területre – ahol sem székek, sem asztalok nem voltak – terelte a sztárjkolni kívánó dolgozókat, úgy már mindjárt más képet fest a dolog.

A dolgozók elmondása szerint a munkáltató egy 20 pontos listát adott át nekik, amiből legalább 10 ellenkezik a sztrájktörvénnyel. Tárgyalni nem voltak hajlandóak velük, emellett pedig megkötötték, hogy milyen keretek között sztrájkolhatnak, ami a szólás- és véleménnyilvánítási szabadság teljes figyelmenkívül hagyása. A sztárjkolók a következőket követelik követelik a Sega Hungary Kft.-től:

12,5 százalékos egységes béremelést (minimum 200 ft/óra),
lojalitási bónuszt,
a bejárás költségének teljes finanszírozását,
karácsonyi ajándékot,
jubileumi jutalmakat,
és juttatásokat.

A dolgozók elmondása szerint a cég nem hajlandó tárgyalni velük, ugyanis az idei költségvetésükbe nem fér bele a követelések egyikének teljesítése sem. Hogy itt mégis miről van szó? Az Audi sztrájk sikerességének köszönhetően a hazai dolgozók (ha nem is mind) rájöttek arra, hogy nekik is vannak jogaik. Ők nem csak rabszolgák, akik jogaiktól megfosztva örülhetnek annak, hogy egyáltalán egy gyártósor mellett robotolhatnak, hanem európai munkavállalók, akiknek kijár az emberi bánásmód és a versenyképes fizetés. Ez azonban rossz hír a hazánkba az elmúlt években a kormány által nagy boldogan idecsábított külföldi gyáraknak, ugyanis pont azért jöttek ide, mert tudták, hogy egyrészt a magyar kormány kvázi fizet nekik azért hogy idejöjjenek, másrészt pedig a magyar munkás nem kér fizetésemelést és nem panaszkodik a munkakörülményekre sem.

Az összeszerelőüzemek vezetői egészen ez év januárjáig azt hihették, hogy a magyar munkás bármit lenyel, velük azt tesznek, amit csak akarnak. Az Audi sztrájk azonban áttörte a falat és egy olyan folyamat indult meg, amely gondot okozhat a magyar kormánynak. A GDP ugyanis évről-évre növekszik, nem kis mértékben köszönhetően az olcsó magyar munkaerőnek. Azonban ameddig a Lidl, vagy az Aldi szinte évente emeli a dolgozók – és nem csak a német vagy osztrák dolgozók – fizetését, illetve jutalmazza meg őket egy-egy sikeres év után, addig a hazai összeszerelőüzemek dolgozói hasonlókról csak álmodhatnak. Sztrájkjogaiktól szinte teljesen megfoszották őket, a szakszervezeti képviseletüket pedig felvásárolták – lefizették a szakszervezeti vezetőket –, vagy teljesen ellehetetlenítették, így valós képviseletre már lehetőségük sincs.

Elég csak arra az esztergomi esetre gondolni, amikor a Magyar Suzuki Zrt. egyik munkavállalója elhatározta, hogy megalapítja a Vasas Szakszervezet alapszervezetét a cég esztergomi gyárában, ám már másnap kirúgták. A cégnek ugyanis egyáltalán nem érdeke, hogy egy szakszervezet létrehozásával a sztrájkhajlandóságot növeljék a cégnél. Miért? Mert valós képviselet nélkül csak elégedetlen egyének vannak, akiket egy multinacionális vállalat simán kicsinál. Azonban ha az elégedetlen dolgozók egy szakszervezetbe tömörülve közösen, szervezetten követelnek béremelést, azt már nehezebb megoldani. Egy szakszervezetnek hatalmas ereje tud lenni, mivel egy általános sztrájk napokra, hetekre megbéníthat egy teljes gyárat. A valós hatalom nem a munkáltató, hanem a dolgozók kezében van, még ha ezzel sokan nincsenek is tisztában.

Az Audi sztrájk valami olyan volt a gyári munkások életében, mint a decemberi képviselői ellenállásból induló több hetes tüntetéssorozat. Reményt adott és megmutatta, hogy a hatalom végső soron nem azok kezében van, akik a bársonyszékekben ülnek, hanem azok kezében, akik a kemény munkával valóban elősegítik az ország fejlődését. A beszámolók szerint a miskolci sztrájk még nem ért véget, ugyanis a gyakorlatilag karámba terelt munkavállalók kitartanak a követeléseik mellett és nem adják fel, ameddig azokat nem teljesíti a cég. Mi nagyon reméljük, hogy sikerrel járnak és sikerül bebizonyítaniuk, hogy az Audi sztrájk nem egy száz évente előforduló csoda volt, hanem a jövő a hazai munkavállalók számára.

A szakszervezetek megerősödésével egy élhetőbb közeggé lehetne tenni a hazai munkahelyek többségét, ahol a mai napig visszaélnek az emberek jogaival. Magyarország az Európai Unió része, ezért minden munkavállalónak kijár az európai bánásmód, bármennyire fáj is ez azoknak a cégeknek, akik csakis azért hozták az országba az összeszerelőüzemeiket, mert a magyar munkaerő európai viszonylatban borzasztóan olcsó. Elég volt abból, hogy hülyének néznek egy teljes társadalmat és kihasználják azt, hogy az emberek jobban félnek a munkahelyük elveszésétől, mint hogy felemeljék szavukat az őket ért visszaélésekkel kapcsolatban. Itt az ideje, hogy csatlakozzunk végre Európához, ha már egyszer mi is ennek a kontinensnek a részei vagyunk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!