Június 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Magyarország példa nélküli

Mivel az utóbbi napokban nagy divatja van a propaganda ragacsos bugyraiban azon szemet forgatni (akár kiemelt posztokban, fizetett hirdetésekben tolni), hogy micsoda okádék népségek ezek a balliberálisok, amiért hangot adtak – ki-ki vérmérseklete szerint – abbéli felháborodásuknak, csalódásuknak, hogy Gyurta Dániel olimpiai bajnok úszó Szijjártó Péter oldalán találta meg a boldogságát, és mivel erről a témáról szándékosan nem nyilvánítottunk véleményt, erről – a kormány oldalára tegnap felkerült – videóról lehet, hogy pár gondolatot érdemes megkockáztatni.

Arra a videóra gondolok, amelyben a miniszterek elnökének megbízottja (a Nyitrai Zsolt nevű ember, akinél állítólag egy mosógépet is könnyebben el lehet adni a főnöke szerint) spontán módon tudatlan, de érdeklődő riporternek áll, elveszi a 30 milliárdos propagandagépezet munkáját és olimpiai bajnokokat – Nagy Tímea vívót, Kenéz György vízilabdázót Vári Attila vízilabdázót és Becsey János paralimpiai úszót – kérdez arról, miért fantasztikus az az állampárt, amelyik a Bánki Erik-Gulyás Gergely-Kocsis Máté trió kezdeményezésére január elsejétől nagyvonalúan kibővítette az olimpiai bajnokoknak, érmeseknek és edzőiknek járó életjáradékot.

Röviden: a többszörös bajnokok minden aranyérmük után megkapják a mindenkori átlagkeresettel megegyező  életjáradékot, pillanatnyilag ez 324 ezer forint. (Eddig az első arany után 100, a többiért plusz 20 százalék járt). Ugyanez érvényes az ezüst- és bronzérmesekre is: a második helyezett az első helyezett járadékának hetven, a harmadik helyezett pedig az ötven százalékénak megfelelő összeget kapja (eddig 60-40 volt ez az arány). Így az ezüstért 194 600, a bronzért 129 730 forint jár, többszörs dobogósoknál már ez is halmazottan érvényes. A beterjesztők indoklása szerint az ország gazdasági helyzete most lehetőséget ad arra, hogy nagyobb járadékot kapjanak az olimpiai érmesek. Vagyis idén 3,6 milliárd forintot költenek erre a célra, ami meg sem kottyan a költségvetésnek.

Íme az olimpiai bajnokok spontán hálálkodása, nem lehet betelni vele:

Tudom, hogy ebben a kelet-európai reflexekből kivakarózni képtelen országban ez egy olyan érzékeny ügy (sőt, itt nagyjából csak ilyen árokásásra alkalmas érzékeny ügyek vannak), hogy elég nagy felelőtlenség volna megpróbálni igazságot tenni. De azért ennek a súgógépről kiválóan felmondott hálacsokornak van egy enyhén szólva is undorító vonatkozása. Már persze, ha a kozmetikázott gazdasági jobban és egyre jobban teljesítés mögötti valóságot hajlandóak vagyunk közel engedni magunkhoz.

Mert miközben Magyarország a tíz legsikeresebb nemzet közé tartozik az ötkarikás játékokon, a népességre vonatkoztatva pedig a világelsők között van (mondá Bánki Erik), ez a kiválóság egyáltalán nem mondható el semmilyen más tekintetben az országról. Vagyis az a baj, hogy miközben egy kiváló sportoló – aki ugyanolyan magyar állampolgár, mint az életet mentő tűzoltó, rendőr, vagy nővér – akár havi 1-2 millió forintra rúgó megbecsülést kap élete végéig a közösből, addig a tűzoltó égési sérüléseket szenved a nem megfelelő ruházata miatt, a csirkeháló tövében szolgálatot teljesítő rendőrt türelemre intik a bérelemését illetően, az alulfizetett nővér meg leesik a lábáról a munkaideje 16. órájában.

Az a baj, hogy miközben néptömegek vegetálnak a túlélési küszöb alatt fél méterrel és élelemre váltják a szociális tűzifájukat, mert jobb megfagyni, mint éhenhalni, addig a sokakat a kevesek kedvéért, a szegényeket a gazdagok jólétéért feláldozó magyar kormány eme hálás sportolók egykori eredményeinek bőkezű jutalmazásából igyekszik saját legitimitását és nagyszerűségét levezetni. Mert ugyan már, milyen magyar ember az, aki nem büszke az országa sportolóira és sajnálja tőlük ezt a pénzt?

Ezeknek a sportolóknak ez volt a munkájuk, erre tették fel az életüket, jól csinálták, nagyszerűen csinálták, és meg is kapták ezért a jól megérdemelt elismerésüket, sőt: mindenki büszke rájuk és akkor is elismertségnek örvendenek, ha történetesen nem zengenek dicshimnuszt a kormányról. De mi van a többiekkel, akik csak tüzet oltanak, csak beteg gyerekeket ápolnak, csak életeket mentenek, vagy csak a futószalag mellett állnak három műszakban azért, hogy a befizetett adójukat két kézzel konvertálja magánvagyonná egy szűk, de annál feneketlenebb étvágyú érdekcsoport? Mi van azokkal a kultúrharcos értelemben rossz oldalon állókkal, akiket egyenesen üldöz és ellehetetlenít a rezsim? Mi van azokkal a civilekkel, akik a kormány helyett végzik el azt a piszkos munkát, amire már nem jut nagylelkűség, és állami támogatás?

És bár ez így is épp elég baj, ez az áttetsző, nyálas, mesterkélt propagandavideó még nagyobb baj. Mert nyilván hatalmas jótétemény ez azoknak, akik kapják, és nyilván senki nem sajnálja tőlük (az évi alsó hangon 4 milliárd forint nem csak Mészáros Viktor vagyonához képest bagatell, de például a Jobbikra kiszabott büntetésből mai állás szerint 25 évig biztosan futná ezeknek a járadékoknak a folyosítására), de úgy tenni, mintha minden más rendben lenne, mintha a mezei nyomorultakat akár egy pillanatra is megbecsülné ez a kormány, az vérlázító.

Nem az a baj, hogy a mindenki adójából nagyvonalúan megbecsülik a sportolókat, hanem hogy oly sokan másokat, jellemzően az országot működtető tömegeket, akiknek nem jár szimbolikus dobogó, akiknek nem húzzák el a magyar himnuszt, meg nem. Hogy hülyének néznek és megvetnek komplett társadalmi csoportokat, hogy egészségügyre, oktatásra, tudományos kiválóságra és általában vett közsszolgáltatásokra nem futja, csak erre az ócska, könnyes melldöngetésre és a végtelen cinizmusra. Hogy a melós, aki többet akar keresni az túlórázzon, a nyugdíjas meg örüljön, hogy élete végéig dolgozhat, a tetves nyugdíját kiegészítendő.

Valami nagyon el van itt cseszve, bár nem tegnap óta, úgyhogy egyetértek: Magyarország példa nélküli. Abban mindenképpen, ahogyan egy valódi teljesítményt felmutatni képtelen, korrupt kormány a sportsikerekre felkapaszkodva, a sportteljesítményeket luxusszinten honorálva próbálja abban a hamis illúzióban ringatni az országot, hogy a magyar márpedig felsőbbrendű és különleges. Aki meg szóvá teszi, hogy legalábbis ambivalens ez az alattomos, indokolatlan rongyrázás, az demagóg hazaáruló. Hát jó.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS