A magyarok közel 7 százaléka egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy télen fűtse otthonát. Ez közel 700 000 embert jelent, akik számára minden fagyos éjszaka egyenlő lehet a halálos ítélettel. Noha az uniós átlag 7,8%, ez mégsem jelent semmit, ugyanis az átlagot igencsak felhúzza Bulgária, Litvánia és Görögország, ahol az emberek több mint 25%-a van hasonló helyzetben. A régiós országok közül ismét csak Bulgáriát és Romániát sikerült lenyomni, ami azt jelenti, hogy szinte minden környzező országban jobb a helyzet mint idehaza. Emellett azonban magyarok millióit – a Habitat for Humanity Magyarországról szóló jelentése szerint 2-3 millió embert – érintik a lakásszegénység különböző formái. Az egyik legkomolyabb probléma pedig az, hogy Magyarországon a háztartások 42%-a fűt fával. Ez a szám azonban nem hogy csökkene, hanem növekszik, nem beszélve a tűzifa áráról.
Hogy ezt mégis miért tartottam fontosnak megemlíteni? Az ország egyik legszegényebb falujában, a Szolnok megyei Tiszaburán nem elég hogy átverték a helyi lakosokat a szociális tűzifa mennyiségével – a beszámoló szerint fél köbméterrel kevesebbet kaptak az ígértnél –, de még rontva az amúgy is borzasztó helyzeten a polgármester húga fogta magát és potom pénzért felvásárolta a rászorulók tűzifájának egy részét. Az egyébként 20-30 ezer forintot érő tüzelőért 4500 forintot adott a nyomorultaknak, akik bele sem gondolva az egészbe, eladták az akár a tél végéig is elegendő tüzelőt.
És hogy mégis miért adták el áron alul a több köbméter fát? A helyi lakosok elmondásai alapján ezért:
Az asszony azonnal fizetett, s így legalább hozzájutottak valamennyi pénzhez, amiből élelmet vehettek. Hogy mivel fűtenek, ha eladták a saját fájukat, arra a legtöbben a vállukat vonogatták, valahogy majdcsak lesz, mondogatták.
Itt pontosan az történik, ami a Fidesz kormányzásának több éves eredménye: az emberek teljes kiszolgáltatottságba taszítása. Azért cserébe, hogy azonnal pénzt kapjanak a kezükbe, inkább továbbadtak a talán az életet jelentő tűzifán. Hogy ők ebbe belegondoltak-e vagy sem, az természetesen kérdéses. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a polgármester húga, teljesen etikátlan módon, a szegények helyzetét kihasználva vásárolt fel több köbméter fát, amelyet majd ezek után a környező falvak lakóinak eladhat, szép kis haszon fejében. Ez jelenti a mindennapi valóságot a vidéken élő szegények számára. A perifériára szorult százezrek már nem is gondolkodnak, ha arra látnak lehetőséget, hogy gyorsan pénzhez juthatnak. Úgy hihetik talán, hogy fát lopni az ártérből még lehet – ezzel ideig-óráig talán meg is oldják a fűtés problémáját –, azonban boltban levásárolható készpénhez jutni már sokkal nehezebb. Sokak számára az a 4500 forint ugyanis elég arra, hogy pár napig ismét meleg ételt egyen a család. Hogy az árva krumpli mellé talán még hús is kerüljön az asztalra.
Kétlem, hogy ezzel a fideszes polgármester húga ne lett volna tisztában, hisz ő is ott él, látja az emberek mindennapi nyomorát. Egyszerű persze ezért, a másnapnál tovább látni képtelen nyomorultakat szidni és azt mondani, hogy megérdemelték, azonban sokan nem tudják, milyen egyik napról a másikra élni. Sokan nem tudják milyen éhezni és milyen az, ha a saját gyermekednek sem tudsz élelmet, ruhát adni. Az mindig könnyebben beszél, aki ezeket soha nem volt kénytelen megélni. Itt van például a szintén fideszes alpolgármester nyilatkozata, aki a következőket mondta a Népszava riporterének kérdésére:
Nem tilthatják meg senkinek, hogy eladja a szociális tűzifát, s azt sem, hogy másvalaki felvásárolja azt a kialkudott árért, ráadásul senkinek nincs joga mások zsebében turkálni. Szerinte a tiszaburaiak egy része nem lát egy napnál tovább előre, s ha ma négy-ötezer forintot megkap egy köbméter fáért, nem érdekli, mivel fűt holnap.
És mennyire igaza is van Mészáros Bélának abban, hogy a tiszaburaiak egy része nem lát egy napnál tovább előre, ugyanis ők soha nem tapasztalták meg annak a luxusát, hogy ne egyik napról a másikra kelljen élniük. Egy falu, ahol az emberek – közmunkával számolva – 70%-a munkanélküli, ott bizony nincs meg az a luxus, hogy előre tervezzenek. Nincs meg, ugyanis nincs miből. Havi tizenezer forintokból kénytelenek megélni teljes családok, ami inkább minősül túlélésnek, mint emberhez méltó egzisztenciának. Egy család számára, amelyik a havi 22 ezer forintos szociális segélyből él, az a 4500 forint bizony sokat segít.
Ilyen körülmények között ki csodálkozik még azon, hogy ezer forintokért, egy zsák krumpliért, vagy egy karton tejért tudott a kormánypárt szavazatokat vásárolni? Pontosan az ilyen körülmények fenntartása érdeke a kormánynak, hisz ezzel biztosítható az állandó szavazóbázis. Ezért sem volt érdeke a mai napig egyetlen pártnak sem az, hogy a vidéket felkarolja. Nem érdekli őket az, hogy itt emberi életekkel játszanak, hiszen ők maguk ennek nem szemtanúi (elszenvedői pláne nem), ezért lazán úgy tehetnek, mintha ezek a dolgok meg sem történtek volna, mintha ezek az emberek csak számok, adatok lennének a statisztikában. Azok mellé a számok mellé azonban nevek is tartoznak, olyan emberek nevei, akik egyszer egy szebb jövő reményével látták meg a napvilágot, mégis egy fűtetlen lakásban fagytak halálra.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.