Október 22,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A spanyolok legnagyobb problémája nem Soros György, hanem saját identitásuk

Előrehozott választásokat akarnak, elegük van a Pedro Sánchez vezette kormányból, mely az országot migránsokkal árasztotta el. (888)

A spanyol kormány egy igen nehéz korszak elé néz, amelyhez alapvetően semmi köze nincs a bevándorlásnak, a magyarországi lakájmédia mégis megpróbálja ezt úgy beállítani, mintha minden baj okozója ez lenne. Ez alapvetően csak egy huszadrangú hír lenne – mármint az, hogy a kormánymédia ismét hírt hamisít -, azonban mivel igen sok emberhez eljutott ez az eszetlen baromság, ezért fontosnak tartom, hogy a valóság is eljusson. Igen, Spanyolországban valóban gondok vannak, azonban ennek sokkal több köze van a katalán kérdéshez, valamint az ebből politikai hasznot remélő nacionalista és konzervatív pártokhoz, mint bármi máshoz. Szerintem kezdjük az elején. Körülbelül onnan, hogy mégis hogyan jutottunk el oda: 45 ezer ember követeli a jelenlegi spanyol kormány lemondását és új választások azonnali kiírását.

2018 júniusában a szocialista PSOE vezetője, Pedro Sanchez került miniszterelnöki pozícióba, akinek pártja a korábban hatalmon lévő konzervatív PP folyamatos korrupciós botrányait kihasználva, egy bizalmatlansági indítvány benyújtását követően szerzett elegendő többséget a kormányzáshoz. Ez csupán idő kérdése volt, az akkor hatalmon lévő jobboldali konzervatív PP ugyanis havonta keveredett hatalmas korrupciós botrányokba, olyanokba, amely után még Mészáros Lőrinc is megnyalná mind az öt ujját. A bukást követően a magyar kormánymédia úgy szállt rá Pedro Sanchez szocialista miniszterelnökre, mint légy a szarra. Nem szalasztottak el egyetlen alkalmat sem, hogy ne próbáljanak meg ordas baromságokat összehordani róla.

Szerintük Sanchez sorosista, aki bevándorlók millióit – nem tudom épp hol tartanak a számok – próbálja meg betelepíteni az országba, isten tudja pontosan mikor, milyen céllal. Csak azt felejti el megemlíteni a propagandaüzem – ez esetben a 888 – szalagmunkása, hogy az előző, konzervatív, jobboldali kormány is hasonló számban engedett be menekülteket az országba, ugyanis a spanyol egy befogadó nép. A Köszöntjük a menekülteket! transzparens Barcelonától egészen Madridig ott lóg minden városháza falán, és ott lógott évekkel ezelőtt is. Ez ugyanis nem egy újkeletű gondolkodás, nem a „szocialisták” bűne, hogy a spanyolok befogadóak, hanem egyszerűen tény. Nem a szocialisták, nem a sorosisták, nem a konzervatívok, hanem a spanyolok.

A spanyol parlament a mai napon szavazza meg a jövő évi költségvetést, amelynek elfogadásához a katalán pártok beleegyezése is szükséges. Ők azonban csak akkor hajlandóak arra rábólintani, ha a spanyol kormány leül velük egy tárgyalóasztalhoz – ez megtörtént, egyezség azonban nem született -, hogy megbeszéljék egy törvényes függetlenségi népszavazás körülményeit. Noha a szocialista kormány elmondta százszor, hogy ők sem támogatják a katalán függetlenséget, ez sokaknak nem elég. Hogy miért nem? Mert a korábban hatalmon lévő konzervatív PP, a sokak által centristának nevezett, a valóságban azonban a nacionalista érzelmekre építő CS-sel, valamint a szélsőjobboldali, már-már fasiszta eszméket valló VOX-szal összefogva hergeli az embereket. Ez persze nem újdonság, hisz a politika sajnos igen sokszor erről szól.

Ha mindez nem lenne elég, még a katalán függetlenségi szavazást megszervező vezetők és politikusok pere is elkezdődött a mai napon, amely előreláthatóan 3 hónapig fog tartani, több száz tanú, köztük a volt miniszterelnök Mariano Rajoy meghallgatásával. A spanyolok többsége azt szeretné, ha a referendumot megszervezők több évtizedre börtönbe kerülnének, ami nincs kizárva, ugyanis többükre 25 év börtönbüntetést javasoltak. Ezt a hangulatot a PP-CS-VOX trió megpróbálja a legjobban kihasználni, amelynek eredményeképpen akár előrehozott választásokat is tarthatnak az országban. Amennyiben ez megtörténik, úgy vélhetően ezen három párt közös koalíciója alakíthat kormányt, mint ahogy ez megtörtént az ország déli régiójában, Andalúziában pár hónappal ezelőtt.

A katalán kérdés Spanyolországban az egyik, ha nem a legfontosabb kérdés immár évek óta. A spanyolok ugyanis attól tartanak, hogy a katalánok elszakadása romba döntené a spanyol egységet, ezért mindenáron, akár erővel is, de megakadályozzák mindenféle referendum megtartását. Ehhez megvan a törvényi hátterük, ugyanis az 1978-as alkotmány ezt szigorúan tiltja és ezen nem kívánnak változtatni. A katalánok igen nagy hányada – pontos számokat nehéz lenne említeni – azonban függetlenségi szavazást szeretne, még ha függetlenséget nem is feltétlen akarnak. Ez a feloldhatatlan állapot évről-évre gondot okoz szinte minden spanyol kormánynak. Pedro Sanchez azonban az időközben lemondó elődjétől, a konzervatív Mariano Rajoytól eltérően – aki az erőt választva rendőrökkel verette szét a szavazást – úgy gondolja, hogy ideje tárgyalni a kérdésben, hogy közelíteni tudják az álláspontokat.

Mint írtam, ezt – illetve a spanyolok érzékenységét a katalán kérdésben – a PP-CS-VOX trió tökéletesen kihasználja: ennek eredménye volt a két nappal ezelőtti 45 ezres tüntetés is, ahova buszokkal szállították a párt szimpatizánsait az ország minden tájáról. Ez így igen csalóka képet festhet, a valóság az, hogy az ország – mint ahogy a polgárháború idején, úgy most is – két részre szakadt. Ezt a két tömböt pedig a politikai pártok folyamatosan hergelik, hogy a saját malmukra hajtsák a vizet, miközben elfelejtik, hogy ennek milyen következményei lehetnek. Sajnos itt élve azt kell hogy mondjam, a nacionalizmus egyre inkább elharapódzik az országban, ahol emberek ezreinek okoz örömet az, ha a helyi rendőrség által véresre vert katalán szavazókat látják fotókon és videókon.

A spanyol társadalom ismét két részre szakadt, aminek egyszer már borzasztó következményei voltak. Ahogy akkor, most is az egyes politikai pártok terelik a saját karámjaikba a megvezethető emberek tömegeit, bele sem gondolva a következményekbe. A spanyolok legnagyobb problémája nem a migránskérdés, még csak nem is Soros György, hanem saját identitásuk. A polgárháborúról beszélni, vagy Franco tábornokot megemlíteni a mai napig tabu, noha a háború 80 évve ezelőtt ért véget. Egy problémát annak elhallgatásával soha nem lehet megoldani, mégis úgy tűnik, a spanyol társadalom inkább hajlik arra, hogy elnémítsák a függetlenséget akarók hangját, mint hogy leüljenek egy tárgyalóasztalhoz. A katalán függetlenségpárti vezetők perének kimenetelétől függhet az, hogy milyen irányt vesz az ország. Ehhez semmi köze Soros Györgynek, vagy a menekülteknek. Csak és kizárólag a spanyoloknak.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.