NEHAZUGGY

Közelről szemlélni a pusztulást

Lajos Kiss → Inserted Exception

Az evolúciós zsákutca a profit. Még mindig hisszük, hogy a túltermelés tartja fenn a fejlődést. Az önmagába visszatérő béke – háború – fejlődés ciklusok eredménye a mindent elborító szemét, a környezetszennyezés, de főleg a tudat mérgezése. Közel az utolsó ciklus. Az élet célja a boldogság. A profit sikeresen lecserélte annak elérési útját, ami eredetileg a harmóniára való törekvés volt egymással és a természettel, mindenféle kacatra, hogy felhalmozza az összes kincset, magának. Ez most vége felé tart, a profit növeléséhez már jelentős emberáldozatra van szükség. De a klíma katasztrófa besegít. A nagy vagyonok és kiszolgálóik tovább fognak élni, de nem örökké. Elfogynak majd. Az evolúciós csúcstermék agyat megsemmisíti a reklám és a dezinformáció intenzív besugárzása. A tudat már nem emberies, hamis. A lélek jelzi, baj van, vissza fordul gyerekkora felé, majd eltűnik, még a test halála előtt, demencia, Alzheimer és társai. Az emberiség utolsó szabad döntése az öngyilkosság. Ez is csak sufnifilozófia, de lehet a jövő is.

Mind gyakrabban találok a fentihez hasonló hozzászólásokat (jó, ennyire megrendítően okosat azért nem gyakran), lassan rászokom arra, hogy figyelmesen olvassam a Kolozsvári Szalonna közönségét – nagyjából már ki tudom szűrni azt a néhányat, akik rendszeresen a léc alatt közlekednek. Ez itt fent nem „sufnifilozófia”, ha a leírója elfogadja az én értékítéletemet, meggyőződésem, hogy minden ismert, nagynevű filozófus és író vállalná a saját nevével.

Jónéhányszor kimondtam, az emberiség nem öngyilkos képződmény. Lehet, hogy hamarosan be kell ismernem a sokadik tévedésemet, „ami eredetileg a harmóniára való törekvés volt egymással és a természettel”, ami évezredekig az együttműködés szükségességének felismerésével impregnálta az ember szervezetét, az minden eresztékében recsegve omlik össze, a hajdan harmóniára törekvő, szolidáris népek meg közelről szemlélik a pusztulást.

Megmutatom, hogyan jutottunk el a fenti idézetig:

Ildy → Inserted Exception

Olaszországban élünk és ez a szép, vidám ország is elindult ebbe az irányba. Köszönhető ez a suttyóságban világbajnok Salvininek Döbbenten tapasztalom, hogy felütötte a fejét a gyűlölködés a rasszizmus. Minket „keleteurópaiakat” már afrikai bevándorlóként kezelnek. Mindenki aki nem olasz az menyjen szépen haza. Egyenlőre „puha” intézkedésekkel, de éreztetik ezt velünk. A hivatalokban olyan igazi magyaros hangulat uralkodik. Viccesen mondom, ha honvágyam támadna, akkor csak bemegyek valahová elintézni valamit és pont olyan, mintha Pesten lennék.

Inserted Exception → Ildy

Amiről te is írsz, azt nem lenne olyan könnyű, nem lehetne egyetlen személynek felébreszteni az emberekben – ha már eleve nem lapulna ott bennük. Minél jobban fél a kisember, annál gyorsabban hullanak le a fékjei külső bátorítás hatására. És ugyan mikor félne a kisember, ha nem a számára kiszámíthatatlanul gyorsuló Világban.

Alig hetven éve, hogy véget ért az eddigi legnagyobb világégés, melyet a „mások” elleni gyűlölet indított el. Még élnek, akik emlékeznek, de élnek még olyanok is, akik nem bántak meg semmit. És eközben béke volt? Volt, ahol igen. De nem volt béke a Közel- és Távol-Keleten, nem volt béke Afrikában, nem volt béke Dél-Amerikában, Dél-Közép-Európában sem. Megállás nélkül zajlanak a háborúk a „mások” ellen, és „más” lehet már egy vallás, egy bőrszín, egy -izmus követése, vagyoni helyzet; kábé, bármi.

Ez a megkülönböztető hajlam, ez ott van az emberekben. Európában is ott van, mert nekünk az a hetven évvel ezelőtti lecke egyfelől már messze van, másfelől pedig – evolúciós ütemünkhoz képest – nagyon is közeli még. Tudom, mindenki ismer jó embereket… De tömegben ők már csak egy arányszám, és nem ujjongok, ha úgy általában meg akarom azt az arányt saccolni.

Ha létezne a társadalomtudományoknak olyan ága, ami a fizikára építkezik, akkor be lehetne ide szúrni egy szép képletet arról, hogy adott jóléti és fejlettségi szintű tömegnek mekkora ellenállása van a változásokkal szemben. Tehetetlenségi törvény, igen. Nem voltunk még ilyen sokan, és nem voltak még ilyen gyors (főleg technológiai és gazdasági) változások, mint mostanság, hát életbe lép a tömeg tehetetlenségi hatása, és mivel emberből van minden egyede, oda kezd visszanyúlkálni, ahol még stabilnak érezte a helyzetét: abba a pár évtizedbe, amikor még nem is kellett tudni arról, hogy „mások” is léteznek. Salvini, Orbán, Trump és a többiek csak kihangosító eszközei mindezeknek az egyéni belső gondolatoknak, illetve berágódott kételyek ügyes, ugyanakkor rövidlátó, haszonelvű manipulátorai.

Nagyon kevesen látják, hogy ez az első alkalom, amikor nem egy-egy ország, hanem az emberiség továbbélése az a tét, amiért „játszunk”. Kellő mennyiségű jéger betankolása után én ezt szelíden Első Galaktikus Lépcső néven emlegetem: ha megmásszuk, akkor egy fajként összpontosíthatunk hatalmas terjeszkedésre – ha pedig nem, akkor csak egy leszünk a Földről kihalt fajok amúgy rohadt hosszú sorában. A „Gyakorlati IQ és EQ” nevű tantárgy záróvizsgájának kezdtünk neki, de ezt nem nagyon hozza elő senki. Mondjuk a lépcső, az ettől még lépcső marad.

Koklikó → Inserted Exception

Volt már ilyen többször a látható múltban, hogy technológiai ugrást önistenülésnek tekintettek az emberek…mindig bukás lett a vége…csak abban bízhatunk, hogy megint marad egy maroknyi ember, megfelelő EQ és IQ birtokában, aki majd újrakezdi…a Galaktikus Lépcső nagyon jó! 🙂 Hogy első volna? kétlem…egyébként szerintem mindig az emberiség továbbélése a tét, csak mostmár nagyon látszik…

Lajos Kiss → Inserted Exception

Ez az a gondolatmenet, ami alátámasztja, érdemes ezt a maroknyi műembert megakadályozni abban, hogy a közös vagyont ők éljék fel, határtalan dőzsölésben. Legyen a hátralévő rövid aranykor mindannyiunké. Még ha csak egy plusz sört, virslit és egy bözsiutit jelent is fejenként. Stílusos befejezés magyar módra.

Inserted Exception → Lajos Kiss

Csábítóan könnyű elmélet, csak… Csak hol van benne az, hogy a leghülyébb ember is 4.5 milliárd év csúcstermékét hordja a koponyájában? Hol van benne, mennyivel több embernek lenni, mint bármi másnak? Sehol 🙁 De talán ilyen egy evolúciós zsákutca, ha az.

Végül ideteszem azt az írást, ami elkezdte a dialógusnak induló és beszélgetéssé bővült gondolatfolyamot:

Inserted Exception

Nem vagyok semmiféle tudós, csak nézem néha a Világot a saját szemeimmel, de az ő híreinek lencséjén át. Egyre többször azt látom, hogy nem csak a mi országunk olyan, amilyen, hanem lassan alig lehet magabiztosan rábökni egyre-egyre, amit az igazságosság, és a normalitás irányít. Vannak, de mintha fogynának.

Nézem még messzebbről, és olyankor az a cinikus gondolatom támad, hogy naná, persze. Mert politikai rendszerek ide, elvek és gyakorlat oda – maga a Világ egyre nagyobb lendülettel változik körülöttünk. A környezet, a klíma, azaz minden olyasmi, amiben és amiktől élhetünk, de a hiányukig (vagy legalábbis a komolyabb zavaraikig) meg is tudunk feledkezni róluk.

A rém cinikus gondolat az az, hogy naná, persze: ők, az Irányítók, mindezt akkor is pontosan tudják, ha a nyilvánosság előtt percenként tagadják le. Tudják, hogy az emberi civilizáció nemsoká olyan fordulóponthoz fog érkezni, amilyen még nem volt az írott történelem során. Tudják, hogy akár milliárdok is már most halálra vannak ítélve, hülyeségekre elpazarolt évtizedek miatt.

És ha tudják, akkor azt is tudják, hogy az ő felhalmozásuk az ő utódaik túlélését is jelentheti, de akár azt is tudhatják, hogy ebben a hátralévő rövid „aranykorban” lényegében bármit megtehetnek, hiszen a számonkérést, elszámoltatást simán keresztülhúzhatja az, ha emberek milliárdjai a saját helyi túlélésükért küzdenek majd, és egy lehulló morzsáért azt is azonnal elfelejtik, hogy valaha is létezett eszméje jognak, emberiességnek, igazságosságnak.

Ez itt nemcsak inspirációnak kiváló, ez önmagában is megrázó. „Tudják, hogy az emberi civilizáció nemsoká olyan fordulóponthoz fog érkezni, amilyen még nem volt az írott történelem során. Tudják, hogy akár milliárdok is már most halálra vannak ítélve, hülyeségekre elpazarolt évtizedek miatt.” Ez az itt kialakult diszkusszió az a formája az eszmecserének, amit igazán kedvelek, a sok ezer éve megismert dialógusnak a folytatása, a megbeszélés, tanácskozás, a probléma megoldásának alapos vizsgálatából induló keresés. Az együttműködés, a harmónia fenntartása által eljutni a konklúzióhoz sokkal tisztább és értelmesebb fajtája a párbeszédnek, mint az ebből eredő vita, aminek már fontosabb komponense a küzdelem, az ellentmondás, szerencsés esetben az ellenfélnek csak verbális legyőzése, mint a tételek kifejtése által való meggyőzés (a vitakultúrának van egy ideális, inkább csak elképzelt szabályrendszere, ami olyan magasan van, hogy nehéz felérni, aminek a rendszeres megszegése abból ered, hogy a vitázók a legritkább esetben vannak egy súlycsoportban, a pehelysúlyú – értelemszerűen – nem szokta sokáig bírni).

Érkezett egy újabb társ a beszélgetéshez, akit inspiráltak a dialógus íróinak a mondatai. Leírta, ami eszébe jutott. Méltó partner, azonos súlycsoport. Nem „vitatkozik”, azaz nem akar küzdeni, nem ütközik, kiegészít, tovább viszi a megoldandó feladatot.

The Sisyphus → Lajos Kiss

Ez az. Újat kell gondolni, próbálni és csinálni. Egyetlen egy létező izmus sem tudja átfogóan megválaszolni a mai társadalmi és gazdasági kérdéseket. Sehol. A legjobb amit lehet remélni, és tenni, az az, hogy valamiféle új hibrid izmust hoznak létre. Ha nem, hát nem. Nincs sehol kőbe vésve, hogy a történelemnek szükségszerűen egy jobb jövő felé kell haladnia. A dinoszauruszok abszolút időben sokkal, de sokkal többet voltak a Földön mint az emlősök, és most hol vannak? Mi, homo sapiensek, nem vagyunk a Természet (igen, nagybetűvel) kedvencei, mint egyik előttünk itt járt teremtmény sem voltak. Botladozunk előre úgy, ahogy tudunk. Meg kell tanulnunk új módon gondolkodni ha szeretnénk tovább létezni valamiféle elfogadható társadalomban. Mindenhol.

Ugye gyönyörű? Már csak egyet nem értek (dehogynem). Hogyan lehet ilyen ez az ország, ahol olyan emberek élnek, mint a fent idézettek?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább