NEHAZUGGY

Mészáros Lőrinc közpénzjellegétől megszabadított vagyonának minden egyes milliárdja felröhög valahol a messzi távolban

H. Andrea | 2019. Február 2, Szombat | 18:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Soha nem értettem – és szerintem ez már aligha fog változni – miért van az, hogy egyes, a versenyszférában sikeres, szakmailag elismert, egzisztenciális értelemben nem az árokparton egyik-napról a másikra túlélni kényszerülő, jellemzően nem is Kósa Lajos szellemi színvonalán vegetáló, világot látott, külföldön tanult csúcsértelmiségiek életében miért érkezik el a pillanat, amikor beteges kényszert éreznek arra, hogy a NER kebelére boruljanak. Palkovics László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium főfejese pontosan egy ilyen ember. Akire jelen állás szerint azt a nemes feladatot osztotta le az akadémiai tudással semmilyen kapcsolatot nem ápoló, mániásan futballrajongó főnöke, hogy vezényelje már le a Magyar Tudományos Akadémia belehajtását a Nemzeti Együttelhülyülési Rendszer igájába.

Egyfelől mélységesen zavarbaejtő egyáltalán szóba hozni ezt a kérdést egy olyan országban, ahol a nemzetikereszténypolgári kétharmadok egymásutánisága oda vezetett, hogy az egzisztenciális és szellemi nyomorból a még nagyobb egzisztenciális és szellemi nyomorba lökdösött, ám választásokat eldönteni képes széles néprétegek 5000 forintokért nem csak a szociális tűzifájukat hajlandóak eladni, hanem az emberhez méltó életről is régen lemondtak már. És ahol – nem utolsó sorban – néhány év alatt, papíron legalábbis, egy iskolázatlan mezei gázszerelő nevére került nagyjából minden, ami mozdítható és az is, ami nem.

Ennél csak az a zavarbaejtőbb, amikor eme – ideológiai értelemben a sötét középkorba öles léptekkel masírozó – országnak az innovációs minisztere, mellékállásban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja (akit egykor talán az önerejéből elért szakmai teljesítményéért is tisztelni lehetett) két fideszes propagandistának magyarázza 40 percen keresztül, hogy miért elengedhetetlen olyan módon átalakítani az MTA kutatóintézeteinek finanszírozását, ahogyan azt a tucatjogászok, teremfocisták és erkölcsileg teljes mértékben leamortizálódott, a kreatív közpénzlopáson kívül leginkább semmihez nem értő felkapaszkodott senkik kormánya elképzelte. Vagyis úgy, hogy az MTA kutatóintézetei áprilistól projektalapú működésre állnak át.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem alapfinanszírozást kapnak az intézetek, hanem témakiírásokra kell jelentkezniük. Értsd: a NER majd megmondja, hogy mit kutassanak, mert a NER jobban tudja. A pályázatok nyitottak lesznek azon egyetemek és a kormány által a közelmúltban létesített, és/vagy a kormány szája ízének megfelelő tudományosságot képviselő, nagymúltú intézmények számára is, amelyek megkapják az alaptámogatást. Így kerülnek majd képbe a Századvéghez hasonló, szellemi műhelyeknek csúfolt, a pártpropaganda keze alá dolgozó pénznyelő automaták is. Hogy még érthetőbb legyen: gyakorlatilag ezekre az alternatív, áltudományos gittegyletekre szabják az MTA finanszírozási rendszerét, de Palkovics megmagyarázta Gajdicsnak és Szentesi-Zöldinek, hogy mi, a hülyék is megértsük: megint nem az van, amit látunk, hanem az van, amit ők mondanak.

Mivel tudom, hogy senkinek nincs 40 perce baromságokra, én lelkesen végignéztem a produkciót, és minden vitán felül áll, hogy csodát láttam. Olyannyira, hogy Mészáros Lőrinc közpénzjellegét vesztett vagyonának minden egyes milliárdja felröhögött valahol messze, a távolban, ahonnan már soha az életben nem lehet visszavenni. Egyrészt mulatságos lenne, ha nem volna elkeserítő, hogy a valósághajlításban utazó propagandista száján hogyan csúsznak ki olyan kérdések és megállapítások, amelyek soha nem csúsznának ki a száján, ha nem arról szólna az élete, hogy melyik nap éppen mit kell hazudni, hogy mit szabad egyáltalán szóvá tenni, és miről kell kötelezően kussolni. Az a baj a főállásban hazudozással, hogy az ember egy idő után már képtelen eligazodni a maga köré felhúzott mocsoktengerben. Például:

Gajdics: Egy ilyen energiaszegény, nyersanyagszegény országban mindenki számára evidencia, hogy a fejünkkel tudunk versenyképesek lenni. Mindenki tudásalapú társadalomról és gazdaságról beszél. (Tévedés, Gajdics elvtárs! A gazda munkaalapú társadalomról óbégat évek óta, miközben a tudás ellen küzd minden egyes kiköpött szotyolahéjjal. Legközelebb jobban oda kellene figyelni.)

Szentesi-Zöldi: Jó volna, ha ez az innovatív tudás konkrét gyümölcsöket teremne és mondjuk a KKV-szektorban megjelenne, csak ugye köztudott tény, hogy ez a KKV-szektor nálunk nem annyira hatékony, mint mondjuk Nyugat-Európában. És itt a kérdés ehhez kapcsolódik, hogy a magyar gazdaság sajátos szerkezete miatt, tudniillik hogy a rendszerváltozás óta a multik kivételezett helyzetben vannak és nagyon komoly állami támogatásokhoz jutnak. A kérdés az, hogy a fejlesztések, a kutatásfejlesztések a multiknál landolnak, aminek az állam az elindítója, vagy pedig a KKV-szektorba is sikerül egy kis pénzt pumpálni. (Tévedés, Szentesi-Zöldi elvtárs! A gazda félkézzel regulázta meg a multikat, tanította móresre őket és természetesen a magyar vállakozókat támogatja a multik ellenében. Legközelebb jobban oda kellene figyelni.)

De mert senki nem jött zavarba a fentiekhez hasonló NER-t leplező beismerő vallomásoktól, Palkovics mester beleállt, és ilyeneket mondott:

A világ abban is megváltozott, hogy alapvetően egy adott közösség – most legyen ez Magyarország vagy az Európai Unió – kutatási verenyképességét máshogy kell értelmezni. Ha Amerika, Kína elhúz mellettünk, és ez történik ebben a pillanatban, akkor nekünk erre valahogy reagálni kell. (…) Az ezzel szembeni tiltakozás, hogy adjátok ide a pénzt, majd én eldöntöm, hogy mit akarok kutatni, mert az az én autonómiám, az én tudományos szabadságom, hát aki meg finanszírozza, az meg úgy gondolja, hogy nem akarja megmondani senki, hogy mit kutassál, de hogy milyen területen, ami egyébként a közösségi versenyképességet biztosítja (…), az meg egy legitim igény. Ezt csinálja az Európai Unió is.

Jön valaki, aki azt mondta, hogy lehet ezt jobban működtetni, és ez ellen van egy tiltakozás. (…) Nem olyan módon akarjuk finanszírozni a működést, hogy adunk pénzt, és az MTA majd eldönti, hogy mire akarja azt költeni, hanem a teljesítménnyel összekötött finanszírozás mellett döntöttünk.

Itt megint a változással való viszony az, ami problémát okoz: eddig így volt, miért nem jó ez így? (…) Az egész vita úgy kezdődött, hogy a magyar közösség nem jól finanszírozza a magyar tudományos kutatási tevékenységet. Körülbelül annyit költünk most kutatás finanszírozásra, mint 2003-ban költöttünk. Ez nem egy jó szám.

Glatz Ferenc akadémiai elnökként és Pálinkás József akadémiai elnökként mindketten profi politikusok voltak. (…) A két elnök regnálása alatt az akadémia semmilyen, de semmilyen politikai szerepbe nem keveredett bele. Mert ők pontosan tudták, hogy az akadémiának nem dolga, hogy az aktuálpolitikában részt vegyen. (…) Az akadémia valami miatt politizál, tehát olyan ügyekben nyilvánít véleményt, ami politikai. (…) Ha megnézzük, hogy mi történik az akadémián most, akkor az engem nagyon emlékeztet egyéb más ügyekre, például a CEU-val kapcsolatos hasonló dolgokra. Nem dolga az akadémiának és nagyon óvnám magunkat, akadémikusokat, meg az akadémiát attól, hogy ezt tovább folytassuk.

Nem tudom megmondani, hogy a Magyar Tudományos Akadémia mikor fog Bécsbe költözni, annál viszont kevés vérlázítóbb dolgot tudok elképzelni, mint amikor a szektás, harácsolásban utolérhetetlen kormány tagja kinyilatkoztatja a kiskorúsított magyar társadalom nyakában ülve, hogy politizálni, kétségbe vonni, megkérdőjelezni, vitatkozni, véleményt nyilvánítani, bírálni kizárólag a politikai pártok, politikusok, polcra felpakolt választottak és meg nem választottak joga. Hogy közügyekkel nemhogy nem kötelessége foglalkozni minden gondolkodónak, hanem egyenesen főbenjáró bűn, ha ezt teszi.

Miközben a nagyon intelligens Palkovics arra inti saját magát, hogy ne politizáljon (nemzeti tudathasadás), és elismeri, hogy a kutatás finanszírozása a mai napig gyalázott elmúltnyolcév szintjén van, véletlenül sem azért töri össze magát, hogy több pénz jusson a szégyenletesen alulfinanszírozott tudományos kutatásokra (mert ugye Gajdics is megmondta, hogy a fejünkkel tudunk versenyképesek lenni), hanem azon izzad, hogy miként lehetne az állampárt propagandaközpontjából megmondani, mit kutasson az a tudós, és mit ne. De ami mindennek a teteje: teszi ezt úgy, hogy a köztulajdon iránti felelősség és a teljesítmény mögé bújik.

Nincs annál lejjebb, mint amikor a nulla teljesítménnyel nulla hozzáadott értéket teremtő, az ország versenyképességéhez semmivel hozzá nem járuló, önerőből földhülye gázszerelő felzabálja a közvagyont, miközben Palkovics László arról hirdet igét a kizárólag a seggnyalást, behódolást, igazodást, elvtelen lojalitást díjazó elnyomórendszer felkent szolgájaként, a felismerhetetlenségig hajlított párhuzamos univerzumában pöffeszkedve, hogy ők felelősséggel viseltetnek a közösség tulajdonával szemben és azért változtatnak fekáliává mindent, amihez hozzányúlnak, mert ők a teljesítmény alapú finanszírozás hívei.

Ennyi erővel Mészáros Lőrinc is lehetne az MTA elnöke, vagy akár innovációs miniszter is, az sem lenne sokkal tragikusabb, mint ez így.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!