NEHAZUGGY

Mi megdöglünk, ők meg a hulláink fölött fehérvéri huszárokat danolva csapkodják a térdüket a röhögéstől

Molnár Bálint | 2019. Február 14, Csütörtök | 18:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,765,496 forint, még hiányzik 1,234,504 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Amíg ti novákkatalinokkal meg orbánviktorokkal töltitek az időt, sokkal rémisztőbb dolgok is történnek.

Igen, az általam nagyrabecsült olvasónak, aki ráadásul olykor írni is szokott, tökéletesen igaza van. Sőt, olyannyira igaza van, hogy 2010 óta (és ez megint nem az elmúlt nyolc év védőbeszéde, ha valaki félre akarná érteni esetleg, nem szükséges) leginkább rémisztő dolgok történnek. Annak a leghalványabb reménye nélkül, hogy ebben az egyik kétharmadtól a másikig gondosan, módszeresen felfőzött, mára zubogó NER-moslékban ne perzselődnénk halomra. Úgy, hogy már fel sem tűnik, hogy a tegnapelőtt még elviselhető 22 fokos löttyből hogyan lett mára 49, holnapra meg hogyan lesz 52 fokos izé.

Közben meg az is a helyzet, hogy a fent idézett bölcsességgel rengeteg bajom van, és nem azért, mert ne lenne világos számomra, hogy a sokkal rémisztőbb dolgok sorában ne lenne kellően rémisztő a Magyar Tudományos Akadémia autoriter rezsimekben is párját ritkító kivéreztetése; ha jól értettem, erre célzott olvasónk és időszakos vendégszerzőnk.

Ha az a kérdés, és az alig félreérthető szemrehányás tárgya, hogy meg tudjuk-e józanul ítélni azt, hogy mi számít rémisztőbbnek minél (vagyis különbséget tudunk-e tenni aközött, amire érdemes időt pazarolni attól, amire nem), akkor annyi mindenről kellene beszélnünk, hogy úgy sem lenne rá elég idő (az energiát és az erőforrásokat most hagyjuk is), ha a nap unortodox módon nem 24 órából állna, hanem a sokszorosából.

Például foglalkozhatnánk azzal – ahelyett, hogy novákkatalinokkal és orbánviktorokkal töltenénk haszontalanul az időt -, hogy miképpen jutottunk el a versenyjog, a tulajdonjog és úgy általában véve a demokratikus jogok hulláján taposva odáig (ha nem is közvetlenül mi taposunk, a taposás folyamatosan történik), hogy ma már az állampárt, illetve az annak illiberális szarát lapátoló segédmunkások büszkék arra, hogy ők nem médiát csinálnak, hanem kormánypropaganda-gépezetet működtetnek. Tegnapelőtt, amikor még csak 22 fok volt, megpróbálták eltitkolni, kimagyarázták és talán otthon a tükör előtt szégyenkeztek is miatta. Mára minden gátlásukat levetkőzték, ez lett kormányzásuk csúcsteljesítménye: hogy egy brutálisra duzzasztott, mindent túlordító, ellopott közpénzből kitartott gyárat használnak a nemzeti agymosásra, lejáratásra, valósághajlításra, és működik.

Igen, Novák Katalinnál sokkal rémisztőbb dolgok is vannak ott, ahol a Miniszterelnökség élére katapultált, nagyra nőtt óvodást imitáló sztárjogász mára virradóra arra vetemedett, hogy nyíltan okádta a pofánkba: a mindenki pénzén eltartott, valamiért jobboldalinak csúfolt propagandistának lenni önmagában erkölcsi fölényt jelent azokkal szemben, akik szakmai értelemben valóban újságot írnak, amennyiben az újságíró kutyakötelessége a mindenkori hatalom ellenőrzése.

Hogyne történne kismillió sokkal rémisztőbb dolog annál, mint hogy Novák Katalin és Orbán Viktor nem csupán megszületett, de bele is gárgyult az örök hatalmon maradás ígéretébe, ahol azokat nevezik erkölcsi vonatkoztatási pontoknak és morálisan fölényes humanoidoknak, akik arra szerződtek, hogy emberi életeket tegyenek tönkre. Nyugi: kurvára nem a Demeter Márta időközben elhunyt édesanyja köré felhúzott hullagyalázó történet volt a legalja. Nem Vona Iszlámsimogató Buzi Gábor kiszínezett magánéletével kezdődött és nem is Hadházy Szomszédgyilkos Ákos lyukas zoknijával, esetleg 140 négyzetméteres felháborító luxusával ér véget ez az erkölcsi szárnyalás. Ami önmagában is sokkal rémisztőbb lehetett volna eddig is, mint Mészáros Lőrinc bármelyik összelopott milliárdja, ami azóta már az Orbán-dinasztia életfogytiglani, közpénzből összegerebléyzett luxusát dicséri. Nem szégyellik, ellenkezőleg: nyíltan, röhögik bele a pofánkba, hogy üzleti ügyekkel nem foglalkoznak.

Az van, hogy tök jó lenne, ha megengedhetnénk magunknak azt a fajta kényelmes relativizálást és bagatellizálást, amely szerint a Magyar Tudományos Akadémia beszántása rémisztőbb dolognak számít, mint mondjuk az, hogy a 21. század nagyobb dicsőségére a világszínvonalú magyar egészségügy berkeiben még mindig a kórházi fertőzés nevű rákfene tizedeli a lakosságot. Vagy hogy embereket gázolnak el tucatjával országszerte, az Elios által kivitelezett sötétbe borítási akciótól egyáltalán nem függetlenül azért, mert mindennél fontosabb volt, hogy Tiborcz István miniszterelnöki vő kényelmesen lefölözhesse a 200%-os hasznot az éppen aktuális közpénzüzletből. Emberi életekkel szórakoznak kilencedik éve, és a budai Várból a legritkább esetben sem látszik a balassagyarmati elfekvő földszintje. Igen, most éppen az Orbán gátlástalan tudathasadásától és küldetéstudatától bűzlő Novák Katalin van rivaldafényben, neki jut pódium arra, hogy elmagyarázza kellő számú embernek, miért lesz jó az állam csecsén lógva gyerekeket futószalagon nemzeni pár millió szaros forintért cserébe, és a függőségbe taszajtottság keresztjével a nyakban miért is szükséges tapsikolni az ingyenesnek csúfolt ebédnek. Vajon ez semennyire nem rémisztő? Tényleg?

Szerintem nagyon fasza lenne, ha leszoknánk erről a közvetlen/burkolt gumicsontozásról és arról, hogy abban a hitben ringatózzunk: a kórházi dolgozók, a tűzoltók, a szövőnök, a kecskepásztorok, a nyugdíjasok, a szalag mellett három műszakban összeszerelők, vagy az akadémikusok kormányzatilag vezérelt gyomorszájon rúgása között súlyossági különbségek vannak. Hogy ezek az emberi sorsok minőségileg olyannyira különböznek egymástól, hogy feltétlenül rangsorolni kell őket. Mert az akadémikus urak kutatásai mégiscsak előrébb valók, mint az ápolásra szoruló gyerekét egyedül nevelő mosónők keservei. Nem, basszus, nem! Ebben az elcseszett, kiskorúságban tartott, rommá butított, megtört, de legalább tömény gyűlölettel hergelt országban nincs már olyan, hogy rémisztő, rémisztőbb, legrémisztőbb.

Tisztán emlékszem, hogy ezelőtt egy évvel még elborzadva olvastam Benedikty Béla cikkében (talán több is volt) a tömeggyilkos szót a fennálló rezsimmel összefüggésben. Ma már nem vagyok ennyire finnyás, és nem azért, mert elveszítettem volna az erkölcsi zsinórmértékemet azóta, hanem mert finomkodhatunk ameddig rosszul leszünk, ők nem finomkodnak. Úgyhogy bármennyire triviálisnak tűnik, számomra már nincs különbség a durvaság, a gonoszság, a kártékonyság, a rémisztőség tekintetében aközött amit az Akadémiával művelnek, amit a CEU-val, a közoktatással, a felsőoktatással, a mezőgadaságból élőkkel, a szerencsejátékból élőkkel, a trafikosokkal, a rendőrökkel műveltek és művelni fognak. Ahhoz képest, amit szellemi és lelki értelemben tönkretettek, már a népirtás és a közvetett tömeggyilkosság sem tűnik durvának.

Mi megdöglünk az elsötétített útkereszteződésben, az omladozó kórházban, vagy a fűtetlen lakásunkban, ők meg a hulláink fölött fehérvéri huszárokat danolva, félrészeg, öblös büfögések kíséretében a térdüket csapkodják a röhögéstől, mert az ő demokratikus felhatalmazásukra való tekintettel nekünk különben is kuss. Én meg tegyek úgy, mintha ebben az Orbánoknak és Novákoknak semmi szerepük nem lenne. Ne már. A legnagyobb tisztelettel kérem, senki ne jöjjön azzal, hogy ebben az évtizedes pusztításban az orbánviktorokkal és a novákkatalinokkal való foglalkozás azért baromság, mert ennél sokkal súlyosabb dolgok történnek. Nem, itt már minden egyformán súlyos és rémisztő, a vegytiszta gazemberség manifesztációi nincsenek hierarchikus viszonyban egymással. Ha ezt megértjük, akkor egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy a kötél szappanozása helyett rájuk borítsuk az asztalt.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!