NEHAZUGGY

Felcsút Tájmsz

Tamás Róbert | 2019. Február 7, Csütörtök | 10:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,598,249 forint, még hiányzik 401,751 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Én megpróbáltam. Nekifutottam az átkeresztelt Magyar Időknek, mert hátha. Nem kérdés, senkit nem okolhatok a tulajdon tulokságomért, csak önmagamat. Nem tudom, miből gondoltam, hogy amennyiben a lepusztult külvárosi vizelde bejárata fölé kiírja valaki, hogy Notre Dame, attól bármi is változik. Nem változik. Akkor sem változna, ha az összes propagandaportált egy mozdulattal összevonnák és Felcsút Tájmsz néven lehetne hozzájutni a napi hazugság-gyűlölet koktélhoz.

Vicces volt a napokban kitört hülyeség-cunami, a viharsebesen lemondatott kereszténykonzerv-propagandagyár vezetője és az az eszeveszett óbégatás, ami követte a drámai eseményt. A bolydulat oka az volt, hogy bele lett taposva az önérzetes propagandisták hamvas lelkébe, amennyiben nem jótollú újságíróknak neveződtek ők. Ekkor betoppant Kocsis Máté és csodát láthattunk. Olyat már láttam nem egyszer – több kutya gazdájaként – hogy az eb kinyalja a tulajdon seggét. Olyat azonban még soha nem tapasztaltam, amit a propagandisták majomügyességgel előadtak: Kocsis Máté nyelvével nyalták ki a saját seggüket. Igazán szórakoztató mutatvány volt.

Felmerül azonban a kérdés: miért ennyire fontos a maffiának pátyolgatni a sérült lelkű pasasokat és pasasinákat, akik évek óta abban a hitben ringatóznak, hogy ők újságírók? Mert lelkük van nekik. Nem elég a fizetés, a teljeskörű védelem, már megint az van, ami ilyenkor lenni szokott: tisztelet kell, elismerés, szeretet, csodálat. Minden olyasmi, amihez saját jogon nem jutnak hozzá. Ez érthető is, az ember már csak ilyen. Mindig arra vágyik, ami nincs. Ez vitte előbbre a világot, ezért vagyunk képesek időről időre átlépni a tulajdon árnyékunkon. Tehát a propagandisták vágya érthető, a maffia fülvakargatása nem annyira. Eddig sem érdekelte őket, hogy a személyzet boldog-e, avagy sírva alszik el minden este a cselédszoba sarkában. Mennyiben más, miért fontosabb a propagandisták lelke, mint bárki másé?

Én erre egyetlen logikus magyarázatot találtam, bár eddig sem volt titok, nem most sikerült feltalálnom a langyos vizet. A maffiának mindennél fontosabb a propaganda. Fontosabb, mint az összes minisztérium, államtitkárság, fontosabb mint bármi. Eddig is tudtuk, hogy kormányprogram helyett kormánypropaganda van, de mégis eléggé keserves ilyen nyíltan szembesülni azzal, hogy erről szól minden. Szó sincs arról, hogy bárki, akinek ez dolga lenne, szakpolitikai kérdésekkel foglalkozna. Az fel sem merül, hogy akár az egészségügy javítása, akár az oktatás színvonalának emelése, akár az ország gyarapodása egy percig is szempont lett volna vagy lenne a jövőben. Mindössze arról van szó, hogy az emberekkel – a megfelelő számú szavazóval – el kell hitetni, hogy minden javul. El kell velük hitetni, hogy már most is remek minden, csak a rohadék ballibsik nyivákolnak megállás nélkül. Mert irigyek, mert csalódottak, hogy elveszítették a hatalmat.

A Fidesz legnagyobb kincse a propaganda. Ez az ő igazi kerítésük, ez hozta össze és ez tartja egyben a rendszert. Ez a legértékesebb vagyonuk. Ha nincs propagandagépezet, a kevésbé tájékozott hívek esetleg elkezdenének hinni a saját szemüknek, saját tapasztalatuknak. Ha nem lenne propaganda, azt sem tudnák Felsőtruttyoson, hogy egyáltalán léteznek migránsok. Most meg nemcsak hogy tudják, de rettegnek is tőlük ezerrel. Annyira, hogy közben fel sem tűnik, hogy nincs orvos a faluban, járhatatlanok az utak, tömegközlekedés alig van de azt sem tudják megfizetni, mert a közmunkásbér és a nyugdíj semmire nem elég, normális munka pedig nincs a környéken. Ha nem lenne propaganda, nem rohannának el szavazni Soros György ellen, de így elmennek, mert nehogy már az öreg amerikai zsidó nyerje meg a választást a jóképű Orbán Viktorral szemben. Pláne ne egy olyan öreg amerikai zsidó, aki be akarja hozni a migránsokat a faluba.

Jó, ezt eddig is tudtuk, csak nem sejtettük. Ideje lenne valamiben megfogadni nekünk is a kormányutasítást. Felejtsük már el, hogy ezek újságok és újságírók. Nem azok. Teljesen függetlenül a végzettségüktől, kitüntetéseiktől, műveltségüktől, tehetségüktől. Semmi közük nincs a kultúrához azon kívül, hogy harcolnak. Hogy érte, vagy ellene, az nem kérdés. Nem a jobboldali újságírást akarják ők feltámasztani, kiépíteni, vagy amit éppen hazudnak. AZ újságírást akarják eltiporni. Hogy többé senkihez ne juthasson el egyetlen egy hír sem a valóságról. Éppen úgy a demokrácia, a valóság és a magyar társadalom ellen küzdenek, ahogy az a maffiahálózat, amit mi viccesen kormánynak nevezünk. Sőt, a maffia kulcsfiguráiról van szó. Bezonyám.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!