NEHAZUGGY

Tisztességes ember nem tehet mást

H. Andrea | 2019. Február 6, Szerda | 17:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

… tisztességes ember nem tehet mást, mint hogy a fejlődést garantáló konzervatív polgári kormány mellé áll.

Ha ez a mondatfoszlány nem hangzik el a G-nap tiszteletére visszafideszesített, a mérhetetlen olvasottságú Magyar Idők hulláján szárba szökkenő Magyar Nemzet címlapos interjújában, biztosan nem veszem a fáradságot, hogy akár egyetlen szót is pazaroljak Boross Péter ünnepi tudományos-fantasztikus ámokfutására.

Csakhogy Boross Péter vendéglátós és ex-miniszterelnök nem elégedett meg azzal, hogy dicshimnuszt zengjen Orbán Viktor példátlanul erős államáról, odáig fajulva, hogy a szellemi öntisztulás, valamint a nemzeti önvédelem védőbástyájaként ünnepelje a Simicska kezéből kicsavart, a szent G-nap negyedik évfordulóján újraindult Magyar Nemzetet. (Gondolom, amit Magyar Idők néven a kutya sem olvasott, azt majd Magyar Nemzet néven milliók fognak.)

Boross Péter nem bírt megállni ott, hogy elzengje a kötelező ódákat a kormánytagokról, a jegybank elnökéről és az ország – szerinte – virágzó nemzetközi kapcsolatairól.

Boross Péter nem érte be annyival, hogy minden Magyarországot érő nyugat-európai bírálatot a bírálók morális-intellektus hanyatlásával magyarázzon.

Boross Péter számára nem volt elegendő, hogy felmondja a napi központi propagandát arról, hogy az EU jelenlegi kártékony vezetését el kell takarítani Brüsszelből (pedig mennyivel jobb lenne, ha Brüsszel helyett mondjuk Krakkó vagy Drezda lenne az EU központja), igaz, óvatosan hozzátette: bár az európai parlamenti választások után minden bizonnyal változás lesz, de nem tudja, mekkora, mivel

Nyugaton túl sok elgyötört, átmosott agyú, opportunizmusra szoktatott ember van.

Boross Péter nem dőlhetett hátra annyival, hogy a nyugati polgári, átvitt értelemben fehérnek is mondott civilizáció alkonya fölött picsogjon, midőn az Európa-szerte elterjedt morális, intellektuális rohadás (!) kontextusában név nélkül, gyereklánynak nevezve bírálta Nagy Blankát, eme rohadás hazai, agresszív, primitív, színvonal alatti, nők által elkövetett ordénáréságoknak a szimbolumát.

Boross Péter úgy gondolta, kevés lesz a németek hallatlan kétarcúsága fölött szemet forgatva a németországi lepénzelt sajtóorgánumokat köpködni és arról filozófálni, hogy

a média át tudja fordítani a közhangulatot a hiszékeny nyugati társadalmakban. Nálunk is az a céljuk, hogy lenullázódjon a parlament tekintélye és a választások eredménye.

Boross Péter nem állhatott meg a véget érni nem akaró kultúrharccal való riogatásnál, miszerint

a kultúra és tudomány világában változatlanul folyik egy ideológiamentesnek álcázott mételyezés.

Boross Péternek muszáj volt elmenni a falig, amikor a kormány elleni, szakmainak álcázott támadások kapcsán kimondta a végső, megkérdőjelezhetetlen evidenciaként csomagolt ítéletet:

Ezek veszélyeztetik azt a célt, hogy egészséges szemléletű, normális gondolkodású új generációk nőjenek fel. A kultúra és az oktatás, tudomány egyes elemei, csoportjai az élharcosai annak a szervezett dühítésnek, amit az Orbán-kormány ellen csapnak. Pedig mindenki tisztában van avval: nincs ma Magyarországon más kormányképes pártszövetség, mint a Fidesz–KDNP. Mondják meg, ugyan kire szavazhatnának nyugodt lelkiismerettel az emberek? Megvan a kockázata a nemzeti politika támogatásának, mert hatalmas ellenerők vonulnak fel hazánkkal szemben, de tisztességes ember nem tehet mást, mint hogy a fejlődést garantáló konzervatív polgári kormány mellé áll. Ebben nagyon bízom, elsősorban a vidék Magyarországában.

A fent olvasható összefoglalónál háromszor, de inkább négyszer hosszabb terjedelmű ex-miniszterelnöki valósághajlítás (már sokszor mondtuk, hogy nem érdemes ilyen oltári nagy lamentálásokat a tábor elé hányni, mert nem valószínű, hogy van rá befogadóképesség) minden egyes sora mellbevágó, és egyáltalán nem azért, mert az évtizedek óta hanyatló, haldokló, rohadó imperialista Nyugatról szóló mantrák ugyan nem feltétlenül Borossal kezdődtek, de lám, ez az elgyötört, átmosott agyú, opportunista világ még mindig nem fulladt bele a saját taknyába, még mindig fenyegetést jelent és megpróbálja szétverni az orbánista nemzetállami, pozitívnak csúfolt értékrendet.

Talán nem is azért, mert az uszító kék plakátokkal, félmondatos csatakiáltásokkal és egyperces gyűlöletadagokkal mérgezett országban Boross elvtárs a totális önkritikátlanság szellemében, jó fideszes tempó szerint másokra vetíti ki mindazt, amit szeretve ajnározott kormánya harmadik kétharmada művel. A lefizetett, milliárdos sajtójával, a parttalan, hergelő sorosozó-migránsozó agymosásával, a földszintes összeesküvés-elméletekre felhúzott hazugságaival, a nemzet szellemi nyomorúságba taszításának éjt-nappallá tevő fáradozásaival.

Hanem azért, mert a finkelsteini kotta hibátlan felmondása mellett Borossnak van pofája a tisztességes embereket a szájára venni, és vélhetően véresen komolyan is gondolja, hogy tisztességes ember csak az lehet, aki a fejlődést garantáló, konzervatív-polgári Orbán-kormányra szavaz. Nem hiszem, hogy van annál nagyobb pofátlanság, mint Orbánt és gazdasági érdekcsoportját a tisztesség szinonimájaként emlegetni, és a Nyugat fröcsögő szapulása közben nagyvonalúan elhallgatni azt a tényt, hogy a jelenlegi hatalom saját vállalkozásaként üzemelteti az országot. Mintha nem egy szűk kör lopta volna szét az országot (az Európai Unió harmadik legkorruptabb, a szegénységet, a leszakadást és a diktatúrába menetelést tekintve a mindenkori listavezetők közé tartozó országát), mintha nem egy szűk kör titkolná kilencedik éve a nyilvánosság elől, hogy mire szórja a közpénzeket, mintha működne az igazságszolgáltatás, és mintha nem Polt Péter lenne a garancia arra, hogy a legsúlyosabb gazdasági bűncselekmények elkövetői szabadlábon, következmények nélkül élvezik a kurva életet.

Megrohadt ott minden, ahol egy nem éppen tisztességben megvénült rezsimkollaboráns azt hirdeti, hogy a tisztesség ismérve a velejéig romlott, a nagyipari gazemberséget, az immoralitást, a korrupciót szalonképessé és követendő példává tevő Fideszhez való tartozás. Bármit mondhatott volna Boross (mondott is), nem lenne annyira vérlázító, mint nyugodt lelkiismerettel kijelenteni, hogy tisztességes ember a Fideszre szavaz. Én kérek elnézést.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!