Pocsék érzés lehet a fideszes médiamocsárban lapátolni az ürüléket. Reggel felkel az ember, megborotválkozik, leköpi a tükröt, bemegy a munkahelyére, hány egyet a mosdóban, kiöblíti a száját aztán belebámul a kamerába és mondja, csak mondja az aznapra kiosztott ocsmányságokat. Közben ő maga is tudja, hogy hazug moslék az egész – tudnia kell, mert elméletileg tud olvasni, tehát minimális mértékben legalább gondolkodni is képes -, de azzal nyugtatja magát, hogy ez is csak egy munka. Kell a fizetés. Ha ő nem teszi meg, megteszi más. Ő csak parancsot teljesít. Valahogy így gondolom.
Nem is feltétlenül ezeken a csúszómászókon csodálkozom (bár rajtuk is, mert menthetetlenül naiv vagyok), hanem azokon az embereken, olvasókon és nézőkön, akik gondolkodás nélkül beszopják a különféle propagandaoldalak és propagandatévék lábszagú hazugságait. Eleve nem értem az olyan embereket, akik kritikátlanul elhisznek bármit. Ez most a Hadházy Ákos ellen indított szánalmas lejáratóhadművelet apropóján jutott eszembe. Megint.
Az alaphelyzet a következő: Hadházy Ákos ténykedése árthat az önmagát kormánynak kikáltó bűnbandának. Mert Hadházy sorra hozza nyilvánosságra a korrupciós ügyeket – ez önmagában még nem veszélyes annyira, hiszen a jogászokból álló maffia alaposan körülbástyázta magát és ameddig Pintér Sándor és Polt Péter a helyén van, addig baj nem lehet semekkora mértékű aljasságból -, de ráadásul Hadházy aláírást gyűjt azért, hogy Magyarország is csatlakozzon az Európai Ügyészséghez. Ez nem azért veszélyes, mert a maffiát bármire is kötelezné a szavazás végeredménye, hanem azért, mert akár még a saját híveik egy része – az a része, akik időnként gondolkodni is szoktak – eltöprenghet azon, hogy miért küzd Orbán és bandája foggal-körömmel valami ellen, ami az országnak nyilvánvalóan jó. Hiszen a korrupció nem jó, az uniós pénzek ellopása nem jó. Egy kormány abban érdekelt, hogy visszaszorítsa az ország megkárosítását, felderítse a korrupciót, megvédje a polgárai érdekeit. Egyetlen esetben nem érdeke a kormánynak a bűnözők lebuktatása, a közpénz megvédése: ha maga a kormány áll a bűncselekmények mögött. Semmi más magyarázat nincs.
Hadházy az aláírásgyűjtéssel életben tartja a témát, amit jó lett volna már mélyen eltemetni. Ezért Hadházyt el kell taposni. Neki is látott a szolgahad, de sajnálatos módon annyira nem találnak fogást Hadházyn, hogy egészen szánalmas bohózatot sikerül kerekíteni a karaktergyilkosság felemelő aktusából. A PestiSrácok néven futó üzemegység felderítette a nagy titkot és nagy csinnadrattával tálalta is az olvasóknak. Egy ideig próbálkoztak Hadházy kilyukadt zoknijával kampányolni (olvastam egy egész cikket arról, hogy a független képviselőnek vége van, bármit mond az hiteltelen, mert lyukas zokniban volt), de az nem hozta meg a várt eredményt. Nem is csoda, mert különösebben kiugró intelligencia nélkül is felfogható, hogy előfordul bizony ilyesmi. A zoknik már csak olyanok, hogy elkopnak és egyszer elérkezik az a drámai pillanat, amikor a vékonyra kopott anyagban megpattan egy szem és megszületik a folytonossági hiány, egyszerűbb nevén a lyuk. Ameddig a kopott anyagot nem észleli az ember – ez még teregetés közben sem feltétlenül szúr szemet -, a lyukat észreveszi és a fuszekli este a szemetesben landol. A szemfüles aranyásók azonban elkapták azt a pillanatot, amikor a zokni már kilyukadt, de még nem jutott el a szemetesig. Miután az emberiség elég nagy hányadával előfordult már hasonló, elmaradt az országos felháborodás és Hadházy Ákost nem verték agyon a nyít utcán a feldühödött polgárok.
A következő kísérletnek most vagyunk éppen tanúi. Ez még jobb, mint a lyukas zokni. Vagyis szánalmasabb. Na jó, annál semmi nem lehet szánalmasabb, de azért ez is vicces. Hadházy Ákos és felesége ugyanis vett egy társasházi lakást. Négy gyerekük van, tehát nem másfél szobás panelben gondolkodtak. Eladták a feleség budapesti lakását, vettek még fel valamennyi hitelt a banktól és vásároltak Szekszárdon egy három lakásos társasházban egy 140 nm-es LUXUST! Mert az már a mocsármédia szerint luxus, ha egy középkorú házaspár, melyenek férfi tagja állatorvos – azt nem tudom, a hölgy tagnak mi a szakmája, de nem is közügy -, mégpedig jóhírű, hosszú praxissal rendelkező állatorvos, a szekszárdi állatklinika egyik tulajdonosa és a klinika nyereségének fele részben haszonélvezője, a hattagú családjának egy 140 nm-es lakást vásárol.
Nézzük azt a luxust:
Hát ez tényleg elképesztő rongyrázás! Nem is értem, miből telik rá Hadházynak. Már látom is lelki szemeimmel, ahogy lyukas zokniban kiáll a már most rothadozó garázs fölötti luxusterasz betonjára és elégedetten legelteti a szemét a szemben lévő tűzfalon.
Komolyan ezzel a lakással akarják kicsinálni Hadházyt? Azt vesz a házaspár a saját pénzéből és a saját hiteléből, amit csak akar. Akár luxuslakást is, amitől ez az építmény olyan messze van, mint a propagandamédia előgerinchúros kiszolgálói bármi emberitől.
A kérdésem csak annyi, hogy a menthetetlen fanatikusokon kívül a többi hívőt nem irritálja, hogy a sajátjaik idiótának nézik őket? Mert engem zavarna. Nagyon.
Ha már ennyit foglalkoztam egy teljesen méltatlan társasággal, legyen valami értelme az elfecsérelt időnek. Úgyhogy ide teszem a linket, lehet tájékozódni az uniós ügyészséghez csatlakozás fontosságáról és aki úgy érzi, ne sajnálja a fáradságot, írja alá bátran.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.